...Épp ezért el sem árulom, melyik könyvről van szó, mert ha felkészületlenül olvasod, túl sok jót nem okozhat; a legtávolabbról sem lenne igaz, ha azt mondanám: ajánlom mindenkinek.Mindenesetre idézek belőle, mert vannak benne olyan gondolatok is, amelyek -amellett, hogy nagyszerűek, mint szinte az összes többi gondolat a könyvben- nagyon jól kifejezik, alátámasztják és kiegészítik azt a sokmindent, amit magam is mondani akarok.
Ezek közül az első:
"Nem tudom leírni"
"Most a legnehezebb dologhoz értem, mert teljesen lehetetlen magukat a tényeket leírni.
Miért?
Gyakran feltettem magamnak ezt a kérdést. És csak azt tudtam felelni, hogy az ilyen tények túl személyes természetűek ahhoz, hogy másokkal meg lehessen osztani. És úgy gondolom, hogy ez nem csak az én esetemben van így, hanem mindig így volt.
Emlékszem, hogy az ilyen állítások mindig felháborítottak, amikor olyan emberek leírásaiban vagy memoárjaiban olvastam őket, akik rendkívüli élményeken mentek keresztül, és aztán nem voltak hajlandóak azokat leírni. A csodálatos után kutattak és, egy vagy más formában, úgy gondolták, hogy megtalálták. De amikor megtalálták azt, ami után kutattak, azt mondták: "Megtaláltam. De nem tudom leírni, amit találtam." - Nekem ez mindig mesterkéltnek és hamisnak tűnt.
És most ugyanebben a helyzetben találtam magam.
Megtaláltam, amit kerestem. Láttam és megfigyeltem a tényeket, amik teljesen túlhaladják azt a kört, amit lehetségesnek vagy felfoghatónak vélünk, és én semmit sem tudok mondani róluk.
Ezeknek a tapasztalatoknak a lényeges része a belső tartalmukban és az új tudásban volt, ami belőlük fakadt. De még a külső oldalukat is csak megközelítően lehet leírni."
Ezt olvasva talán toleránsabb és türelmesebb tudsz lenni azon emberek felé, akik valami fantasztikusat és mélyet tapasztaltak meg, valamint nyilvánvalóan normálisak, épeszűek, de nem tudják szavakba foglalni a dolgot és nem fogsz így járni, ahogy e sorok írója járt
Ha tetszett, nyomj egy lájkot és egy g+1-et!
