A következő címkéjű bejegyzések mutatása: életcél. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: életcél. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. május 3., péntek

"Légy te a változás, amit látni akarsz a világban!"




 Nagyon izgalmas pillanatok ezek. Elkészült az első film a munkámról. A film Mr Whitefield (Sisufilm) munkáját dícséri. Köszönet továbbá kedves bevállalós kliensemnek, Janne Anttilanak! 

 Már készül a magyar felirat is hozzá. Wink

Keresek vállalkozó szelleműeket hasonló szereplésre (magyarul is)! Jelentkezzetek akár itt, akár facebookon privátban!

 (Ha szeretnél egy hasonló produkcióban szerepelni, de gátlásaid vannak, akkor jelentkezz az önbizalomturbóra -ld. Kapcsolat menüpont- és pillanatokon belül ez sem fog problémát jelenteni ;-))

 Íme a film:





Kövess facebookon ITT (angol) és ITT (magyar)!

Ha tetszett, nyomj egy lájkot és egy g+1-et!




2012. június 26., kedd

A szív vágyai és az életfeladat




https://www.facebook.com/JuditAntalsPhotos

Gondolkodtam megint A Titok című filmen. Sokan mondják, hogy az a hibája, hogy a nem helyénvaló vágyakat erősíti és túlzottan a földi gazdagságra irányítja a figyelmet. Én pedig inkább örültem, hogy vannak ilyen filmek, amelyek amellett, hogy a jó marketingnek köszönhetően sokakhoz eljutnak, még az ilyen-olyan hibáik ellenére is felébresztik az emberekben a hitet és elindítja őket afelé, hogy megtalálják, mire is vágynak valójában és bátran, felelősségteljesen(!) neki is álljanak megvalósítani.

Hiszen ha nem éljük az álmainkat, akkor valójában halottak vagyunk! 

Az anyagi javak nem tesznek boldoggá, ez így van.
(A súlyos hiányuk viszont nem emberhez méltó és tönkreteheti a boldogságot.)

A lényeg, amit jó, ha megjegyzel: ha nem végzed el azt a feladatot (feladatokat), amiért idejöttél, soha nem lehetsz boldog!
Ha annak a tervnek a megvalósításán dolgozol, amiért megszülettél, és ennek a tervnek a kiteljesítéséért teszel mindennap életed minden területén (és ebbe sokminden beletartozik ;-)), ez már "önmagában" boldoggá tesz, hiszen hiteles önmagad vagy.

Aki már foglalkozott az életfeladat témájával, már tudja, hogy ez nem valami merev fogalom, kategória; hanem lehet egy folyamat is. Lehet, hogy egy adott pillanatban még nem tudod, mi az életfeladatod, de teszed azokat a dolgokat, amiket igazán élvezel, ha csak egy keveset is, de időről időre foglalkozol ezekkel, akkor máris úton vagy A Terv véghezvitele felé.  


 Kapcsolódó bejegyzések:




Like, g+1, twit , komment, megosztás - köszönöm a támogatást! :-)


2012. április 12., csütörtök

A szívemből szólt...

...És nagyszerűen megragadta életünk céljának a lényegét ez a gondolatsor. "Csak egy" nézőpont a sok közül, de nagyon fontos.  

 "Nem alkalmazkodni jöttünk ide. Nem azért jöttünk, hogy belesimuljunk mások által kitalált rendszerekbe, és megfeleljünk mások elképzeléseinek. És nem is azért, hogy másokat rábírjunk, feleljenek meg annak, amilyennek gondoljuk, hogy lenniük kellene. Azért jöttünk ide, hogy felfedezzük azt, ahogy a Forrás a saját Lelkünkben csillog, táncoljunk ezzel a csillogással és élvezzük a többi Lélekkel való együtt-táncot, amely hol jobban, hol kevésbé ér össze." A teljes írás Veres Krisztánál ITT <<<

2011. szeptember 21., szerda

Miért "Helyes kérdés" és miért is fontos az önfejlesztés, avagy kedves szülők és tanárok...

Valamikor 4-5 hónapja jött az ötlet, hogy a blogomnak Helyes kérdés vagy valami ilyesmi legyen a címe. Ahogy előtte is, azóta is, amint az jellemző rám, folyamatosan képzem magam, és ami a személyiségfejlesztés, önfejlesztés, problémamegoldás, érzelmi gyógyulás és hasonlók témaköre, sok szakembernél találom szembe magam ugyanezzel a gondolatmenettel: észre kell vennünk, hogy sok esetben a felszínt kezelgetjük a probléma valódi megoldása helyett. A valódi probléma megértése helyett a tünetek kerülnek a figyelem középpontjába, ezzel pedig jól félrevezetjük magunkat. Na de hogy jön ide a kérdés? Úgy, hogy ha már tudod, mi a valódi kérdés, a válasz is közel van. 

 Nekem szenvedélyem az önképzés, önfejlesztés, hiszen mindig kincseket találok, amiket sajnos sem a szüleim, sem a tanáraim nem tudtak megmutatni. Ezáltal viszont belém égett, hogy mi a fontos. Talán éppen ennek köszönhető, hogy a saját gyerekeim nevelésében teljesen átalakult a fontossági sorrend. A napokban a továbbtanulásról beszélgettem szülőkkel, és ahogy már korábban, más aktualitásokkal kapcsolatban is, most is előkerült a téma, hogy mi az igazán jó, mire van igazán szüksége a gyereknek. Mindig csodálkoznak, amikor ezeket mondom: 

Tengerpart (Bátor, 11)
  • engem nem érdekel az iskola minősítése, az iskolák úgyis lényegében egyformák
  • az iskolaválasztásban a legfontosabb szempont az, hogy közel legyen, minél kevesebbet kelljen reggelente utazni
  • ...különösen, hogy a tanítás túlnyomórészt hasznontalan, jelentéktelen, értelmetlen és feleslegesen időrabló, beleértve a suta házi feladatokat
  • ha már napi 6-7 órát el kell töltenie ott a gyereknek, a legfontosabb az, hogy ez az idő stresszmentesen teljen, sőt,  mi több: jól érezze magát (az igaz, hogy itt Angliában gyakran elhangzik, hogy "take your time" és hogy "have fun", na de mi ezeknek a valódi tartalma? Erről és a magyar oktatással kapcsolatos tapasztalatokról bővebben /bár a téma kimeríthetetlenségéhez mérve nagyon-nagyon röviden/ ITT.)
  • az életben való boldogulását nem a végzettsége fogja meghatározni, hanem az, hogy szeret tanulni vagy sem, valamint az, hogy az erősségei vagy a gyengeségei vannak a figyelem középpontjában 
  • a sok hülyeség, amivel előírásnak engedelmeskedve tömik a fejét, nagy ívben le van... ellenben amiben tehetséges és amivel szeret foglalkozni, annak mindenképpen, minden erővel teret kell biztosítani; amihez nincs tehetsége, azt pedig nem kell erőltetni, elég egy minimális szint. (Később dönthet másképp is, hiszen az érdeklődési kör életünk végéig változhat, alakulhat, kiegészül, kibontakozik stb; életcél témájában ld A szív vágyai és az életfeladat c. bejegyzésemet)