2011. szeptember 21., szerda

Miért "Helyes kérdés" és miért is fontos az önfejlesztés, avagy kedves szülők és tanárok...

Valamikor 4-5 hónapja jött az ötlet, hogy a blogomnak Helyes kérdés vagy valami ilyesmi legyen a címe. Ahogy előtte is, azóta is, amint az jellemző rám, folyamatosan képzem magam, és ami a személyiségfejlesztés, önfejlesztés, problémamegoldás, érzelmi gyógyulás és hasonlók témaköre, sok szakembernél találom szembe magam ugyanezzel a gondolatmenettel: észre kell vennünk, hogy sok esetben a felszínt kezelgetjük a probléma valódi megoldása helyett. A valódi probléma megértése helyett a tünetek kerülnek a figyelem középpontjába, ezzel pedig jól félrevezetjük magunkat. Na de hogy jön ide a kérdés? Úgy, hogy ha már tudod, mi a valódi kérdés, a válasz is közel van. 

 Nekem szenvedélyem az önképzés, önfejlesztés, hiszen mindig kincseket találok, amiket sajnos sem a szüleim, sem a tanáraim nem tudtak megmutatni. Ezáltal viszont belém égett, hogy mi a fontos. Talán éppen ennek köszönhető, hogy a saját gyerekeim nevelésében teljesen átalakult a fontossági sorrend. A napokban a továbbtanulásról beszélgettem szülőkkel, és ahogy már korábban, más aktualitásokkal kapcsolatban is, most is előkerült a téma, hogy mi az igazán jó, mire van igazán szüksége a gyereknek. Mindig csodálkoznak, amikor ezeket mondom: 

Tengerpart (Bátor, 11)
  • engem nem érdekel az iskola minősítése, az iskolák úgyis lényegében egyformák
  • az iskolaválasztásban a legfontosabb szempont az, hogy közel legyen, minél kevesebbet kelljen reggelente utazni
  • ...különösen, hogy a tanítás túlnyomórészt hasznontalan, jelentéktelen, értelmetlen és feleslegesen időrabló, beleértve a suta házi feladatokat
  • ha már napi 6-7 órát el kell töltenie ott a gyereknek, a legfontosabb az, hogy ez az idő stresszmentesen teljen, sőt,  mi több: jól érezze magát (az igaz, hogy itt Angliában gyakran elhangzik, hogy "take your time" és hogy "have fun", na de mi ezeknek a valódi tartalma? Erről és a magyar oktatással kapcsolatos tapasztalatokról bővebben /bár a téma kimeríthetetlenségéhez mérve nagyon-nagyon röviden/ ITT.)
  • az életben való boldogulását nem a végzettsége fogja meghatározni, hanem az, hogy szeret tanulni vagy sem, valamint az, hogy az erősségei vagy a gyengeségei vannak a figyelem középpontjában 
  • a sok hülyeség, amivel előírásnak engedelmeskedve tömik a fejét, nagy ívben le van... ellenben amiben tehetséges és amivel szeret foglalkozni, annak mindenképpen, minden erővel teret kell biztosítani; amihez nincs tehetsége, azt pedig nem kell erőltetni, elég egy minimális szint. (Később dönthet másképp is, hiszen az érdeklődési kör életünk végéig változhat, alakulhat, kiegészül, kibontakozik stb; életcél témájában ld A szív vágyai és az életfeladat c. bejegyzésemet)