2012. június 1., péntek

"Mondd el, hogy szenvedni nem kell..."

 Hadd hívjam fel a figyelmet néhány régebbi bejegyzésemre, bennük a lelket igazán mélyen érintő és gyógyító gondolatokkal.


"...Légy bátor! Nagy jutalom vár arra, aki szembenéz félelmeivel.
A tagadás szakadást idéz elő a tudatban, amennyiben tudat alá nyomod önmagad bizonyos, el nem fogadott részeit. Határozd el, hogy véget vetsz ennek a tagadásnak és hajlandó vagy szeretni énednek korábban elfogadhatatlannak tartott részeit. Ha képes vagy elfogadni a válságot és a fájdalmat mint alkalmat a változásra és a növekedésre, munkádat már meg is kezdted.
Tested múltadból jövő fájdalmat tartogat üregeiben, ez esetleg betegségként jelentkezik; indulataid negatív érzéseket rejtegetnek, amelyek célokként, félelmekként és magatartásformákként jönnek elő; szívedben ott rejlik a szeretet magányt okozó elvesztése: elmédben tévedések, balítéletek és hiedelmek lakoznak. Ezek mindegyike olyan, mint egy elfelejtett szekrénybe bezárt láda, tele nemkívánatos indulatokkal. Örök Éned..." Bővebben ITT. 





"Mondd el,
hogy ami eddig történt, nem bűn,
mondd el,
hogy minden látomás csak a kegyelem játéka volt,
hogy ami történt megbocsátható és szeretnivaló,
hogy ami megtörtént, az megtörtént és
hogy Isten így szeret és nem másképp és
hogy gyémántszobor minden ember tényleg,
hogy hazug és magányos kicsiny ábrándjaiban nagyszerű és tökéletes..." Bővebben ITT.





  "...az eredeti ragyogó lényre, amik valójában vagyunk, mint magra valami hihetetlen masszív mesterséges személyiség épül. A kulturális környezet, a neveltetés, a társadalom, a traumák stb stb újabb és újabb rétegeket építenek, jobban mondva mi magunk építjük ezeket védekezésképpen magunkra, önmagunk elől is menekülve." Bővebben ITT.