Vigyázz az idézetekkel!

Egyébként a téma onnan jött, hogy nemrég egy kedves ismerősöm idézte Schopenhauertől a következőt: "Minden azért van, hogy kiábránduljunk belőle." Nos ő tényleg nagy ember volt. Még ennél is nagyobb lehetett volna, ha nem érte volna annyi baj és keserűség gyermek- és ifjúkorában, amelyeket aztán élete végéig képtelen volt feldolgozni. Nem egy integrált egészként, hanem félemberként, nyomorultként élte le életét, helyesebben inkább csak átesett a saját életén. Emlékezzünk: ha valaki el van keseredve, igen kicsi az esélye annak, hogy tisztán lát, még kisebb az esélye annak, hogy alkalmas arra, hogy másokat tanítson!
Hahó, kedves tanítók és mesterek, filozófusok és gyógyítók stb stb, ébresztő! Ha te magad rosszul vagy, gyógyítsd meg előbb magadat, teremtsd meg a belső békédet és egyensúlyodat, mindaddig ne kezdj el tanítani másokat, mert csak kárt okozol vele! A másik, ha tele vagy keserű indulattal, jobb, ha meg se szólalsz (hacsak nem épp a szívedet öntöd ki mondjuk egy terapeutának), nemhogy még le is írd a gondolataidat és mérgezd vele az utókort!!! Nagy felelősség!
Az élet azért van, hogy beleszeressünk. :-)
Minden azért van, hogy beleszeressünk!