Ha már tudod, mi a valódi kérdés, a válasz is közel van. Amikor elemzésre / tanácsadásra / life coachingra stb jönnek hozzám az emberek, sokszor ezt látom: nagyjából körbeírják, mik a problémáik, mi nyomasztja őket és ez nagyon jó, kicsit kibeszélni a gondokat. Miközben kibeszéljük, sokmindenre rá tudunk döbbenni. (A gondolatok, érzések leírása is hasonló hatású tud lenni, de sokszor van úgy, hogy ez nem elég: meg kell beszélni egy szakemberrel, aki értő figyelmével, türelmesen meghallgat és egy elfogulatlan szemszögből ad visszajelzéseket.) Megvilágosodnak a szemünk előtt a dolgok. Anyagi problémák? Betegség? Párkapcsolati gondok? Problémás esetekben gyakran választjuk a menekülést. Ne tedd, először tedd fel a kérdést: mivel teremtettem meg ezt a helyzetet? Mivel járultam hozzá ennek létrejöttéhez? Ugye, mennyire másképp hangzik ez, mint például az, hogy "mikor találom meg az igazit?", "mit tegyek, hogy meggyógyuljak?" vagy "mikor lesz már normális munkahelyem?" "Melyik városba költözzek?" Természetesen ezeket a kérdéseket is föl kell tenni, de nem ezek a legfontosabbak, hiszen amíg ezeket boncolgatod, nem foglalkozol a gyökerekkel, így meg életed végéig megmaradnak a hasonló kérdések hasonló problémákkal más és más köntösben, és az nem valami jó, igaz? Inkább ilyen kérdéseket kéne feltenni:
- Tulajdonképpen mi a bajom? Mit érzek valójában?
- Miben vagyok igazán jó?
- Mik számomra a legfőbb értékek?
- Mi az a tevékenység, amit igazán tudok élvezni?
- Mi az, ami viszont fáraszt, elcsüggeszt, elszívja a kreatív energiáimat; mi az, amit ki kéne iktatnom az életemből?
- Milyen területen érdemes képezni magam és hogyan?
- Ki tud nekem segíteni az adott képességeim fejlesztésében, kibontakoztatásában?
- Mivel rendelkezem és mivel nem?
- Mi az, amire ebben a pillanatban szükségem van és meg tudom adni magamnak itt és most?
