2011. szeptember 23., péntek

Kedves kritikusok... :-)

“A kritika úgy jó, ha építő, hasznos és gyengéd, mint a májusi eső. Elég erős ahhoz, hogy tápláljon, de semmi körülmények közt ne ártson.” ~Petz Teri~


 Én ehhez annyit fűznék hozzá, hogy ha valaki indulattal nekiesik a másiknak és elkezdi ízekre szedni (vagy egyszerűen csak odalök valami lesajnáló, szúró, elítélő megjegyzést stb), annak a személynek az esetek 99,99%-ában nem a másikkal van baja, tehát saját magában kell nagyon körülnéznie, családtagokkal, barátokkal illetve, ha kell, szakemberrel megbeszélnie, hogy tulajdonképpen miért feszült, indulatos és mik a  valódi problémái ahelyett, hogy nekiáll másokkal veszekedni. Ha ez megvan, ha belül rend van, akkor jöhet az, hogy meg tudja beszélni (kulturáltan, békésen és szeretettel) a másikkal, ha esetleg valamiért nem tartja jónak, amit az illető mond, ír vagy csinál. Ugyanakkor annak, ha valaki ezt így lerendezi magában, a legtöbb esetben az az eredménye, hogy már nem is érzi szükségét a vitának. Ha meg mégis, akkor emberi módon meg tudja ezt tenni. ;-)