Te is azt gondoltad, hogy ez természetes, igaz? Sajnos tény, hogy nem, illetve csak felületesen vagyunk kapcsolatban saját érzéseinkkel, legalábbis a legtöbb ember. Ha viszont ez megvan, érzékeny leszel a közvetlen és a tágabb értelemben vett környezetedre (azaz arra is, hogy mi történik a faludban/városodban és arra is, mi történik a Föld másik felén), valamint a növények, az állatok érzéseire is. Könnyedén fogsz odafigyelni arra, hogy óvd a környezetedet, gondolsz majd arra, hogy a következő generációnak milyen földet, vizet, levegőt hagyunk itt.
Fontos a jó közérzet, a boldogság is; a boldog, kiegyensúlyozott ember sokkal könnyebben tesz meg mindent a környezetéért, mint a boldogtalan, az elkeseredett. Ezzel korántsem mentem fel a boldogtalanokat; bizony az, ha el vagy keseredve, nem mentség. Ugyanúgy felelős vagy. Elsősorban természetesen magadért. Tégy meg mindent, hogy jól érezd magad, úgy, hogy közben ne árts másoknak és meglátod, máris sokkal több energiád lesz igazán törődni másokkal és a természettel is. "Ha őszintén végigviszed -mintegy meglovagolod- emócióidat, akkor eljutsz az ezeket működtető hiedelmekhez. A következetes önfeltárások sora elkerülhetetlenül eredményt hoz... Közelebb kerülsz önmagad valóságához.
A tudatos elme nagyon sokat nyer azzal, hogy egyre inkább tudatára ébredsz az eseményekre gyakorolt irányító hatásának. Már nem fog tartani az érzelmektől, sem a testtől, nem fogja fenyegetőnek vagy kiszámíthatatlannak tartani őket, hanem megérzi azt a nagyobb egységet, amelynek maga is része.
Az érzelmek nem fogják mostohagyermeknek érezni magukat ott, ahová csak "jól öltözött" testvéreik nyernek belépést. Nem kell zajongással felhívni magukra a figyelmet, mert az Én nagy családjának teljes jogú tagjai lesznek. Erre többen rávághatják, hogy éppen a túlzottan emocionális, túlérzékeny mivoltuk a gondjuk. Mások túl bizonytalannak hiszik magukat. Ilyenkor az illető fél az érzelmeitől. Akkora hatalmat tulajdonít nekik, amekkorába egyszerűen belefúlhat az értelem. "
~Seth - Jane Roberts~
