Átölel, gyógyít, hívogat, megszólít...

 Most kivételesen leszek olyan egoista és magamról teszek be egy képet a mai idézet illusztrálására.  A kép valamikor tavaly ősszel készült, ami nem azt jelenti, hogy azóta nem öleltem fát, hanem azt, hogy azóta nem készült erről kép. 

 "A természet nem fúj lármás harsonákat, amikor virágba borul, és gyászdalt sem énekel, amikor a fák lombjukat vesztik. De ha megfelelő módon közelítünk hozzá, sok titkát megosztja velünk. Ha mostanában nem suttogott hozzád a természet, akkor ez most egy jó alkalom, hogy lehetőséget adj neki.
...
  Csak nézz körül! Nézz bele egy gyermek szemébe, nézz a szerelmed, az édesanyád vagy a legjobb barátod szemébe... vagy csak ölelj át egy fát!
Próbáltál már valaha átölelni egy fát? Ölelj át egy fát, és egy napon rá fogsz jönni, hogy nem csupán te ölelted meg azt a fát, de a fa is válaszol neked: ő is átölel téged. Akkor valóban meg fogod érteni, hogy a fa nem csupán anyag, nem csak egy növényfaj a botanikai lexikonból, hanem egy ismeretlen Isten - ott zöldell, ott virágzik a kertedben, oly közel van hozzád, s téged hívogat, újra és újra téged szólít..." ~Osho