Te hogyan születtél?
Mindegy, hogy fájdalmas volt vagy kevésbé fájdalmas, voltak komplikációk vagy simán ment minden (jó, oké, egyáltalán nem mindegy, csak jelen témánk szempontjából tekintve mindegy), a születés alapélménye mindenki számára a félelem. A rettegés. Az iszonyat. A halálfélelem.
A következő érzések sorban, amelyek ebből fakadnak (ahogy minden):
Fennmaradni, mindenáron!
Lélegezni, ezáltal birtokolni! Ide nekem, enyém!
Ordítani, hogy észrevegyék: itt vagyok, hogy nehogy elvesszek!
Elfogadtatni magam, hogy elvegyüljek/megtaláljam a helyem a tömegben!
Vagy épp ellenkezőleg: kiemelkedni a tömegből mindenáron!
A legjobbnak lenni!
Vagy: legyek a legrosszabb!
Stb...
Aztán az évek során beidegződéssé alakul: elfojtani, eltiporni mindent, ami a túlélésemet akadályozni látszik, beleértve önmagamat is! Az igazi lényemet!
Minden baj ebből fakad.
