2011. július 3., vasárnap

Nekem nem tudsz hazudni I.

 Rossz hír? Sajnálom, tudom, hogy egyeseknek ez rossz hír. De végül nektek is, akinek most még rossz hír, jó hírré lesz, biztosan tudom.


 Szintén tudom azt is, hogy sok ember, akik megharagszanak egymásra különféle apró-cseprő dolog miatt, nem is egymással van bajuk, hanem belső problémáik vannak. Ne haragudjatok rájuk. Én sem haragszom; amúgy se haragudnék, amikor valaki "nekem esik", de úgy, hogy tudom, hogy fájdalmai vannak, amik elől inkább menekül, minthogy megoldaná őket, hát úgy meg pláne nem. 


 Örökké pedig nem menekülhet, előbb-utóbb szembesülni kell.


 Az érzéseink letagadása (még magunk előtt is) és elfojtása nagyon erős beidegződés, amit gyerekkorunktól gyakorolunk folyamatosan.



  "Az emberek gyermekek" St Germain (illetve rajta keresztül Szepes Mária) mondja a Vörös oroszlánban. Tömör, velős, nagyon igaz és máig aktuális. Mindannyiunkban lakik egy többé-kevésbé sérült gyermek, aki meghallgatásra, törődésre és védelemre szorul. (Ezzel nincs semmi baj, ha megadod neki, amire szüksége van. ;))

 Az emberek gyermeki mivolta leginkább a hatékony kommunikációra való képtelenségben nyilvánul meg. Ezért sem lehet őket hibáztatni, hiszen nem tanulták meg, ugyan honnan is tanulták volna meg? A szüleik sem tudták, hogyan tanították volna őket erre?

 A kommunikációs problémák lényege pedig: 


  • nem ismerjük fel, hogy tulajdonképpen nincs bajunk a másikkal, csak beszélgetni kéne és a beszélgetés alkalmával minden, de minden más megvilágításba kerülne (például egy konfliktus alkalmával)
  • nem tudjuk megfogalmazni az érzéseinket
  • mi több, nem is döbbenünk rá: ez a legfontosabb, vagyis az, hogy minél pontosabban és érthetőbben megfogalmazzuk az érzéseinket
  • ha haragszunk valakire, nem vesszük észre, hogy tulajdonképpen magunkkal illetve saját életünkkel van bajunk
  • minden megnyilvánulást indulatnak, támadásnak veszünk; elveszítjük humorérzékünket
  • nem figyelünk a másikra; amit mond, annak jó esetben a felét halljuk meg; elbeszélünk egymás mellett

...és még sok más, de nem annyira a problémákra akarom felhívni a figyelmet, hanem inkább a megoldásra. Nem könnyű szembenézni azzal, hogy drámát játszol és csupa színjáték a viselkedésed, tudom. De ha egyszer megteszed, csuda örömtelivé válik az életed; most még el se hiszed, utólag visszanézve pedig csak csodálkozol, hogy mennyire nem voltál önmagad és mennyire jó most, hogy felszabadult önmagad vagy.  Folyt. köv.