2011. augusztus 22., hétfő

Sikerallergia






Alkottam egy új szóösszetételt, mit szóltok hozzá? Jó, nevezhetjük nemes egyszerűséggel irigységnek is, amikor valaki felebarátja jólétére, örömére, egészségére, jókedvére allergiás. Szomorú, hogy micsoda keserű indulatok tudnak áradni egyesekből, amikor azt látják, hogy a másik sikeres. Nyilván nem igazán a másik sikerével van bajuk, hanem a saját sikertelenségükkel és önutálatukkal. És ahelyett, hogy tennének azért, hogy ők kilábaljanak a nyomasztó mocsárból, amit teremtettek maguknak, inkább a másikat hányják le. Megintcsak nem hibáztatok senkit, tudja jól, aki szokta olvasni a bejegyzéseimet, aki pedig ismer, az különösen. :-) 

 Mindenesetre furcsa néha találkozni ezzel, amikor mindennek elmondanak csak azért, mert jókedvem van, jól érzem magam, sikerülnek a dolgaim, megvalósítom a terveimet, élvezem az életemet. 


 Idetartozik az a szó is, hogy féltékenység. Persze ezt inkább a párkapcsolati összefüggésben szoktuk használni, de ha jobban belegondolsz, ideillik: a másik jóember féltékeny a jó érzéseidre, úgy érzi, elvettél tőle valamit; hiszen ő szarul érzi magát és elképzelni sem tudja, hogy te hogy a jó fenébe érezheted jól magad??? Erre az ő kis okos fejében (nyilván a saját szenvedésének enyhítése céljából) ilyen válaszok fogalmazódnak meg: te valami gonosz hátsó szándékkal érzed jól magad, nyilván valami nem tiszta, meglesz ennek a böjtje, te valószínűleg bántottál valakit, vagy keresztülgázoltál valakin, csakis attól lehetsz ilyen jól (????), stb stb, abszurdabbnál abszurdabb rémségek.


 Te is voltál már ilyen helyzetben? Esetleg éreztél már hasonlóan keserű irigységet, féltékenységet? 



 Tudod, ha te tele vagy nyomasztó érzésekkel, akkor a másikat, aki jól van, törvényszerűen nyomasztónak fogod találni. Ez nem azt jelenti, hogy a másik ember nyomasztó, hanem azt, hogy a benned lévő érzések azok. Minél előbb belátod ezt, annál jobb lesz neked. ;) 



Nem győzöm hangsúlyozni, nem haragszom amúgy sem, hát még ha belegondolok, hogy ezek a "gonosz kismalacok" amúgy is iszonyatosan szenvednek. Az ember szívesen segítene is nekik, de ilyen állapotban nem is lehet, el is utasítják. Amíg ilyen nekikeseredett állapotban vannak, addig jobb nem is erőltetni a segítséget, mert csak neked esnek és még te is kárát látod a dolognak. De amint el tudják engedni ezeket a sötét érzéseket, amint túl tudnak lépni (legalább részben) ezeken a gyilkos indulatokon, rögtön el lehet kezdeni gyógyulni, épülni és egyúttal mások épülésére lenni.