2011. október 7., péntek

Különféle vonzalmakról őszintén






 Kérdés: lehet-e egyszerre két (vagy több) embert szeretni? 
Sokakban felmerül a kérdés és nagyon nagy űrt tölt be, amikor erre valóban kielégítő, megnyugtató válaszok születnek.
 Kétségtelen, hogy az emberek túlnyomó többsége kizárólag úgy tudja ezt a dolgot kínszenvedés nélkül megélni, hogy csak két ember szerepel a dologban. 
 És vannak, bár lényegesen kevesebben, akik meg tudják élni békében és szeretetben a szituációt, hogy többen vannak, nemcsak ketten. 


   Sokan eleve kizárják, hogy valaha is egy  ujjal is hozzáérjenek egy harmadikhoz vagy   csak gondoljanak rá/álmodozzanak róla. Mások pedig titokban, hazudozva, szerepeket játszva járnak titkos utakon. 
 Ha képtelen vagy úgy élni, hogy csak egyetlenegy emberrel bújsz ágyba, akkor meg ne vesd, meg ne utáld magadat ezért! Ha ezt tényleg boldogan meg tudod élni és nem pedig valami beteg, kényszeres pótcselekvés ez nálad (és ez az, ami nagyon gondos, őszinte szembenézést igényel; meg kell bizonyosodnod a tényállásról), akkor éld meg.


 A legrosszabb, ha becsapjuk magunkat. Az ego bámulatos trükköket tud alkalmazni az önbecsapás című játszmában. Például elhiteti, hogy ha a másik fél nem tud róla, akkor nem fáj neki... Persze, el lehet ezt húzni egy darabig, de hidd el nekem, kihat arra a kapcsolatra. Az ember ugyanis sokkal több mindent megérez, mint  amennyiről tudomást vesz, és ha nem is tudatosul benne, hogy mit érez, a szituációhoz kapcsolódó érzések, úgymint bűntudat, becsapottság és hasonlók, akár a rothadás, folyamatosan mérgezi a testet és a lelket mindkét félnél, a harmadik emberről nem is beszélve...
                                                         
                                                  

 Szintén nagyon rossz döntés, ha igazán mély megértés és megemésztés helyett csípőből ítélkezel. Saját magunkat és a másik embert is hajlamosak vagyunk megvetni, elítélni. Szigorúan bírálni és kegyetlen, durva szavakkal illetni egymást és magunkat, azt sokan jól megtanultuk, igaz? Pláne ha kapcsolatokról és szexualitásról van szó.  
 Fontos megemlíteni itt az azonos neműekhez való vonzódást is. Ugyanez vonatkozik ide. A kegyetlen ítélet, beskatulyázás sokat árt, ha magaddal teszed és ha valaki mással, akkor is. 


 Az erőszakról, feltételezem, nem kell beszélnem. Mindenki számára egyértelmű, hogy ott már rég nincs szó a szeretetről, csak a végletekig eltorzult romboló energiáról. Ez pedig sürgős figyelmet és gyógyítást igényel.


 De térjünk vissza egy kicsit az azonos neműekhez való vonzódásra.
 Hallott valaki olyanról, aki ezt meg tudta magában változtatni?
Nem?
Nos akkor maradjunk annyiban, hogy ezt el kell fogadni. Nem belenyugvásról beszélek; az egy lemondó, fásult állapot. Nem. Elfogadásról beszélek. Elfogadod, szereted, tiszteled, nagyra becsülöd saját magad úgy, ahogy vagy, az irányultságoddal együtt. Érzed és komolyan veszed: ugyanolyan nagyszerű és értékes vagy, mint bárki más. Ezután meg fogod tapasztalni, hogy mások is értékelnek, nagyra becsülnek; valamint azt, hogy gond nélkül képes vagy egy produktív, boldog életet élni. 


 Ha ezek után valaki olyat mondana neked, hogy én támogatom a szexuális szélsőségek terjedését, a kicsapongást, a gátlástalanságot, ne higgy neki. Amit én támogatok:

  • magát a fejlődő, kibontakozó, nagyszerű, szeretetteli lényt: az embert
  • az együttérzést és a gyógyulást
  • az önálló gondolkodást, az őszinteséget
  • a mély magunkba nézést
  • amit ott belül tényleg találtunk, annak a valóságnak az őszinte és szeretetteljes felvállalását 
  • az önmagunkról és másokról való lelkiismeretes gondoskodást
  • az örömöt, a békét, a kiegyensúlyozottságot a szenvedés, a gyötrődés, a kínlódás helyett
  • az alkotást, a teremtést: a szárnyaló kreativitást

 Ne próbálj meg mindenáron irányítani, megváltoztatni másokat. Ki mondta, hogy neked ehhez jogod van? Na igen, például a vallás mindig is ezt akarta tenni. Jól megmondja neked, hogy mit kell érezned, mit tegyél... Ilyen hülyeségekkel etetnek, hogy ne higgy a szívednek, mert az becsap, ugye? Felejtsd el! Figyelj befelé. Tanulj meg befelé figyelni. Mérlegelj, hogy mi jó neked, mi jó a szeretteidnek, mi jó a környezetedben lévőknek. Ne régi sablonok, kategóriák és beidegződések mentén, hanem szabadon és önállóan gondolkodj. Aztán hozd meg a döntéseidet felelősséggel. Én bízom benne, kedves olvasóm, hogy képes vagy ezt megtenni.




 Tiszta lelkiismeretet, szabad és önálló döntéseket és boldog, kreatív energiával teli életet kívánok mindenkinek! :-)