(Az írás a Definíciók/pontosítások című cikk részeként megjelent a Napi Elemózsia Cikkek oldalon ITT. Az összes film, videó és cikk elérhető innen.)
Sokszor idézem, és most megint: "Nem mértéke az egészségnek, ha jól tudsz alkalmazkodni egy alapjaiban beteg társadalomhoz." ~Jiddu Krishnamurti~
Másik fordításban: Nincs értelme az egészség mértékéről beszélni egy alapjaiban beteg társadalomban.
Brilliáns gondolat. Talán elkeserítő? Nem gondolnám; persze ha itt megállunk, akkor igen. De ne álljunk meg ott, hogy ezt megállapítjuk (J.K. se állt meg...). Ez az első és legfontosabb lépés a megoldás felé, hogy ezt megállapítjuk; ezzel szembenézünk. Hiszen ha nem is vagyunk hajlandóak szembesülni a problémával, esélyünk sincs, hogy megoldjuk valaha is.
Önismeret.
A valódi önismeret nem is olyan egyszerű, mint sok ember hiszi. Mert az ogre már csak olyan, mint a hagyma, ld százéves bejegyzéseimet az öreg blogban, mint pl EZ és EZ.
Nem ismerhetjük magunkat pusztán attól, hogy együtt élünk magunkkal x éve. Miért is?
Másodszor, kire mondod, hogy ismered? Melyik személyiségre önmagadon belül? Mivel a társadalom, amiben felnőttél -nemcsak Krishnamurti, hanem sok más kutató, tudós, filozófus, terapeuta, pszichológus stb szerint- alapjaiban és szélsőségesen beteg, szinte nincs előttünk egészséges minta. A külső hatások ide-oda rángatják az embert és tulajdonképpen sok kis személyiséget épít fel önmagán belül. Ez is durván hangzik, de ez a valós helyzet.
Például teszel egy fogadalmat. Személyiséged egyik része megteszi az összes többi nevében. A fogadalomért az egésznek felelnie kell, még ha nem is ért egyet vele. És amint egy másik személyiségrész kerekedik felül, emberünk azonnal megszegi a fogadalmát.
Emlékezzünk csak, mindez nem a valódi lényünk. Tetszik vagy sem, annak megismeréséhez és megértéséhez kemény munkára, mélyre ásásra van szükség. De nagyon megéri.