Nem vagyok orvos, mégis (vagy épp ezért...) sokat segíthet az a szösszenet, amit közreadok most, és amit írok, orvosi alapokon nyugszik, az orvosi/szakértői tanácsokra épül amellett, hogy említem saját tapasztalatomat is, hogy -ha sürgős szükség van rá- segíteni tudj, ha depresszióssal vagy öngyilkosjelölttel beszélsz, de akkor is sokat segíthet, ha te magad vagy hasonló állapotban.Én magam nem általában nem vállalok el ilyen klienseket, van viszont kivétel: ha sürgősen kell a segítség vagy ha valaki kizárólag csak bennem bízik és ragaszkodik ahhoz, hogy nekem mondja el a problémáját. Már sikerült segítenem hasonló állapotban lévőkön; időben megállítani őket és elindítani a gyógyulás útján, a fent említett kivételes esetekben.
Azért is érint közelről a téma, mivel hozzám nagyon közel álló emberek is voltak több-kevesebb ideig hasonló állapotban, ez is oka annak, hogy nagyon fontosnak tartom, hogy beszéljünk róla.
"Hajlam". Most a hivatalos álláspontnak ellentmondok, persze nem muszáj hinni nekem (ha hitelesnek tartod a pszichiátriát, vedd alapul azt. Ha kétségeid vannak, fontold meg ezt: "pszichiáternek lenni nem foglalkozás, hanem állapot" ...): alapvetően nem létezik olyan, hogy öngyilkosságra és/vagy depresszióra való hajlam. Nincs olyan, hogy valaki ilyen hajlammal születik. Olyan van, hogy valaki a magával hozott élményei (ha létezik reinkarnáció) illetve az anyaméh időszakában elszenvedett stressz miatt könnyebben/nagyobb eséllyel jut el idáig; aztán ott vannak a káros, generációról generációra átadott gondolkodásmód- és viselkedésminták és így tovább. Viszont ha vesszük a fáradságot és időt, és mélyebben megértjük az okokat, végül biztosan nem fogunk ilyet mondani: "öngyilkosságra hajlamos".
Az ok: A fájdalom és a tehetetlenség érzése/tudata. Az öngyilkos annyira szenved és annyira nem lát más kiutat a fájdalma elmulasztására, hogy ezt választja. A depressziós ugyanígy, épp "csak" nem vet véget életének (még). (Ha értetlenség veszi körül, az felerősíti, elmélyíti a fájdalmát, ezt nem lehet eleget hangsúlyozni.) Akkor is, ha másoknak akar ezzel fájdalmat okozni vagy bármit el akar ezzel érni. Afelől tökéletesen biztosak lehetünk, hogy mély és erős -testi és/vagy lelki- fájdalom kell ahhoz, hogy valaki ilyet tegyen vagy hogy egyáltalán megforduljon a fejében ilyesmi!
Akár tanácsadó (gyógyító, jós, bármiféle terapeuta stb) vagy, különösen ha kezdő vagy; akár nem vagy az, de barátod, rokonod kerül ilyen helyzetbe, egy kis segítség, hogy mit tegyél és mit NE.
Először is, mit NE tegyél?
- Soha ne mondj neki ilyet: "Szedd össze magad"
- Még véletlenül se mondj neki ilyet (még barátilag/viccből se!): "Szarul nézel ki!"
- Soha ne bagatellizáld a problémáit, különösen az érzéseit!
- Semmi jelét ne add, hogy nem veszed komolyan az állapotát illetve az öngyilkossági szándékát!
- Nem szabad neki ilyet mondani (különösen, amikor elmondja, mit érez!): "ne pörgesd túl magad, nem éri meg", "ugyan, ne lovalld bele magad" és hasonlókat
- Ne erőltesd a tanácsokat, semmiképpen se kezdd el zúdítani rá, hogy szerinted mit kéne tennie!
- Nem szabad, nem szabad büntetni ezért, semmiképpen! Ha megvolt az öngyilkossági kísérlet, azért sem! Gyilkos dolog! (Hallani ilyet például, hogy kétségbeesett szülő megbünteti tini lányát/fiát, miután az öngyilkosságot kísérelt meg)
Fentiek mindegyike csak arra jó, hogy elmélyítsük a fájdalmát, még mélyebbre taszítsuk. Igen. Bármennyire is meg vagy győződve róla, hogy hasznos a tanácsod; bármennyire is ezt hiszed hogy ezt, azt vagy amazt kéne tennie, gondolj bele, hogy a jó szándékoddal komoly mértékben hozzájárulhatsz a halálához!
Mit tegyél?
- Ha csak felmerül a gyanú, hogy öngyilkosságon gondolkodik (mik a jelek? Nézz utána a neten pontosan!), figyelj rá jobban, törődj vele vagy ha te nem tudsz (vagy úgy érzed, nem tudsz eleget törődni vele valami miatt), kérj segítséget!
- Ha rokon, barát, közeli ismerős: vedd észre a furcsa változásokat a viselkedésében!
- Ha ilyeneket mond: "engem senki sem szeret", "rossz vagyok ebben/abban/amabban", "csúnya vagyok", "nem tudok talpra állni anyagilag" stb kérdezd meg: igaz ez?
- Erősítsd meg abban, hogy értékes, nagyszerű személyiség! Találd meg, mi az, ami a legjobb benne (külseje, belső tulajdonságai, adottságai, képességei vagy bármi, ami pozitív) és azt hangsúlyozd! Őszintén! (Ez jó gyakorlat arra is, hogy a szépet és a jót vegyük észre a másik emberben és azt erősítsük)
- Használd ki a helyzetet a saját önbizalmad és énképed emelésére és erősítésére, és csodálkozni fogsz: a másikon is ezzel tudsz segíteni a legtöbbet! Miközben megerősíted magadban: "képes vagyok rá, hogy segítsek ezen az emberen!" a nyugalmad és az az érzés, hogy te önmagadat is, a másikat is nagyra becsülöd, értékeled, kisugárzik belőled és csodákra képes! ;-)
- Egyes esetekben sokat segíthet a megnevettetés! Ha ebben jó vagy, akkor alkalmazd, de csak nagyon óvatosan, kíméletesen és körültekintően!
A depresszióról is lehetne még regényeket írni, természetesen ez a bejegyzés nem alkalmas a téma feldolgozására; ennek is nézzetek utána. Álljon itt erről a legfontosabb: a depressziósnak leginkább erőre van szüksége. Az erőt a remény, az öröm (akármilyen kis öröm) és a szeretet adja meg. Adhatja még vitamin és ásványi anyag készítmény; mindenképp legyen minél komplexebb összeállítás (értsd: minél többféle vitamint és ásványi anyagot tartalmazzon); mégpedig nagy mennyiségben, magas adagban és természetes összetevőkkel (azaz ne gyógyszertárban vedd, hanem gyógynövény- ill. reformboltban vagy megbízható cégektől rendeld). Itt Angliában Health store, Bournemouthban Discount Health Store, van a városban több helyen is. Egészítsd ki Q10-zel, energiát ad (aki nagyon rosszul van, a tapasztalatok szerint nyugodtan bevehet napi 4-5 alkalommal is egy kapszulát; egy kapszula általában 30 mg). Még annyit mindenképp hozzá kell tenni: a gyógyszeres kezelésnek nagyon ellene vagyok, és hogy pontosan miért, millió okot fel lehetne sorolni. Ha semmi más nem segít, a gyógyszer ideiglenesen enyhítheti a problémát és ezzel életet menthet, de hosszútávon nem megoldás és több kárt csinál, mint hasznot. A probléma gyökerét kell kezelni! Ha pedig felmerül a gyógyszer elhagyása, azt csakis nagyon óvatosan és fokozatosan szabad.
Remélem, sikerült motiválni kedves olvasóimat abban, hogy kicsit mélyebben megismerjék ezt a témát, utánanézzenek és ha szükség van rá, életmentőkké, "hősökké" váljanak!
Ha tetszett, nyomj egy lájkot és egy g+1-et!
