Mindenképp írnom kell róla, egyeseknek talán elcsépeltnek tűnik, másoknak nem, bárhogy is van, mindannyiunkra ráfér, hogy emlékeztessük magunkat erre.
Nem tanítottak meg minket arra, pontosabban fogalmazva: leszoktattak minket arról, hogy a jelenben éljünk. Vagy a múlton rágódunk, vagy a jövőben tekergünk; aggódunk; problémákon és azok megoldásán törjük a fejünket és így tovább. Ha sikerül elérni, hogy időnként megálljunk és egyáltalán észrevegyük ezt, tudatára ébredjünk ennek, az már óriási dolog.
Máris van esélyünk arra, hogy a jövőben, azaz a jövőbeli jelen pillanatokban majd hálásak legyünk magunknak, amiért ott voltunk, jelen voltunk saját életünkben. Gyötrelmes dolog utólag rádöbbenni, hogy ott és akkor azok a pillanatok milyen értékesek voltak és milyen jó lett volna valóban ott lenni és a maga teljességében átélni azt, ami akkor történt... a saját életemben...
Ne hagyd ki ezeket a pillanatokat! Ismerd fel, amikor ott vannak az élet csodálatos ajándékai az orrod előtt, benned és körülötted; éld meg! Máris fénnyel telik meg az életed.
