(Az aktivista blog úgy tűnik, végképp betiltva (sokan jelezték, hogy elérhetetlen) úgyhogy itt folytatom. Már alakul a weboldalam -itt megtaláljátok: antaljudit.com, katt és nézzétek meg :-)- de még itt is vagyok.)
Nagyon szeretem hallgatni és olvasni Carl Sagant. Mindig elmondom / leírom, hogy senki sem tévedhetetlen (sőt, ha tájékozódsz, akkor látni fogod, hogy bizony a nagyszerű Carl is sok
Lássuk hát, miről beszél nekünk "ma" a nyolcvanas évek sztár tudósa (kiemelések, tagolás és megjegyzések tőlem :-)):
"Az űrkutatás korának egyik nagy felfedezése a Föld bolygó képe volt, véges és magányos, valahogy sebezhető - mely az egész emberi fajt hordozza az űr és az idő óceánján át. Itt vagyunk egy bolygón, mely körülbelül 5 milliárd éves; a nap, mely körül kering nem sokkal idősebb, része egy galaxisnak, mely talán tíz vagy tizenkét milliárd éves,ami egyike a talán több százmilliárd egyéb galaxisnak...Az ember nagyjából egy millió éve van ezen a bolygón és az időnek ezen hatalmas szeletében a dolgok rendkívül lassan változtak.
A népesség nagyon lassan növekedett, a technológiánk nagyon kis lépésekben növekedett és fejlődött, és csak mostanában értünk el egy hatalmas növekedést.
Az, amit exponenciálisnak hívnak, hosszú ideig csak lapos aztán egyszer csak... bumm! Növekedés a populációban, növekedés a technológiában, növekedés a környezetetszennyezésben, növekedés a környezetet megzavaró képességeinkben, hogy a planetáris környezetet megváltoztassuk, de ugyanazok az emberi lények vagyunk, akik évezredekkel vagy évek százezreivel ezelőtt voltunk, nem sok változott velünk kapcsolatban és így nagyon nehéz számunkra felismerni, hogy egy új szituációba kerültünk és alkalmazkodnunk kell hozzá.
Másrészt, ez az egyik, amiben jók vagyunk mi emberek ... alkalmazkodunk, rájövünk dolgokra. Okosak vagyunk! Ez a legfőbb előnyünk a többi fajhoz képest. Úgy értem nem vagyunk gyorsabbak, erősebbek, jobb ásók és nem is repülünk saját erőnkből. Mi inkább kitalálunk dolgokat és megépítjük azokat saját kezünkkel.
Az ősi mítoszteremtők tudták, hogy egyaránt vagyunk a föld és az ég gyermekei.
Eddigi történelmünk és fejlődésünk során veszélyes evolúciós csomagot halmoztunk fel... hajlamot az agresszióra és szertartásra, behódolást a vezetőknek, ellenségességet az kívülállókkal - mindez pedig már kétségessé teszi túlélésünk. Azonban megismertük a másokkal való együttérzést; gyermekeink szeretetét; a vágyat a történelemből és tapasztalatokból tanulásra és egy fejlett, szárnyaló és szenvedélyes intelligenciára.
A virágzásunk és a túlélésünk nyilvánvaló eszközei.
A képességünk, hogy megértsünk dolgokat azonnal - az úgynevezett józan ész -, olyan távolságokból, méretekből, sebességekből és időtartamokból származik, amelyek megfelelnek az emberi létezésnek.
Tudunk dolgokról a milliméter tizedrészétől kezdve néhány kilométerig; a másodperc törtrészétől kezdve egy élettartamig, és így tovább. Tehát, amikor a kvantumfizika területeivel foglalkozunk, ahol a részecskék mérete 10^-13 centiméter, vagy a kozmológiában, ahol olyan dolgokról beszélünk, mint tízmilliárd fényév vagy még több, teljesen ésszerű, hogy az érzékeink nem megfelelőek a feladathoz. A társadalom alapvető megváltoztatását néha megvalósíthatatlannak, vagy az emberi természettől idegennek tekintik, mintha csak egyetlen emberi természet létezne. Pedig valóban van mód alapvető változtatásokra, csak jobban körül kell néznünk, Az elmúlt két évszázadban a szörnyű rabszolgaság, mely évezredeken át életformánk része volt, csaknem teljesen megszűnt egy világszerte felpezsdülő forradalom során. A nők, akiket a múltban rendszeresen elnyomtak, fokozatosan elnyerik a hagyományok által tiltott politikai és gazdasági hatalmukat.
És több példa is van rá, hogy a támadólag fellépő országok lakóinak tiltakozása miatt a vezetők véget vetnek a katonai agressziónak.
Ha egy öt vagy hat éves megkérdezi, hogy miért kerek a Hold, vagy miért zöld a fű? Az általános válasz a felnőttektől, az én tapasztalatom alapján, hogy elriasztja a gyereket például olyanokkal, mint hogy "Mit vártál milyen formájú legyen? Négyzet?" vagy "Milyen színű legyen a fű? Kék?" ahelyett, hogy azt mondaná "ezek érdekes kérdések, keressük meg a választ" vagy talán senki sem tudja a választ, és amikor felnősz talán képes leszel megtalálni a választ.
(Judit itt közbeszól, mert nem tudja megállni, hogy ne tegye :-D Ez az egyik kedvenc témám, egyebek között itt írtam róla - ha olvasni szeretnéd, kattints- :
Miért ér véget a miért-korszak?<<< ) Nagyon egészséges lenne az emberi fajnak, ha kevesebb elbátortalanodás lenne, és több tudós. Nem arról van szó, hogy az áltudomány, a babona és az úgynevezett new age hiedelmek, vagy a fundamentalista zealotary újdonságok lennének, velünk vannak már az emberiség kialakulása óta, de egy tudományon és technológián alapuló korban élünk, rettentő technológiai hatalommal. A tudomány és a technológia hajtott minket előre egyre gyorsuló iramban. Így van és ha mi nem értjük ezt meg - és a "mi" alatt a köznépet értem -; ha ez amolyan "Ó én abban nem vagyok jó, semmit sem tudok róla", akkor ki hozza a döntéseket a tudományról és a technológiáról, melyek meghatározzák gyermekeink jövőjét?
Csak néhány kongresszusi tag?
De leszámítva egy maroknyi tagot, egyáltalán nem is rendelkeznek tudományos háttérrel, így a tudatlanságnak és hatalomnak ez a gyúlékony keveréke előbb vagy utóbb majd az arcunkba fog robbanni. Úgy értem, ki működteti a tudományt és a technológiát egy demokráciában, ha az emberek fogalmuk sincs ezekről? A tudomány több, mint csupán a tudás megtestesülése, ez a gondolkodás egy módja, egy szkeptikus módja az Univerzum vizsgálatának a lehetséges emberi tévedések ismeretében. Ha nem vagyunk képesek szkeptikus kérdéseket feltenni faggatva azokat, akik azt mondják számunkra, hogy valami igaz, szkeptikusnak lenni a hatalomban lévőkkel szemben; ha nem vagyunk hajlandóak gyakorolni ezeket a fárasztó gondolkodási módokat, akkor zsákmányul eshetünk az első politika vagy vallási sarlatánnak aki szembejön velünk.
Erre a dologra Jefferson is nagy hangsúlyt fektetett. Nem volt elég annyit mondani, hogy rögzítsünk jogokat az alkotmányba vagy az emberi jogok közé: "az embereknek tanultnak kell lenniük és gyakorolniuk kell szkepticizmusukat a tanulmányaik során, máskülönben nem mi működtetjük a kormányt, hanem a kormány működtet bennünket."
Az Egyesült Államok és a Szovjetunió által létrehozott globális fenyegetés és fenyegetettség a Föld összes lakóját túszul ejtette.
Mindkét fél a másik tűréshatárát tesztelte. Például a kubai rakétaválság, az antiszatellit fegyverek tesztelése a vietnami és afganisztáni háborúk során. Az ellenséges katonai gépezetek szörnyű ölelésben fonódnak össze.
Kölcsönösen szükségük van egymásra.
De a félelem egyensúlya törékeny. Csak nagyon kis teret hagy a tévedésnek. És a világ önmagát fosztja ki. Évente billió dollárokat költenek a háborús előkészületekre. És a bolygó tudósainak, valamint technikai szakembereinek mintegy a felét alkalmazzák katonai célok érdekében.
Hagytuk, hogy a szociális programok leépüljenek, ahogyan azt is engedtük, hogy a szegénység a gyerekek körében emelkedjen. A huszadik század vége előtt lehet, hogy az amerikai gyerekek több mint fele a szegénységi küszöb alatt fog élni.
Milyen jövőt építünk az országnak, ha ezeket a gyerekeket úgy neveljük fel, mint akik hátrányos helyzetűek, mint akik nem képesek együttműködni a társadalommal; mint akik haragszanak a velük szembeni igazságtalanságért...
Ez butaság.
Aztán mi is történt az erőforrásokkal? Nem a fegyverkezés növekvő költségeire lettek fordítva, nem oda folyt el a pénz?
Aztán a gazdagokat még gazdagabbá téve.
Minden pénz újra be lesz fektetve, ha van pénzed, akkor a bankba teszed; a bank kölcsön formájában kihelyezi emberekhez, lakásokat és autókat vásárló emberekhez.
De nem a szegény emberekhez!
Úgy gondolom, a kormány felelőssége az emberekről gondoskodni. Nem alamizsnáról beszélek, hanem az emberek önellátóvá tételéről azzal, hogy képesek legyenek gondoskodni magukról.
Vannak országok, melyek tökéletesen képesek erre, az Amerikai Egyesült Államok egy elképesztően gazdag ország, tökéletesen képes ezt megtenni.
Úgy dönt, hogy mégsem.
Úgy dönt, hogy legyenek hajléktalan emberek.
Ez az ország hatalmas vagyonnal rendelkezik, csak nézzük a Csillagháborús tervet [A Lézer rakétaelhárító védelmi rendszert] már 20 milliárd dollárt költöttek rá! Ha ezek a fickók tehetik, folytatni fogják és billió dollárokat költenek majd a Csillagháborús tervekre...
Csak gondolj bele, mi mindenre lehetett volna azt a pénzt használni! Oktatni, segíteni, felemelni az emberek egyfajta önbizalmát. Rossz dolgokra használjuk a pénzt!
Szóval, egy másikfajta mértéke a tét jelentőségének manapság, hogy milyen magas a tétje az üvegházhatást előidéző gázok kibocsájtásának az atmoszférába, előrevetítve - ha ez a megfelelő szó rá... - egy globális katasztrófát. Különösen az a terület, ami engem érint, a bolygók felfedezése ott a csodák univerzumát nyitottuk meg közelről vizsgáltunk meg új világok tucatjait, korábban soha nem látott világokat, amikor azokat a más világokat tanulmányozod erről tanulsz.Fontos tény, hogy összehasonlítva világunkat más világokkal megláthatsz rengeteg dolgot, ami rosszra fordulhat. A Vénusz bolygó például hatalmas üvegházhatással rendelkezik, a felszíni hőmérséklet elég meleg az ólom vagy az ón megolvasztásához. Bárki, aki azt mondja, hogy az üvegházhatás csak valamiféle képzelgés... mindössze csak a Vénuszt kell megvizsgálni, nagyon fontos tárgyi lecke. Gázokat bocsájtasz ki, mint széndioxid vagy a CFC -k, más üvegházhatást előidéző gázokat az atmoszférába ezen ország fölött... Azok nem maradnak az említett ország fölött, azoknak a molekuláknak nincsen útlevelük, nem ismerik a nemzeti szuverenitást, az olyasmi amiről még csak nem is hallottak. A légköri áramlatok a világ minden tájára eljuttatják azokat gázokat és így amit egy ország tesz, annak hatása van az összes többi országra is. Ez komoly dolog. Az ózonréteg hiánya lehetővé teszi, hogy a napból kiinduló ultraibolya fény nagy mennyiségben, elérje a földfelszínt. A bőrrák egy komoly következmény, de van egy ettől sokkal komolyabb következmény is... az ultraviola fény megtámadja a kis, egysejtű növényeket, amik a tápláléklánc alapját képezik; ezek azok a srácok, akikkel a következő srácok táplálkoznak, és a következők majd megint a következők, és így haladva érkezünk el az ökológiai piramis csúcsához, magunkhoz. Alapvetően az egysejtű növényeket fogyasztjuk, melyeket számos más közbenső növények és állatok hasznosítottak. Ez így van, tiszta sor, a nagyon vékony atmoszféra olyan érzékeny az emberiség pusztításaira, hogy ezt látva azt mondod: "Hé, ez egyetlen aprócska világ!" Nem mehetünk el innen máshova. Nincs másik bolygó a naprendszerben, mely az emberiség otthona lehetne; ez a világ van vagy semmi. Ez egy nagyon erőteljes észrevétel és ismételten, tönkretesszük a globális környezetünket egy nagyon komoly, nagyon buta módon és csak a technológiát kell előtérbe helyeznünk.
Nem elég azt mondani, hogy cégek tehetnek bármit, amit csak akarnak, míg abból profitot termelnek: nem, ha az emberek életét kockáztatják világszerte! Nem tehetik.
Kell lennie egy másik megközelítésnek mindehhez és nem mondhatjuk, hogy egy nemzet azt tehet amit csak akar a határain belül, mert ahogyan már mondtam, amit egy ország határain belül teszel hatással van mindenre a bolygón.
A hasonló jellegű problémák megoldása, hogy a földön mindenki együttműködik és együtt dolgozik. Ezért azt gondolom minden bizonnyal van esélyünk kikeveredni ebből a zavarból, de nem úgy, hogy a dolgok maradhatnak a régiben, nem egy előre meg nem tervezett ötlet által, nem egy ötlet által, melyben bárki bármit csinálhat és az nincs hatással a környezetre... Szóval léteznie kell a jövőbe tekintés egy új módjának és az az, hogy mi mind emberek vagyunk és ugyanannak a fajnak vagyunk tagjai ezen az piciny törékeny bolygón.
Mind együtt veszünk ebben részt és együtt kell dolgoznunk.
Ez egy fajta reményteli kilátás ezekből a krízisekből, arra kényszerítenek minket, hogy egy planetáris fajjá alakuljunk. Bizonytalan, hogy természetünk mely elemei fognak érvényesülni, különösen amikor élképzeléseink és kilátásaink kötve vannak a kis Föld bolygó egy kicsiny részéhez. De fönn a kozmoszban egy elkerülhetetlen perspektíva vár, az országhatárok nem láthatóak amikor az űrből a Föld képe tárul elénk, fanatikus etnikai, vallási vagy nemzeti azonosulásokat nem könnyű alátámasztani, amikor bolygónk a törékeny kék kifli egy alig látható, elhalványuló fényponttá válik a csillagok bástyáival és fellegváraival szemben.
A régi faji, nemi és vallási sovinizmus, és a korlátolt nacionalizmus egyre kevésbé működik. Új tudatosság van kibontakozóban, mely a Földre egyetlen szervezetként tekint és belátja, hogy egy önmaga ellen harcoló szervezet halálra van ítélve. Egyek vagyunk a bolygóval.
Hogyan tudnánk megmagyarázni mindezt egy objektíven gondolkodó Földönkívüli megfigyelőnek?
Eleget hallhattuk a nagyhatalmak indoklását. Azt tudjuk, hogy az országokat ki képviseli.
De vajon ki az, aki felemeli hangját az emberi fajért?
És ki az, aki a Földért?
Földönkívüli perspektívából nézve a mi globális civilizációnk valóban a kudarc szélén áll a legfontosabb feladat tekintetében.mellyel szembekerült: megőrizni polgárai életét és jólétét és a bolygó lakhatóságát utódaink számára is.
A történetben egy kritikus elágazási ponthoz érkeztünk.
Amit most a világunkon teszünk, az évszázadokon át érezteti majd a hatását és döntően befolyásolja utódaink jövőjét.
Nagyon is hatalmukban áll, hogy civilizációnkat, sőt egész fajunkat elpusztítsuk. Ha engedünk a babonának, mohóságnak vagy ostobaságnak, sötétségbe taszíthatjuk világunkat. Jóval nagyobb sötétségbe, mint az antik civilizáció és az olasz reneszánsz között tátongott. De arra is képesek vagyunk, hogy érzéseinket, intelligenciánkat, technológiánkat és minden gazdagságunkat jóra használva bőséges és értelmes életet teremtsünk bolygónk minden lakója számára.
Módunkban áll, hogy az eddiginél sokkal tökéletesebben megismerjük a világmindenséget, és valóban eljussunk a csillagokra."
~Carl Sagan
De leszámítva egy maroknyi tagot, egyáltalán nem is rendelkeznek tudományos háttérrel, így a tudatlanságnak és hatalomnak ez a gyúlékony keveréke előbb vagy utóbb majd az arcunkba fog robbanni. Úgy értem, ki működteti a tudományt és a technológiát egy demokráciában, ha az emberek fogalmuk sincs ezekről? A tudomány több, mint csupán a tudás megtestesülése, ez a gondolkodás egy módja, egy szkeptikus módja az Univerzum vizsgálatának a lehetséges emberi tévedések ismeretében. Ha nem vagyunk képesek szkeptikus kérdéseket feltenni faggatva azokat, akik azt mondják számunkra, hogy valami igaz, szkeptikusnak lenni a hatalomban lévőkkel szemben; ha nem vagyunk hajlandóak gyakorolni ezeket a fárasztó gondolkodási módokat, akkor zsákmányul eshetünk az első politika vagy vallási sarlatánnak aki szembejön velünk.
Erre a dologra Jefferson is nagy hangsúlyt fektetett. Nem volt elég annyit mondani, hogy rögzítsünk jogokat az alkotmányba vagy az emberi jogok közé: "az embereknek tanultnak kell lenniük és gyakorolniuk kell szkepticizmusukat a tanulmányaik során, máskülönben nem mi működtetjük a kormányt, hanem a kormány működtet bennünket."
Az Egyesült Államok és a Szovjetunió által létrehozott globális fenyegetés és fenyegetettség a Föld összes lakóját túszul ejtette.
Mindkét fél a másik tűréshatárát tesztelte. Például a kubai rakétaválság, az antiszatellit fegyverek tesztelése a vietnami és afganisztáni háborúk során. Az ellenséges katonai gépezetek szörnyű ölelésben fonódnak össze.
Kölcsönösen szükségük van egymásra.
De a félelem egyensúlya törékeny. Csak nagyon kis teret hagy a tévedésnek. És a világ önmagát fosztja ki. Évente billió dollárokat költenek a háborús előkészületekre. És a bolygó tudósainak, valamint technikai szakembereinek mintegy a felét alkalmazzák katonai célok érdekében.
Hagytuk, hogy a szociális programok leépüljenek, ahogyan azt is engedtük, hogy a szegénység a gyerekek körében emelkedjen. A huszadik század vége előtt lehet, hogy az amerikai gyerekek több mint fele a szegénységi küszöb alatt fog élni.
Milyen jövőt építünk az országnak, ha ezeket a gyerekeket úgy neveljük fel, mint akik hátrányos helyzetűek, mint akik nem képesek együttműködni a társadalommal; mint akik haragszanak a velük szembeni igazságtalanságért...
Ez butaság.
Aztán mi is történt az erőforrásokkal? Nem a fegyverkezés növekvő költségeire lettek fordítva, nem oda folyt el a pénz?
Aztán a gazdagokat még gazdagabbá téve.
Minden pénz újra be lesz fektetve, ha van pénzed, akkor a bankba teszed; a bank kölcsön formájában kihelyezi emberekhez, lakásokat és autókat vásárló emberekhez.
De nem a szegény emberekhez!
Úgy gondolom, a kormány felelőssége az emberekről gondoskodni. Nem alamizsnáról beszélek, hanem az emberek önellátóvá tételéről azzal, hogy képesek legyenek gondoskodni magukról.
Vannak országok, melyek tökéletesen képesek erre, az Amerikai Egyesült Államok egy elképesztően gazdag ország, tökéletesen képes ezt megtenni.
Úgy dönt, hogy mégsem.
Úgy dönt, hogy legyenek hajléktalan emberek.
Ez az ország hatalmas vagyonnal rendelkezik, csak nézzük a Csillagháborús tervet [A Lézer rakétaelhárító védelmi rendszert] már 20 milliárd dollárt költöttek rá! Ha ezek a fickók tehetik, folytatni fogják és billió dollárokat költenek majd a Csillagháborús tervekre...
Csak gondolj bele, mi mindenre lehetett volna azt a pénzt használni! Oktatni, segíteni, felemelni az emberek egyfajta önbizalmát. Rossz dolgokra használjuk a pénzt!
Szóval, egy másikfajta mértéke a tét jelentőségének manapság, hogy milyen magas a tétje az üvegházhatást előidéző gázok kibocsájtásának az atmoszférába, előrevetítve - ha ez a megfelelő szó rá... - egy globális katasztrófát. Különösen az a terület, ami engem érint, a bolygók felfedezése ott a csodák univerzumát nyitottuk meg közelről vizsgáltunk meg új világok tucatjait, korábban soha nem látott világokat, amikor azokat a más világokat tanulmányozod erről tanulsz.Fontos tény, hogy összehasonlítva világunkat más világokkal megláthatsz rengeteg dolgot, ami rosszra fordulhat. A Vénusz bolygó például hatalmas üvegházhatással rendelkezik, a felszíni hőmérséklet elég meleg az ólom vagy az ón megolvasztásához. Bárki, aki azt mondja, hogy az üvegházhatás csak valamiféle képzelgés... mindössze csak a Vénuszt kell megvizsgálni, nagyon fontos tárgyi lecke. Gázokat bocsájtasz ki, mint széndioxid vagy a CFC -k, más üvegházhatást előidéző gázokat az atmoszférába ezen ország fölött... Azok nem maradnak az említett ország fölött, azoknak a molekuláknak nincsen útlevelük, nem ismerik a nemzeti szuverenitást, az olyasmi amiről még csak nem is hallottak. A légköri áramlatok a világ minden tájára eljuttatják azokat gázokat és így amit egy ország tesz, annak hatása van az összes többi országra is. Ez komoly dolog. Az ózonréteg hiánya lehetővé teszi, hogy a napból kiinduló ultraibolya fény nagy mennyiségben, elérje a földfelszínt. A bőrrák egy komoly következmény, de van egy ettől sokkal komolyabb következmény is... az ultraviola fény megtámadja a kis, egysejtű növényeket, amik a tápláléklánc alapját képezik; ezek azok a srácok, akikkel a következő srácok táplálkoznak, és a következők majd megint a következők, és így haladva érkezünk el az ökológiai piramis csúcsához, magunkhoz. Alapvetően az egysejtű növényeket fogyasztjuk, melyeket számos más közbenső növények és állatok hasznosítottak. Ez így van, tiszta sor, a nagyon vékony atmoszféra olyan érzékeny az emberiség pusztításaira, hogy ezt látva azt mondod: "Hé, ez egyetlen aprócska világ!" Nem mehetünk el innen máshova. Nincs másik bolygó a naprendszerben, mely az emberiség otthona lehetne; ez a világ van vagy semmi. Ez egy nagyon erőteljes észrevétel és ismételten, tönkretesszük a globális környezetünket egy nagyon komoly, nagyon buta módon és csak a technológiát kell előtérbe helyeznünk.
Nem elég azt mondani, hogy cégek tehetnek bármit, amit csak akarnak, míg abból profitot termelnek: nem, ha az emberek életét kockáztatják világszerte! Nem tehetik.
Kell lennie egy másik megközelítésnek mindehhez és nem mondhatjuk, hogy egy nemzet azt tehet amit csak akar a határain belül, mert ahogyan már mondtam, amit egy ország határain belül teszel hatással van mindenre a bolygón.
A hasonló jellegű problémák megoldása, hogy a földön mindenki együttműködik és együtt dolgozik. Ezért azt gondolom minden bizonnyal van esélyünk kikeveredni ebből a zavarból, de nem úgy, hogy a dolgok maradhatnak a régiben, nem egy előre meg nem tervezett ötlet által, nem egy ötlet által, melyben bárki bármit csinálhat és az nincs hatással a környezetre... Szóval léteznie kell a jövőbe tekintés egy új módjának és az az, hogy mi mind emberek vagyunk és ugyanannak a fajnak vagyunk tagjai ezen az piciny törékeny bolygón.Mind együtt veszünk ebben részt és együtt kell dolgoznunk.
Ez egy fajta reményteli kilátás ezekből a krízisekből, arra kényszerítenek minket, hogy egy planetáris fajjá alakuljunk. Bizonytalan, hogy természetünk mely elemei fognak érvényesülni, különösen amikor élképzeléseink és kilátásaink kötve vannak a kis Föld bolygó egy kicsiny részéhez. De fönn a kozmoszban egy elkerülhetetlen perspektíva vár, az országhatárok nem láthatóak amikor az űrből a Föld képe tárul elénk, fanatikus etnikai, vallási vagy nemzeti azonosulásokat nem könnyű alátámasztani, amikor bolygónk a törékeny kék kifli egy alig látható, elhalványuló fényponttá válik a csillagok bástyáival és fellegváraival szemben.
A régi faji, nemi és vallási sovinizmus, és a korlátolt nacionalizmus egyre kevésbé működik. Új tudatosság van kibontakozóban, mely a Földre egyetlen szervezetként tekint és belátja, hogy egy önmaga ellen harcoló szervezet halálra van ítélve. Egyek vagyunk a bolygóval.
Hogyan tudnánk megmagyarázni mindezt egy objektíven gondolkodó Földönkívüli megfigyelőnek?
Eleget hallhattuk a nagyhatalmak indoklását. Azt tudjuk, hogy az országokat ki képviseli.
De vajon ki az, aki felemeli hangját az emberi fajért?
És ki az, aki a Földért?
Földönkívüli perspektívából nézve a mi globális civilizációnk valóban a kudarc szélén áll a legfontosabb feladat tekintetében.mellyel szembekerült: megőrizni polgárai életét és jólétét és a bolygó lakhatóságát utódaink számára is.
A történetben egy kritikus elágazási ponthoz érkeztünk.
Amit most a világunkon teszünk, az évszázadokon át érezteti majd a hatását és döntően befolyásolja utódaink jövőjét.
Nagyon is hatalmukban áll, hogy civilizációnkat, sőt egész fajunkat elpusztítsuk. Ha engedünk a babonának, mohóságnak vagy ostobaságnak, sötétségbe taszíthatjuk világunkat. Jóval nagyobb sötétségbe, mint az antik civilizáció és az olasz reneszánsz között tátongott. De arra is képesek vagyunk, hogy érzéseinket, intelligenciánkat, technológiánkat és minden gazdagságunkat jóra használva bőséges és értelmes életet teremtsünk bolygónk minden lakója számára.
Módunkban áll, hogy az eddiginél sokkal tökéletesebben megismerjük a világmindenséget, és valóban eljussunk a csillagokra."
~Carl Sagan
Like, g+1, megosztás - mindez támogatás és tényleg sokat jelent! Köszönöm!
