Holnap telihold

 Egymásnak ellentmondó infók jelennek meg a neten a tízmilliószoros napokkal kapcsolatban már régóta, amióta figyelem a dolgot (és lehet, hogy korábban is). Végül is az, hogy holnap lesz vagy 3 nap múlva, mindegy, bár az az érzésem, inkább holnap, mivel a telihold amúgy is erőteljes. Persze aki úgy érzi, mindkét napon fokozottan figyeljen oda a gondolataira, az érzéseire és a negatív gondolatokat azonnal cserélje ki pozitívakra, a félelmet és az indulatokat pedig, ha lehet, igyekezzünk megelőzni illetve ha már kialakultak, kezelni és csendesíteni. Elvonulni, csendesen elmélkedni és figyelni, amennyit és amilyen intenzíven csak tudtok! (Erőteljes segítség a zene, lásd jobboldalt, de bármilyen zene megteszi, amit szeretsz és ami mellett igazán el tudsz lazulni.) Ezen napok energiái felerősítik ezeket; nem mindegy, hogy mit erősítenek fel, igaz? Használjuk ki a megnövekedett teremtő erőt világunk gyógyítására! Ne gondold, hogy nem tehetsz semmit. A gondolat hatalmas erő. Gondold, ha teheted, írd le, hogy gyógyul a Föld! A Hooponopono szeretetgyakorlat is nagy erővel bír! Hagyjuk a vitákat, hogy nem is a Földnek kell gyógyulni, vagy hogy melyik szertartás a jobb; melyik nap hogy állnak a bolygók meg hasonlók. Sok a krízis, a fájdalom Földünkön és vannak, akik már felismerték: közös felelősségünk segíteni ezen, luxus lenne tehát a tudatos figyelem és a meditáció vagy ima helyett buta vitákra pazarolni az energiánkat. Egy hajón evezünk mindannyian: akik most annyira piszkosul pozícióban érzik magukat és akiken úgy gondolják, hogy taposnak, azok is; és akiknél sikerült elérni, hogy a tévé naphosszat való bámulásán kívül szinte semmire ne legyenek képesek (legalábbis elhiggyék, hogy nem képesek).  

 Ha tiszta az ég, mindenféle különleges tudás vagy pontos információ nélkül is tudod és érzed, hogy a telihold korongja különleges erőt közvetít, bár még nem tudunk mindent tudományosan magyarázni, azért a ciklusokról, a gravitációs és elektromágneses mezőkről, a fényhatásokról, az apály-dagály-jelenségről már tudunk egyet s mást, ami elgondolkodtató, még ha messze nem mindent (azok sem, akiket tudósoknak nevezünk és szeretik úgy beállítani magukat, mint akik mindent tudnak és nem tévedhetnek, ennek ellenére a történelem ismétli magát, és újra meg újra bebizonyosodik, hogy a legevidensebbnek hitt dolgokban is tévednek, csak lassú és szenvedésteljes folyamat végére hajlandók csak beismerni...)