Nekem nem tudsz hazudni II.

Tiszta kilátás a Corfe Castle-ból ;)

 Hogy egyáltalán miért? Miről is beszélek én itt egyáltalán? Haragszom valakire? Vagy miért írok ilyeneket?


Még mindig vannak szerintem, akik azt gondolják, hogy én valamiféle indulattal, haraggal írom ezeket. (...)


 Sajnos az emberi lény nagyon jó önbecsapó mechanizmusokkal rendelkezik. Elsajátítja ezeket kisgyerekkorától kezdve. Van, aki profibban és van, aki kevésbé, de mindannyiunknak vissza kell térnie letisztult önmagához, jobbanmondva nem KELL, csak akkor, ha nem fájdalmat és pofonokat akarsz az élettől, hanem úgy gondolod, hogy az élet azért van, hogy alkoss, felfedezz, élvezettel tanulj, nevess, játssz; azaz valóban élj.


 Tehát ott tartottunk az első rész végén (amit ITT megtalálsz) hogy szembenézés. Odafordulni, bátran szembenézni nem is olyan félelmetes ám. Először a szembenézéstől való félelemmel kell szembesülni, és ha azt engedted átfolyni magadon és rájöttél, hogy nem is olyan vészes, akkor következik a fokozatos felismerése annak, hogy hogyan, miképp alkottad meg és alkotod a saját életedet, sorsodat, életed történéseit. 


 És hogy miért van az, hogy vannak, akiket be lehet csapni, és vannak, akik átlátnak a másik emberen? Minél inkább becsapod magad, annál inkább becsapható vagy te is és fordítva.