Tudom, hogy sokakat megérintenek az írásaim, a visszajelzésekből látom. Tudom azt is, hogy az ilyen emberek száma sokkal több, mint amennyien írnak. Vannak, akik talán soha nem fognak keresni, hívni vagy írni, és ez természetesen nem is baj. Egyeseket kimondottan felháborít vagy idegesít, amiket írok; ez is rendjén van.
Ha valamiért esetleg nem mersz írni, pedig szeretnél, vagy legalábbis felmerült benned, hogy jó lenne, akkor hadd bátorítsalak ezzel a bejegyzéssel!
Nem is hinnéd, milyen sokat segít. Néha elég 1-2 levélváltás, de van úgy, hogy több kell. Ne ijedj meg ettől, írj bátran.
Teljesen mindegy, hány éves vagy; férfiból vagy, vagy nőből, és hogy milyen kérdésed van. Ha esetleg nem tudok segíteni vagy nem tudom a választ, úgyis megmondom. Esetleg elirányítalak valakihez, aki a te embered; ha nem én lennék az. Felmérjük! De adj egy esélyt magadnak azzal, hogy írsz nekem, ha úgy érzed, hogy írnod kell! Ha így érzed, az már egy erőteljes jele annak, hogy jó, ha megteszed. Ha csak egy mondattal, csak egy röpke információval tudok segíteni, az is sokat jelenthet, akár sorsfordító is lehet. De ha csak kicsit segít is, az is fontos lehet. Az is lehet, hogy egy hosszabb eggyüttműködés kezdete lesz. Szóval ha úgy érzed, tudok segíteni, ne habozz, írj. ;)
A következő lépésekről is írok bővebben nemsokára.
Addig is keress bátran. ;-)
