(Magyar feliratos)
Nagy-nagy kedvencem következik. Találtam egy nagyszerű írást róla a http://samsarahun.blogspot.co.uk oldalon - teljesen egyet tudok érteni vele (kiemelések tőlem):
"Coline Serreau írta, rendezte és játssza a főszerepet, ő lehelt életet Milába.
Az alkotás egész egyszerűen megismételhetetlen és rendkívüli. Lágy humorral és könnyedséggel mutatja be a modern ember természethez való, mindinkább torzuló viszonyát.
Az 1996-os film pont olyan, amit elvárnánk egy jó francia művészfilmtől: franciául beszélnek benne, akciódús , mulattat; ráébreszt bizonyos velünk is kapcsolatos problémákra és elmondhatjuk a végén, hogy egyáltalán nem unatkoztunk rajta.
A filmnek van egy alapvető komikuma, amin viszont ha kicsit is túllátunk és nem csak olcsó sci-fiként tekintünk rá, akkor bizony egy súlyos társadalomkritikába csöppenünk. Kritikája könyörtelen, egyáltalán nem tűr megalkuvást. Felhívja a figyelmünket, hogy
- a technikánk mögött nincs lélek
- a pénzünk értéktelen
- laposak a kapcsolataink, elvárjuk hogy szeressenek minket, de másokat mi képtelenek vagyunk
- a mérgezett levegő és más szenny közepette járunk és ezzel mit sem törődünk. - stb...
A főhősnő képes különleges erejével rövid időre megváltoztatni a földieket, de nem úgy, mint ahogy a modern filmekben. Ő nem hipnózist, agykontrollt használ: fegyvere az, hogy le tudja kapcsolni -néhányszor akaratlanul is- az embereket abból a negatív szutyokból, amiben egyébként egész életüket töltik.
Ennek azonban van egy logikus mellékhatása, mondhatnánk úgy is, hogy egyszerre túl sok fényt kapnak ilyenkor ezek a szereplők és amennyire a kezelés meg is tisztítja őket; ép annyira össze is zavarja.
Mila, a távoli bolygóról érkezett pedig kezdetektől fogva egyfajta állandó fordított zavarba csöppen bele (szamszára?/ nehéz karmikus közeg?). Próbálja megérteni, hogy egyáltalán miképpen is maradhatunk mi emberek életben így a Földön...?
Őutána érkeznek mások is a bolygónkra, azok vele ellentétben nem a nagyvárosba, hanem a kevés még ki nem irtott Ausztrál őslakosokhoz csöppennek. Érdekes módon őket a bennszülöttek rögtön testvérükként fogadják és az erők együttes, közös nyelvén kommunikálni is tudnak egymással. A film során megtudjuk, hogy Mila bolygója már átélte azt, amihez az emberiség csak most ért el.
A testvérbolygónk azonban gyorsabban túltette magát a "gyermekbetegségeken". A károsnak bizonyuló, lelketlen technikaelvűséget csírájában elfojtotta és visszatért a szabadabb őstudatosság forrásához.
Serreau filmjének egyik legnagyobb érdekessége az, hogy eltér a mainstream-től: a "földönkívüliek" nála nem torz lények, hanem egyszerű, de spirituális tudásra szert tett emberek. Méghozzá olyanok, akik pusztán azért nevezhetőek felsőbbrendűnek a földi átlaghoz képest, mert "tudják, hogy kell élni"; nem az egójuk ködében léteznek, nem halmoznak fel olyat, amire nincs szükségük és a szeretet bőségének óceánjában nőnek fel. Mindemellett még egész jól együtt is tudnak működni.
Valamint, ha nem tűnne fel rögtön az elején: amennyiben szükségük van rá, a távoli utazásokhoz nem űrhajókban, hanem az ember köré gyűjtött energia gömbökben közlekednek. Amit bárki meg tud teremteni - ha tudja a pontos célt."
Lájkold, g+1-ezd, oszd meg - köszönöm támogatásod!
