A következő címkéjű bejegyzések mutatása: magazinbéli megjelenésem. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: magazinbéli megjelenésem. Összes bejegyzés megjelenítése

2014. május 8., csütörtök

A cserebere- és az alternatív pénz közösségek




 (Az aktivista blog úgy tűnik, végképp betiltva (sokan jelezték, hogy elérhetetlen) úgyhogy itt folytatom - az onnan eltűnt dolgokat folyamatosan pótlom. Már alakul a weboldalam -itt megtaláljátok: antaljudit.com, katt és nézzétek meg :-)- de még itt is vagyok.)

"...megértettük: csak az van, amit létrehozunk..."



Egy engem nagyon lelkesítő téma következik. Az a benyomásom, hogy a Suskának és az összes hasonló kezdeményezésnek fontos - ha nem kulcs - szerepe van, lesz a társadalom emberibbé válásának folyamatában. 

A cikk megjelent a Napi Elemózsia Magazin májusi számában (III. /2013-05) az 50. oldalon május 3-án. 


Benne: Interjú EzVanZsaccal, aki az EzVan Kiadó tulajdonosa és a Suska közösség alapítója



 Rendkívül jó, innovatív, áttörő, konstruktív és előremutató kezdeményezések látnak napvilágot mostanában. Az új kezdettel, az új korral, az új energiákkal együtt jár, hogy új szemmel, új szemszögből tekintünk a hétköznapi dolgainkra. Megváltozik a hozzáállásunk és a látásmódunk. Újabb és újabb 
áttörést jelentő megoldást találunk, amivel megkönnyítjük mások életét amellett, hogy a sajátunkat is. Ezek az újítások arra szolgálnak, hogy sok fölösleges terhet, amit mi, emberek -a sok agymosásnak köszönhetően - régóta magunkkal cipelünk, most letegyük és belássuk: lehet másképp is.

Lehet könnyebb. Lehet az élet könnyű és nagyjából problémamentes. Lehetséges, hogy egymásra odafigyeljünk, egymást és önmagunkat szeretettel támogassuk. Lehetséges, hogy egy új módon, kreatívan együttműködjünk. Ezzel utat nyitunk egy szelídebb, emberibb, felelősségteljesebb és hatékonyabb világ megvalósulása felé. Amikor ezt a gyakorlatba átültetjük, ezek tulajdonképpen nem is új dolgok. Ami új, az az, hogy ez sokkal nagyobb méretekben zajlik, mint valaha a történelemben. (Ámbár ha a történelmet szintén egy kicsit újszerű módon szemléljük, és ráébredünk arra, hogy hazudtak nekünk, és a történelmünk sokkal hosszabb és eseménydúsabb, mint tanultuk, tudhatjuk - legalábbis elfogadhatjuk, hogy akár még ez is igaz lehet-, hogy a történelem hosszú-hosszú korszakokból áll és ezek a korszakok ismétlődnek. Ezek alapján létezhetett és több, mint valószínű, hogy létezett is olyan időszak, amikor az emberek így viszonyultak egymáshoz, ilyen volt a gondolkodásmódjuk és így éltek.) A hatékonyság, a produktivitás és az emberség útjában -úgy tűnik- sokszor egy "jól bevált" eszközünk áll.

A pénzről beszélek. 

 Bár valószínűleg önmagában a pénzzel nincs is semmi probléma. Egyre több iskola, kurzus, egyre több kiváló szakember áll rendelkezésünkre, hogy megtanuljunk a pénzzel bánni és – akár - csodákat művelni vele. 
Ez jó. 

Akkor mi a rossz?

Ha a pénz uralja az életünket és nem tudunk elszakadni tőle –ha, kell és ha eljött az ideje-, az baj. A rendszer, ami a pénzt áramoltatja és működteti, korrupt és hibás értékrenden alapszik - ha nagyon finoman fogalmazunk. Ennek a rendszernek -a monetáris rendszernek- a működési alapelve ugyanis a következő: a pénz érték, az ember nem. Azaz: "ha nincs pénzed, légy hajléktalan és halj éhen". Holott minden emberi lénynek, aki megszületett erre a földre, joga van itt élni ugyanúgy, ahogy más élőlényeknek is. Ez a rendszer elveszi ezt a jogot és azt mondja: csak akkor ehetsz, lakhatsz; csak akkor élhetsz, ha rendelkezel ezzel az eszközzel. Ez tehát a nagy hiba ebben a rendszerben. Globális szinten elmondhatjuk, hogy ez uralja - még mindig, de remélhetőleg már nem sokáig- az életet. 

 Úgy gondolom, jó, ha megtanulunk bánni a pénzzel, de nem engedjük többé, hogy uralja az életünket. Megengedtük ezt - hiszen ki tette lehetővé, hogy ez a rendszer így kialakuljon? Mi, emberek törődtünk bele és hagytuk, hogy a pénzügyi rendszer és ez a felfordult értékrend legyen a meghatározó.

Mit tehetünk tehát?
Itt egy nagyszerű példa, ami az alábbiakban bemutatásra kerül. Kis lépésekben egyszerűen kikerülhetjük, elhagyhatjuk a pénzt. Sok esetben egyáltalán nincs szükség semmiféle közvetítőeszközre ahhoz, hogy javakhoz jussunk. Természetesen minden kezdeményezésre vonatkozik, hogy nem tökéletes és mindig lehet rajta fejleszteni, viszont éppen az alaptulajdonságuk: a nyitottság, az emberség, a barátságos és jólelkű motivációk és a változtatás és emberibbé tevés vágya teszi lehetővé, mi több, garantálja a folyamatos változást és fejlődést. Minden kezdeményezés "csak" kis lépés az úton afelé, hogy emberibbé tegyük a világot, de ezeknek a kis lépéseknek óriási jelentőségük van, és ne feledjük, a leghosszabb utak is azzal az egy kezdő lépéssel indulnak, és sok kis lépésből állnak a cél eléréséig. Nem beszélve arról, hogy maga az út sokkal nagyobb jelentőséggel bír, mint a kitűzött cél... 

Lássuk tehát, hogy néz ki ez a gyakorlatban?

 Egy ember, aki nem forradalmár, mégis rendre forradalmi



dolgokkal áll elő. Egy ember, aki nem akarja megváltoztatni a világot, mégis szinte mindennel, amit tesz, nagyban hozzájárul a világnak egy nagyon jó irányba való változásához. Nem imponálni akar, mégis imponál és hatással van sok-sok emberre. Fiatal és mondhatni nagyvilági ember, mégis egy vénséges vén bölcs remete szól belőle, valahányszor beszél. 
 Sok-sok mindennel foglalkozik, ebből a rengeteg dologból pedig van egy, ami az én érdeklődésemet különösképpen felkeltette; sőt mondhatjuk, ezt a témakört rettenetesen izgalmasnak találom. Zsac szíves-örömest állt rendelkezésemre, amikor megkerestem. Bár nagyon elfoglalt, így nem volt könnyű összejönnünk, végül nagy nehezen mégis sikerült összehozni az interjút. A beszélgetés számomra igen élvezetes volt nemcsak az izgalmas téma miatt, hanem azért is, mert bár komoly dologról van szó, a Zsacra jellemző stílus miatt mégis csupa móka és kacagás minden vele való értekezés.

És itt nem csak egy emberről van szó, sőt, egy csapatról, amely igen jó példa az örömteli és hatékony emberi együttműködésre. Egy csapat, amelyben a tagok számíthatnak egymásra és bíznak egymásban. Egy csapat, ami komoly munkamorált, megbízhatóságot, valamint csupa tiszta szándékot és jóindulatot képvisel és demonstrál. EzVanZsac, aki édesanyjával együtt az EzVan Kiadó tulajdonosa, a Suska közösség alapítója is. Zsac ezen kívül kommunikációs szakember is, kommunikációt tanít, tréningeket tart. (Az EzVan Kiadó kiadó gondozásában megjelent Suska - A mi pénzünk című könyvet mindenképpen olvassátok el a téma mélyebb megértése érdekében!) 

A Suska közösség, illetve ahogy a közösség tagjai nevezik magukat: Suska kör tulajdonképpen egy cserebere közösség, amelyben a tagok termékeket és szolgáltatásokat cserélnek el egymással hivatalos pénz használata nélkül. A közösség működésének alapja -mily meglepő- a BIZALOM. Van egy saját fizetőeszközük, a Suska, amely úgy működik, hogy serkenti a kreativitást és általában az emberi értékek kibontakozását. Hogyan is “képes” minderre? Hát úgy, hogy ez a rendszer elismeri az egyén és a közösség értékteremtő képességét, serkenti az örömet nyújtó tevékenységek végzését; segít jólétet teremteni, miközben ösztönzi a személyes kapcsolatok kialakulását. Mindezzel a helyi termelést támogatja, de más közösségekkel való csereberét is lehetővé teszi. Rugalmas, emberbarát, örömteli.

Engem mindezért lelkesít, és az volt a benyomásom, hogy a Suskának és az összes hasonló kezdeményezésnek fontos - ha nem kulcs - szerepe van, lesz a társadalom emberibbé válásának folyamatában - ezért éreztem azt, hogy a Napi Elemózsia magazinból ez egyszerűen nem maradhat ki. Olvassátok hát szeretettel és figyelmesen a beszélgetést.

Hogyan kezdődött ez az egész, mi adta a kezdő lökést arra, hogy alternatív pénzzel foglalkozzatok?

Ghislaine Lanctot tréninget tartott nekünk 2004-ben, akinek a sokak által jól ismert Egészségügyi maffia című könyvét ki is adtuk. Ő beszélt nekünk az alternatív pénzről és annak fontosságáról, hogy nyitottak legyünk ennek használatára, mivel ez egy fantasztikus lehetőség az emberi kreativitás, valamint a közösségi együttműködés kibontakozására. Új, hatalmas lehetőségeket teremthetünk ezáltal az emberek számára. Eltelt 2-3 év, azután kezdtük el komolyabban foglalkozni az üggyel. 2008 novemberében volt az első Suska piac. 6 alapítóval és néhány másik emberrel együtt kezdtük. Ez egy olyan “buli”, ahova találkozni és beszélgetni mennek az emberek. És mellesleg visznek valamit, amit el tudnak cserélni.

Sok energiátokba és időtökbe telt, hogy ezt felépítsétek?

Igen. Rengeteg energiát kellett beletenni, hogy működjön. Bizony, volt idő, amikor szinte kizárólag ezzel foglalkoztunk, aztán egyre több embert tudtunk bevonni. Így egyre inkább megoszlott a munka, egyre kevesebb munkamennyiség jutott egy főre. Most már megosztjuk a munkát. Eljutottunk odáig, hogy 4 és fél év és már kezd fenntartható lenni; sőt ha a 6 alapító tag ki is vonulna, akkor is menne. Nem én osztom meg a munkát, hanem mindenki látja, hogy csinálni kell, hiszen megértettük: csak az van, amit létrehozunk. A közösség és az együttműködés szelleme értelmében nem kell mindenhez értened, hanem amire szükséged van, megkapod. A Suska egymás támogatásáról szól; arról, hogy segítünk egymásnak és amennyi terhet lehet, annyit leveszünk egymás válláról. Beleadod, amihez értesz és megkapod azt, amihez pedig nem.

(Ahogy elkezdte mesélni, hogy miért is jött létre ez a kiadó, eszembe jutott ez a történet, amit néhány évvel ezelőtt hallottam édesapjától, EzVanKarcsitól, aki egyik előadása alkalmával többek között elmondta a kiadó létrejöttének rövid történetét. Konkrétan egy könyvüket szerették volna kiadni és egyik kiadónak sem illett bele úgymond portfóliójába. Így létrehozták saját kiadójukat mondván, hogy ne csak nekik maguknak, hanem másnak se legyen ez akadály, hanem legyen egy kiadó, ami egyfajta mentőöv az értékes, de ki nem adott vagy "ki nem adható" könyveknek. Ennek eredményeképp sok olyan információt köszönhetünk nekik könyv formájában, amelyekhez nélkülük talán soha nem fértünk volna hozzá.) 

A Suska könyv elolvasását azért ajánlom mindenkinek, mert nem tudom rövidebben elmondani. Ha el tudnánk mondani rövidebben is, akkor nem írtuk volna meg és nem adtuk volna ki ezt a könyvet vagy 
rövidebb könyvet adtunk volna ki. Sokszor tapasztaltuk, hogy a könyvet nem olvassák, aztán rájöttem, hogy ezt jobban kell kommunikálni, vagyis meg kell, hogy értsék az emberek, hogy azért adtuk ki ezt a könyvet, mert ezt rövidebben nem lehet elmondani.

 Ahogyan az minden közösségben lenni szokott, elég nagy a lemorzsolódás. 20-30 ember a mag, ők szinte minden alkalommal ott vannak; aktívak. Ezen kívül néhány százan jönnek havonta egyszer.

Miért nagy a lemorzsolódás és mi lehet az, ami taszít egyes embereket?

A dolog gyökere az, hogy fogyasztói társadalomban élünk. A jelszó: “Sokat és gyorsan!” Amilyen lassúvá, nehézzé és drágává lehetett tenni, annyira azzá is tettük! Ez egyfajta garancia arra, hogy a mag az igazi mag, vagyis akik hajlandóak meghozni az "áldozatot", azaz beletenni a munkát és a tudatosságot valamint akik eleve azon a tudatossági szinten vannak, hogy lehetséges velük az együttműködés egy ilyen közösségben, azok fogják alkotni a közösséget. A találkozók lényege: élvezzük, érezzük jól magunkat! Összejövünk, jókat beszélgetünk és kicseréljük a dolgokat. Ez egy étteremben van egyébként, lehet meginni egy teát, gyümölcslevet vagy sört kinek vallása, gondolkodásmódja és filozófiája szerint (én magam a harmadikat választom :-)). És igen, szeretek jókat beszélgetni, ismerkedni; szeretem látni, hogy tanulunk egymástól és mindeközben csereberélünk is. Ha élvezed, jól érzed magad, szeretnek: akkor csinálod! Az ember így működik. Az érzelmi test határoz meg és mozgat mindent! 


 Minden új csatlakozóval elbeszélget valaki. Ez a valaki én vagyok, bár most már van néhány aktív tag, aki át tudja venni ezt a feladatot, de még mindig túlnyomórészt nekem kell elbeszélgetni azokkal, akik újonnan csatlakoznak. Ezt nem is bánom, szívesen megteszem és ez egyfajta garancia is arra, hogy megértjük egymást. Más feladatokat azonban már szívesen átadok, ilyeneket, mint például a honlap szerkesztése és karbantartása vagy szervezési feladatok. Vannak tehetséges és vállalkozó szellemű, ügyes és kitartó emberek, akik ugyanígy meg tudják csinálni. Szükség is van rá, hiszen magam is 10-12 órákat dolgozom naponta.

Hogyan kapcsolódik ide a válság?

A gazdasági válság azért létezhet, mert pénzhiány van. Ez olyan, mint ha a piacon a vásárló, aki akar két kiló krumplit, azért nem tudná megvenni, mert mondjuk nem volna mérleg. Tehát nem kapja meg, amire szüksége van, mert nincs közvetítőeszköz. A pénz, ahogy ismerjük, egyébként így működik: a kölcsönöket soha senki nem tudja kifizetni. Egyes emberek lehet, de a társadalom egésze soha, hiszen a pénz eleve adósság. Az emberek többsége nincs tisztában azzal, hogy milyen sokba kerül nekünk az, hogy eurót vagy forintot használunk. Iszonyatosan sok pénzbe. 


 Egy példát mondok: ha van száz suskám, és odaadom neked 1 százalék kamatra, mikor fogod tudni azt kifizetni? Nem többet, csak 1 %-ot kérek. Mikor tudod kifizetni? Soha, hiszen az összes létező suska összesen 100 suska. Így működik a pénz. Ezért van gazdasági válság. Ez nem gazdasági válság, hanem pénz-manipuláció - válság! Hiszen a munkavégző képesség megmaradt, csak pénz nincs soha elég arra, hogy az adósságot visszafizessék. Szerencsére egyre több ember látja be.

Van valami feltétele a csatlakozásnak?

Aki hajlandó felajánlani valamit a közösségért és értéket teremteni, az csatlakozhat. Olyan értéket kell teremteni, amire igény van. Az érték a munkavégző képesség. Így nem keletkezhet hiány, hiszen az értékteremtő és a munkavégző képesség adott. Mindenki képes valamilyen munkát elvégezni, szolgáltatást végezni vagy terméket létrehozni. Sok ember jön, aki - amikor szóba jön, hogy ez csak akkor működik, ha odatesszük magunkat az ügy érdekében - azt mondja: nincs ideje. Van, akinek fel kell hívnom a figyelmét arra, hogy amióta itt beszél és panaszkodik, hogy neki milyen rossz és mennyire nincs ideje, az a másfél óra is egy komoly idő az életéből. A dolga tehát egyszerű: ha az ilyeneket kiiktatja, akkor lesz ideje. De az ilyen hozzáállású emberekkel természetesen nem sokat lehet kezdeni. Az időt és a munkát bele kell tenni rendszeresen és ehhez már szükség van a tudatosságnak egy bizonyos szintjére, ami csak keveseknek van. A hírlevélre könnyű feliratkozni, sokan meg is teszik. Több ezer emberből egy-két száz, aki időnként (általában havonta) eljön és 20-30 ember a mag.

Mennyire jellemző rátok a társadalom megváltoztatására vonatkozó törekvés; mennyire van bennetek “világmegváltó lendület”?

Semennyire. Nem az ár ellen megyünk, épp ellenkezőleg. A rendszerben, a rendszerrel együtt működünk. Nem vagyunk valamiféle partizán csoport, tőlünk aztán abszolút nem kell tartania senkinek. Nem vagyunk forradalmárok és nem tervezünk semmiféle világrengetőt. Éljük a kis közösségi életünket, mindeközben nyitottak vagyunk és bárki jöhet, aki a feltételeket el tudja fogadni és hajlandó a saját munkáját a közösséghez hozzáadni.

Milyen hatással lesz ez a társadalomra?

Hát a homlokukra csapnak az emberek és azt mondják: ó, hogy ez eddig még nekem nem jutott eszembe!

Nincs semmilyen ellenőrzés nálatok?

Nincs. Sem elszámolás; pontosabban mindenki ellenőriz és mindenki elszámol. Az, hogy bízunk egymásban, hihetetlen jó érzés! Itt hiteles emberekkel találkozol.

Mi van még, ami úgy érzed, fontos és nem maradhat ki, ha Suskáról beszélünk?

Ez tulajdonképpen nem is alternatív pénz. Mi - azt szoktam mondani - suskázunk. És közben próbáljuk kitalálni, mi is ez és hogyan is csináljuk. Hiszen mindig alakul, mindig változik egy kicsit. És a helyzet az, hogy egyre komolyodik. Egyre komolyabban és mondhatni színvonalasabban csináljuk. Gyakorlatot szerzünk a suskázásban, gyakorlás közben értjük meg a működését. A jó hangulat a lényeg. És mindenki valakinek a barátja; mindenkinek megvan a kis köre a közösségen belül. A gazdaság tágabb értelemben is egy zárt kör, mert nem végtelen. Egy idő után mindenki ismer mindenkit. A kapcsolat a legfontosabb a Suskában is. Sok minden van, ami például egy weboldalról nem derül ki, kizárólag a személyes kapcsolatokból. A kölcsön úgy működik, hogy természetesen nincs kamat. Ha valaki nem tudja viszonozni, amit kapott, mert éppen nincs igény arra, amihez ő ért, vagyis amit felajánlott a suska közösségnek, akkor ő a közösségnek tartozik. Ez esetben valaki másnak adja azt a terméket vagy szolgáltatást, esetleg egy másik időpontban.

Mik a hosszú távú terveitek?

Hosszú távú tervek nem nagyon vannak, egyelőre csináljuk, folytatjuk tovább így, ahogy most megy és reméljük, hogy alakul, növekedik és a továbbiakat pedig majd még meglátjuk. Ezekben a városokban tartunk találkozókat és a tagok is innen vannak: Budapest, Szeged és Székesfehérvár. Azon kívül Mosróc, ez egy kis falu az alföldön. Mos róc de holnap jobb lesz! :-)

Budapesten vannak a heti találkozók. A havi egy alkalom még könnyen megoldható többnyire mindenkinek, de a heti egy már annak a négyszerese időben és energiában, azt már lényegesen kevesebben tudják megoldani.

Suska füzet: le lehet tölteni. Gyönyörű borító, művészi munka. Beírja mindenki minden alkalommal, hogy mit adott és kapott, valamint a mennyiséget és hogy mennyit fizetett.

A lényeg tehát az, hogy jól érezzük magukat és a tudatosság. E kettő, de csakis ebben a sorrendben!

Mi a helyzet mostanában, mik a legfrissebb hírek?

Ami mostanában történik: a Mary Clair újság is jön hozzánk nemsokára. Aztán, sok új jelentkező van, olyan 10-20 ember piaconként. Volt nemrég (sok más mellett) egy nagyon jó élményünk: egy projekt, amivel belecsúsztunk egy határidőbe, amit fontos volt betartani. A suskások segítettek. És megcsináltuk! Volt, aki csak az élményért csinálta és nem is kért suskát.


 Tevékenységünk legfontosabb része a bizalom. Van egy történet, ami nagyon jó szemléltető példa. Egy iskolaigazgatónak egyszer azt mondja az egyik tanár: új iskolaszereket kéne vásárolni. De nem attól kéne, akitől eddig rendszeresen vásároltuk, hanem van egy nagykereskedés itt és itt, és ott sokkal jobban járunk, egy csomó pénzt megtakarítunk. Az igazgató erre azt mondja: isten ments, hogy egy kis pénzmegtakarítás miatt feladjuk ezt a már kialakult, bizalommal teljes kapcsolatot! Biztosak lehetünk benne, hogy jó minőséget kapunk. De ha mégis lenne valami probléma az eszközökkel, őhozzá nyugodtan fordulhatunk és szívesen áll a rendelkezésünkre. De ha őt nem érjük el, akkor itt a közelben keresünk egy kis vállalkozást. Ha nincs a környéken, akkor a városban; ha nincs a városban, akkor a megyében! De semmiképpen sem kockáztatjuk ezt a kincset! Ha valakit ismerek, a legkisebb az esélye, hogy átvág illetve ha valami probléma van, azonnal kicseréli vagy más módon kompenzál. Közösségünk alapja tehát a bizalom és eddig - több éves működése során - nem volt semmi komolyabb galiba, tehát egyértelmű: a dolog működik. Nálunk soha nincs eltanácsolás. Jó érzés tudni, hogy itt nem találkozom rosszindulatú emberrel. Sőt, megvan az a nyugalom mindannyiunkban, hogy számíthatunk a suska csapatra.

Legfőképpen mit tanácsolnál azoknak, akik hasonló kezdeményezést szeretnének elindítani? 


Érezzétek jól magatokat! Ez a lényeg. A többi jön szinte magától!


Kapcsolat: suskasok kukac gmail pont com Kérésünk olvasóinkhoz, hogy mielőtt kérdéseket tesznek fel Zsacnak és a Suskásoknak, előbb olvassák el a könyvet. Ajánljuk szeretettel a honlap tanulmányozását is: http://www.suska.hu/




Like, g+1, megosztás - ezzel is hozzájárulsz a társadalom emberibbé formálásához! Köszönöm!




2013. május 4., szombat

A halál torkában, avagy élet és élet között






 Megjelent: A Napi Elemózsia Magazin 3. számában (III. /2013-05) a 16. oldalon május 3-án. (Az összes cikk, videók stb itt<<< és készül már az új honlap: http://www.antaljudit.com/)



Technikai problémák miatt Katona Béla György barátom verse lemaradt a cikk elejéről, ezt pótolandó megosztom a cikket itt is, a verssel kiegészítve. Olvassátok figyelmesen és szeretettel!





Mikor az éj sátraiból előjöttek a csillagok,
a Föld egy recsegő jéggolyó volt -
Hát – ilyen, ha változnak itt az évszakok.
Azt hiszem a régi nyár behódolt.
Aztán e sarkköri létben elgondolkodtam azon,
hogy szárnyaim nemléte
testi fogyatékosság lehet vajon;
s úgy véltem, a válasz örökre beleveszett az ismeretlenségbe.
De hová repülhetnének ilyen fagylaló hidegben
a madarak és az angyalok
akik még nem fagytak meg – egyike a tél,
s másika a szív hidegétől.
A harmadik én vagyok...
Én is rideg lettem – s voltaképp nem tudom mitől.
Nehezen másztam elő rejtekemből, akár az égi fények
a vaskos éjszakai ködfátylak berkeiből.
Még nem tudom kinek mit érek...
S vajh melyik a természetes állapotom
- Az élet , vagy a halál?
Összezsugorodott egészen pupillám,
a távolból semmit sem láthatott.
Így mást nem kérdeztem...
Nem tudom merre jár
most csillagom,
amit húsz éve kiszemeltem,
S vajon megismerem-e.
Akkor se tudom, ha épp őt látom az égen.
Így hát ezt feleltem: - Az élet és a halál mind természetes.
E kettőről sem tudjuk pontosan,
hogy itt a Földön épp melyikben leledzünk.
hogy az evilági lét van e igazán az Élet után,
vagy az Élet előtt. 


Fázom. Ha szárnyam lenne sem szállnék most semerre -
megfagynék az égen. Aztán elzuhannék,
mint a könnyű pernye .

Hát én volnék a lélek... 


(Katona Béla György: TÉL VAN) 



A halál torkában, avagy élet és élet között



Olvastál már, kedves olvasóm azokról vagy láttál filmeket, dokumentumfilmeket, interjúkat olyan személyekkel, akik a klinikai halálból jöttek vissza vagy más módon tapasztalták meg úgymond a halált? Hallottál azokról, akik a saját testüket fölülről látták, az orvost, a nővért, a rokonokat, ismerősöket vagy az adott baleset résztvevőit úgyszintén, nagyon tisztán hallva azok gondolatait?

És azokról, akik a haldoklás állapotában, félig még a testükben tartózkodva, félig már odaát létezve beszámoltak arról, hogy tisztán látják elhunyt szeretteiket és/vagy angyalokat, istent, földöntúli fényt és hatalmas szeretetet? Megint másokról, akik azt tapasztalták “azon a helyen”: elmúlik minden fájdalmuk és félelmük; egy új és izgalmas világ nyílik meg előttük? És akikhez szólt egy bizonyos méltósággal teljes hang, közölve velük, hogy még nem jött el elköltözésük ideje, menjenek csak szépen vissza a földi munkájukat befejezni...?

És így tovább, sorolhatnánk a végtelenségig azokat a néhol hajmeresztő, máskor megható, de minden esetben mélyen szívbemarkoló történetet, de ez nem jelen cikk témája - épp e célt szolgálják ezek a nagyszerű könyvek, filmek és beszámolók.

Inkább most a kutatások alapján csak néhány igen érdekes aspektusát emelném ki en
nek a csodálatos-borzongató élménynek.



Jelen tudásunk szerint...


Döbbenetes mértékű, komoly kutatómunka áll e téma mögött. Voltak/vannak emberek, akik szenvedélyesen kutatják a halálközeli élmények mibenlétét, a tudományos kutatások színvonalán végezve munkájukat. És, mint tudjuk, az ilyen színvonalon végzett kutatómunkák eredményét ha szentírásnak nem is kell venni -hiszen az ember még a legalaposabb informálódás után is tévedhet-, az a legkevesebb, hogy mélyen elgondolkodjunk és engedjük meg magunknak, hogy érezzük és értsük a hatalmas potenciált, amit ennek az élménynek a megértése tartogat illetve nyit meg számunkra.

Ahogy a Wikipédián is olvashatjuk: mivel a halálközeli élmények témaköre tudományos módszerekkel is megközelíthető, nem utasítható a vallási eszmék és misztikumok tárgykörébe.

Szomorú, hogy nagyon sokáig pontosan ezt tettük. Rengeteg fontos információtól megfosztottuk ezzel magunkat mi, emberek. Bizonyos helyeken és időkben természetes illetve természetes volt, hogy az élők sokat hallottak és tanultak a halálról, a köztes létről és más dimenziókról (gondoljunk például a Tibeti halottaskönyvre). Ennek a tudásnak -még ha soha nem is lehet teljesen valósághűen átadni az erről szóló információt, épp csak megközelíteni, érzékeltetni, szimbolikusan kifejezni lehetséges- megvan az a felbecsülhetetlen értékű haszna, hogy egyrészt felkészültebben és sokkal inkább félelem nélkül tudunk átlépni, ha eljön az ideje; másrészt a haláltól, mint ismeretlentől való rettegés híján mostani életünk számára is sokkal inkább jelen tudunk lenni; sokkal élőbbek lehetünk!





“Lepergett előttem az életem”


Bizonyára ismerős a kép: az életünk, akár egy film, ilyenkor lepereg előttünk. Döbbenetes részletességgel, mégis nagyon gyorsan, és -jelen világi elménkkel felfoghatatlan módon- az alany meg is érti, át is látja az egészet. 

Azok, akik élesen emlékeznek a halálközeli élményre, azok mindegyike szinte egyöntetűen állítja, hogy nagyon tisztán és átfogóan látta, értette élete eseményeit és azt is, hogy milyen lehetett volna.

Sokan közülük tökéletesnek, gyönyörűnek, leírhatatlanul szépnek és felszabadítónak tapasztalják meg az ottlétet és alig akarnak visszajönni.





A pokol


A különféle vallások hagyományaiban szereplő pokol vajon létezik-e? Nagyon úgy tűnik, hogy igen, de egész más értelemben, mint ahogy azt bibliaórán tanultuk -már aki tanulta.

Úgy tűnik, a pokol akkor szakad az emberre, amikor ezt a gyorsan pergő filmet szemlélve rádöbben, hogy milyen sok esetben lehetett volna viszonylag egyszerűen, könnyen, apró-pici dolgokat megtéve jobbá tenni a másik ember életét; elkerülni a fájdalom okozását valakinek; közelebb kerülni valakihez, aki fontos személy és szeretetteljes, boldogító kapcsolatot ápolni vele; milyen boldogító és felszabadító lett volna kimondani, elsírni jó vagy rossz érzéseit, nyomasztó gondolatait egyik-másik embertársnak/rokonnak/gyermeknek/szülőnek/kedvesnek/barátnak és igen, ezt is lehetne még nagyon hosszan sorolni...

Van olyan is, aki azt állítja, a poklot nem, "csak" a fenséges fényt, a mindent betöltő, leírhatatlan szeretetet és az egység és teljesség állapotát tapasztalta meg.

Előfordul hogy vitatkoznak is ezen, hogy milyen is a halál. Valószínűleg sem egyikről, sem másikról nem mondhatjuk, hogy törvényszerűen így lesz, így kell lennie mindenki számára.

Az is lehet, hogy előbb vagy utóbb bekövetkezik ez a "pokol" csak a fent említettek valamiért lemaradtak róla, de ha halottak maradtak volna, akkor ők is megtapasztalják.

Nyilván az is meghatározza mindezt, hogy a halált tapasztaló egyén mennyire élte meg önmagát; mennyire volt őszinte és becsületes, mennyire élt kitejesítő kapcsolatokban, mennyire a szeretet és milyen mértékben a félelem határozta meg a tetteit; mennyire menekült önmaga és embertársai elől; milyen szinten fejezte ki önmagát, milyen mértékben végezte el életfeladatát, milyen mértékben adott szeretetet azoknak, akikért felelős volt vagy hogy mennyire óvta környezetét és lakóhelyét, a Földet; felelőtlen és romboló életet élt vagy ellenkezőleg: felelősen és tudatosan. Mert minél inkább betöltötte a betöltendőt, annál kevésbé van oka a mély fájdalomra azokkal ellentétben, akik sokat mulasztottak a fentiek tekintetében.

Annyi biztos, hogy a halált megtapasztalók onnan visszafordulva már nem ugyanazok az emberek többé. A legtöbbjükre igaz, hogy pozitív értelemben véve megváltoznak, a fontossági sorrend helyreáll az életükben, sokkal inkább önmaguk lesznek, megtelnek szeretettel, hatalmas erő és karizma nyilvánul meg rajtuk keresztül. A felelősségük legalábbis mindenképpen nagyobb.





Nincs semmi garancia!


És vannak olyanok is, akik néhány év elteltével elfelejtik ezt. Illetve úgy tűnik, mintha elfelejtenék. Valahogy az élmény már nem olyan erős, nem készteti őket eléggé arra, hogy becsületesek, őszinték és tisztán önmaguk legyenek. Ugyanúgy elkezdenek alakoskodni, hazudni, felelőtlenkedni; némelyikük kifejezetten gonosz az embertársaival szemben (újra)... Sokan közülük "rosszabbá" válik, mint azok, akik soha nem tapasztalták meg azt, amit ők: ezen élet utáni életet.

Azonban, a fentiekkel ellentétben azok, akikben tartós az élmény hatása, sokkal éberebbek, élettelibbek, tudatosabbak. Rádöbbennek, hogy az élményt megelőző életüket gyakorlatilag végigaludták.

Sokan közülük olyannyira a szellemi éberség állapotában folytatják életüket, hogy komoly mértékben megnyílik -akár több fajta- rejtett képességük, ilyenek mint gyógyítás, tisztánlátás, éles és emberfeletti emlékezet, mágikusnak nevezhető tettekre való képesség, és sok egyéb csodás -vagy annak tűnő- dolog.

Sajnos tény és a fentiek alapján is belátható, hogy sem a halálközeli élmény, sem az annak következtében felébredő ilyetén képességek megnyilvánulása sem garancia önmagában az egyenes jellemre, a korrektségre, a megbízhatóságra, az elmebeli tisztaságra és a tettek következményeinek a felelősségteljes felmérésére.

A jelek szerint valójában semmire.

Mégis -garancia nélkül- úgy tűnik, egy nagyszerű lehetőség a felébredésre a mélyen alvók számára.





Az élmény megosztása általi hatalmas felszabadulás


Manapság már egyre több ember, akinek volt hasonló tapasztalata, egyre nyíltabban és egyre több embernek képes beszélni arról, amin keresztül ment. Régebben igen fájdalmas és fojtogató érzés volt sokaknak, hogy senkivel nem tudták megosztani élményüket, ugyanakkor sajnos a mai napig vannak, akik úgy élnek, hogy vagy azt hiszik: egyedül nekik van ilyen tapasztalatuk és valószínűleg nincs ember, akinek hasonló élménye lett volna; vagy olyan emberekkel vannak körülvéve, akik őrültnek néznék őket, ezért nem mernek beszélni róla és nem találtak még hasonló közösséget sem.

Itt az ideje, hogy kivegyük ezt az élményt is a tabutémák sorából, még annál is jobban, mint eddig, és beszéljünk róla, beszéljük ki! Az elfojtásnak, eltitkolásnak jó vége nem lehet; egyrészt az élményt eltitkoló maga is sokat szenvedhet a belészorult mondanivaló súlyától, másrészt a környezetét is egy nagyszerű tanulási lehetőségtől fosztja meg, arról nem is beszélve, hogy ha értőn, valóban odafigyelve végighallgatjuk egymást, csodálatosan el tudnak mélyülni az emberi kapcsolatok...





A nagy kérdések


Mindent összevetve kedves olvasóm, ha a fentiek megérintettek, akkor mindenképp gondolkodj el azon, hogy vannak-e elfojtott gondolataid, érzéseid, amiket meg kéne osztani, ki kéne beszélni; ha igen, akkor hogyan kéne megtenni; mennyire éled meg önmagad... Mennyire van a helyén az életedben a fontossági sorrend? Valóban a szíved szerint élsz?

És van még jónéhány ilyen kérdés, amit érdemes MOST feltenni, nagyon őszintén és mélyen magunkba nézve, nem pedig megvárni azt a bizonyos pillanatot, amikor már nincs visszaút.

Mint például ezt is: vajon szükség van erre egyáltalán? Vajon mi, emberek képesek vagyunk-e -ha másképp nem, hát más emberek ilyen jellegű élményeiből okulva- mindenféle drámai esemény nélkül éberen, élettelien és szárnyalóan kreatívan megélni önmagunkat, teljesíteni életfeladatunkat; szeretni, törődni, felelősségünket boldogan felvállalva valóban élni?

Valószínűleg nincs.

De ha mégis, hát lám, az élet biztosítja nekünk ezt a lehetőséget is.



Ajánlott olvasmányok: R. A. Moody: Élet az élet után; Robert A. Monroe: Testen kívüli élmények; Elisabeth Kübler-Ross: A halál és a hozzávezető út; 
Dannion Brinkley - Paul Perry: Megmentőm, a fény. Továbbá érdemes mindegyikük egész életművét tanulmányozni.

2013. Augusztus 8-i kiegészítés: bár megszámlálhatatlan forrás van még, amit ajánlhattam volna tanulmányozásra itt a végén, így nem tehetem, hogy mindet ajánljam, egyet mégis hozzátennék most, mivel annak idején, amikor először találkoztam vele, ez is hatással volt rám. Nevezetesen: Anita Moorjani és lenyűgöző tapasztalatai. Dórának köszönöm, hogy emlékeztetett rá :-)



 Like, g+1, twit, megosztás - ezzel is segíted mások felébredését is! Köszönöm!





2013. március 21., csütörtök

Meditáció, avagy mátrixon kívüli valóságunk 2.






 (A cikk megtalálható a Napi Elemózsia online magazin második számában a 68. oldalon. További információ ezen, valamint az összes többi publikált írásomról ITT. A meditációval kapcsolatos összes írás pedig ITT. A cikkek angolra fordítását is megkezdtük; az elsőt -Definíciók- itt megtalálod.



)


Alvás másképp 


A meditáció témája körül nagyon sok a félreértés.
Jómagam nem azért tanítom az embereket meditálni, hogy "elaltassam" vagy "lenyugtassam" őket. Épp ellenkezőleg: a felébresztés a cél. Sajnos inkább az éberséghez társítjuk a stresszt és a nyugalomhoz az alvást, igaz? Bizonyos értelemben pont fordítva van.

A tudatosság szempontjából a valóban éber (!) állapot egy igen nyugodt, békés, tiszta tudatállapot. Ha éber vagy, éber állapotban éled az életed, akkor ez az állapot jellemző rád, ami sajnos ma még mindig kevesekről mondható el, bár -a tendenciákat figyelve- napról napra több és több emberre. 



Ha valóban éber vagy, az éjjeli álmod is nyugodtabb. 

Minél stresszesebb, nyugtalanabb, idegesebb vagy, annál inkább alszol. Annál kevésbé veszed észre, mi zajlik valójában a testedben, az elmédben, a lelkedben illetve hogy mi zajlik körülötted! A tudatod beszűkül, az érzékelésed lecsökken és túlélő funkcióban rohanod végig a napjaidat.
A tudatosság szempontjából nézve alvó állapot legfőbb ismérve éppen ez: stressz, kétségbeesés, nyugtalanság, önértékelési zavarok, önbizalomhiány és a betegségek. 


Itt érdemes megemlíteni: sok más nagyszerű film mellett Peter Joseph Zeitgeist Addendum című filmjében -egyáltalán nem ezoterikus, spirituális szemszögből, mégis véleményem szerint bombasztikus hatásossággal- szerepel a mondanivaló, miszerint az, hogy kicsik védtelenek, tehetetlenek és kiszolgáltatottak vagyunk, nem más, mint egy szemenszedett hazugság. Mégis ebben az állapotban, ebben a tudatban éli az életét az emberek túlnyomó többsége. Észrevétlenül elhiszik, hogy kicsik és gyengék. Persze ez az állapot sok szempontból kényelmes is, viszont boldoggá biztosan nem tesz.


Öntudatra ébredés

A felébredés persze nem is olyan egyszerű, hiszen nagyon sokan alszanak körülöttünk és húznak lefelé; vissza az álomba. Viszont egyre többen vannak abban az állapotban, hogy -jelképesen szólva- már rájöttek, hogy álmodnak, és erőlködnek, hogy felébredjenek, csak egy kis külső segítségre van szükségük és fel is ébrednek.

Talán még egyértelműbbé válik a dolog, ha "felébredés" helyett ezt a kifejezést használjuk: öntudatra ébredés. Észreveszed magad, tudatában vagy önmagadnak. Tudatában vagy annak, hogy ki vagy valójában, hol vagy és mit csinálsz. Tudatában vagy a felelősségednek és minden tetted és gondolatod következményének. Tudatában vagy más emberek hatásának a saját életedre és a környezetre. Elsőre sokkoló, de végsősoron felszabadít!



Figyelj!

Figyelem. Valóban figyelni. A figyelmet is, akár a helyes légzést, elfelejtettük. A meditáció gyakorlásával a figyelmünk is finomodik. Észreveszünk olyan dolgokat, amelyek mellett korábban elmentünk. Jobban figyelünk a saját gondolatainkra, viselkedésünkre.

Jobban figyelünk belső érzéseinkre. Az intuíció fokozódik, látásunk kitisztul. 

Figyelünk arra, hogy mit mond, hogyan viselkedik a másik ember. Az emberi kapcsolatokban a megértés esélye is sokkal nagyobb.

Ha már figyelem, a pozitív gondolkodás és élet Kurt Tepperwein professzor szavaival: "A pozitív beszédhez a pozitív odafigyelés is hozzátartozik; a másik szavainak meghallgatása és elfogadása. Sokan épp csak becsukják a szájukat, no meg a fülüket, hogy némi szünetet tartsanak a fecsegésben, és előkészítsék a következő szóáradatot. Ilyen bezárt módon pedig képtelenség felfogni, mit is mond a másik." Valóban. Így néz ki a "kommunikáció" az emberi kapcsolatok többségében, bár a idő előrehaladtával és a tudatosság fejlődésével jól láthatók a pozitív tendenciák. Aki rendszeresen meditál, képes a mindennapokban egyfajta kinyílt, odafigyelő és megértő attitűddel fordulni mások felé, sőt ez egy természetes, "kényelmes", otthonos érzés lesz számára. 

Talán a fentiekből már az is egyértelmű, hogy a hazugságnak és a képmutatásnak is sokkal kevésbé leszünk célpontjai, még kevésbé áldozatai. Hiszen aki éber és tiszta tudatú, annak egyszerűen lehetetlen hazudni. 


Relaxáció

Korábban említettem, hogy az elmélyült vizualizációt vagy a mély -akár elalvással végződő- relaxációt is nevezhetjük -ahogy nevezik is sokan- meditációnak. Most beszéljünk egy kicsit erről, illetve az előtt még a relaxációról.

Miért is fontos a relaxáció? Mert megfelelően ellazultan lehet csak meditálni. Mivel a test és az elme elválaszthatatlan egymástól, nyilvánvaló, hogy egyik állapota befolyásolja a másikat, sőt kölcsönösen meghatározzák egymást. Ugyanakkor a tudatosság is csak akkor tudatosság, ha nemcsak az elménkben, hanem a testünkben végbemenő folyamatoknak is minél nagyobb mértékben tudatában vagyunk. 

Ezért is mondhatjuk, hogy alszunk, hiszen mi is az alvás? Bizonyos értelemben öntudatlan állapot. Említettük korábban, hogy az emberek alvajárva, mondhatni félkómában élik életüket. Ez pontosan ezt jelenti, vagyis azt, hogy nincsenek tudatában vagy csak nagyon kis mértékben vannak tudatában annak, hogy mi is zajlik valójában az elméjükben és a testükben. 

Éppen ezért érdemes legeslegelőször is megtanulni teljes mértékben ellazulni. Már maga a tudatos lazítás növeli a test-tudatosságot. A legjobb, ha szakember segítségével gyakorolunk élő, csoportos relaxáció-meditáció alkalmával, de nagyszerű segítség lehet a felvételről hallgatott vezetett meditáció is. Aki a meditációt vezeti, először is végigvezeti az alany figyelmét gondolatban tetőtől talpig a testén, így könnyebb tudatosan ellazítani minden izomcsoportot. Aztán a legtöbb esetben még egyszer vagy kétszer ellenőrzésre kerül minden testtáj, végül a hallgató teljesen ellazult állapotba kerül. Ha nem akarunk elaludni, hanem a cél a tiszta és nyugodt tudatállapot, akkor érdemes a relaxációt ülve, egyenes háttal végezni.

Szintén érdemes magát a tudatos légzést gyakorolni. A rohanó mindennapokban a tüdőnk kapacitásának átlagosan egy ötödét használjuk ki, így nem csoda, ha a gondolkodásunk lelassul, a nem megfelelő oxigénellátás miatt a belső szervek működése nem kielégítő, stresszesebbek vagyunk illetve gyorsabban öregszünk. A tudatos légzés mindennapos gyakorlásával nagyon hamar észrevesszük, hogy nyugodtabbak, összeszedettebbek vagyunk, önbizalmunk és problémamegoldó képességünk nő és az általános közérzetünk javul. 


Vizualizáció

Egyre inkább benne van a köztudatban a vonzás törvénye, teremtői mivoltunk valamint az energiák és rezgések különböző szintjei. Tudjuk, hogy nem áldozatok, hanem sorsunk alakítói vagyunk akkor is, ha éppen nem tudatosítjuk. A relaxáció és a meditáció segítségével ez az alakítási mechanizmus is jelentősen javul. Gondoljunk csak a vizualizációra. Mélyen ellazult állapotban magunk elé képzeljük álmunkat, vágyunkat, célunkat, amint az megvalósul. Látjuk saját magunkat abban a helyzetben, amit megvalósítani vágyunk. Nemsokára az életben látjuk, ahogy elkezd megvalósulni, elkezdenek egyenként a díszletek és a szereplők a helyükre kerülni nagyjából aszerint, ahogy elképzeltük. Természetesen ahhoz, hogy minden a kívántak szerint (vagy akár annál is jobban) és minden érintett számára előnyösen manifesztálódjon, ahhoz néhány más dolog is szükséges, ebben a cikkben viszont csak a relaxáció és a meditáció szemszögéből vizsgáljuk a dolgot. 


Világmeditációk és a Föld gyógyítása 

Örömteli hír, hogy egyre több meditációs csoport és meditációs esemény szerveződik világszerte, elsősorban a világbéke, a biztonság és a Föld nyugalma (természeti katasztrófák elkerülése) elősegítése, megteremtése céljából. Teszik ezt úgy, hogy -szintén mélyen ellazulva- elképzelik a kívánt állapotokat, azaz békés, nyugodt, csodálatos képekre, érzésekre, gondolatokra és hangokra koncentrálnak, amelyek megjelenítik a nyugodt és békés embereket és állatokat, az egészséges és tiszta természetet, a jólétet, a szeretetet; a földi élet csodálatos kibontakozását és az emberi lény felemelkedését. 

Ez is nagyszerű és örvendetes, de még ennél is nagyszerűbb, amikor rádöbbenünk: mi teremtjük azt, mai körülvesz. Ha azt mondom, Hooponopono, talán máris ismerős az olvasó számára. Ezen elv szerint mindent, amivel találkozunk, onnan belülről mi magunk vetítjük ki, legyen az szegénység, környezetszennyezés, természeti katasztrófa vagy háború. Ha ez igaz, akkor "egyszerű" dolgunk van: "csak" önmagunkban kell megteremteni a békét, a jólétet, az egészséget és a magas szintű tudatosságot és ez kívül is meg fog nyilvánulni. Ha semmi mást nem teszünk, "csak" naponta ellazulunk, tudatosan lélegzünk, gyakoroljuk a meditációt, vállaljuk a felelősséget a saját életünkért, már "csodákat" tudunk tenni.






2013. február 21., csütörtök

Napi Elemózsia, következő felvonás

 A méltán egyre népszerűbb és látogatottabb Napi Elemózsia oldalt amúgy is szívesen ajánlom, mert nagyon hasznos és valóban tápláló ;-) no de minden szentnek... úgyhogy naná, hogy külön bejelentem a második felbukkanásomat az oldalon. :-) 

A cikkemet itt megtaláljátok. 

 Az első megjelenésem a magazinban történt, aki még nem látta esetleg, emitt a magazinban, a 15. oldalon olvashatja.

 Ha tetszett, nyomj egy lájkot és egy comfirmot, majd "post to facebook"! Köszi! :-)


2013. január 10., csütörtök

Meditáció, avagy mátrixon kívüli valóságunk




 (A cikk megtalálható a Napi Elemózsia online magazin első számában a 14. oldalon. A magazinnak jelen pillanatban csak a második, tehát a 2013. márciusi száma elérhető; ebben pedig a cikksorozatom második részét találjátok meg, a 68. oldalon. További információ ezen és az összes többi publikált írásomról ITT.)

A meditáció -ha ragaszkodunk a szó eredeti értelméhez- tulajdonképpen nem más, mint gondolatok nélküli éber tudatosság. Nem félig alvás tehát; nem vizualizálás, nem elmélázás. Nem elmerülés a múltban vagy a jövőben, hanem épp ellenkezőleg: a jelenlét állapota.
Az elmélyült vizualizációt vagy a mély -akár elalvással végződő- relaxációt is nevezhetjük meditációnak, természetesen, ilyenkor azonban nem árt tisztázni, melyik fajta meditációról beszélünk. Az említett meditáció-fajtákról is szólok bővebben a következő cikkekben.

A meditáció által elérhető bizonyos értelemben kitágult tudatállapotban olyannak tapasztaljuk meg az életet, amilyen valójában. A bennünk és a minket körülvevő szépség és nagyszerűség egyfajta mélyebb és teljesebb megtapasztalása. Úgy is mondhatjuk: ráébredünk a szépségre és a nagyszerűségre.

Még egyszerűbben: ráébredünk önmagunkra, igazi lényünkre.

Ma, amikor -ha hagyjuk- a csapból is az folyik ránk, hogy kicsik, védtelenek, szerencsétlenek, védelemre szorulók, mi több, megvetendők vagyunk, igazi csoda és ajándék a meditatív tudatosság növekedése, terjedése világszerte. Ugyanígy csoda belső erőnk, hatalmunk és nagyságunk felfedezése.



Alázat és nagyszerűség


Természetesen nem valamiféle egoista felsőbbrendűségtudatról beszélek. Ez semmiképpen sem lehet a meditatív tudatállapot része, sőt ellentmond annak. A tudatosságnak az alázat is része. 

Sokaknak elsőre lehetetlennek, de legalábbis bonyolult feladatnak tűnhet ezen állapot elérése. Ami valamikor régen, kicsi gyerekkorunkban egyszerű, sőt természetes volt számunkra, az mára rejtéllyé vált.

Nem mértéke az egészségnek, ha jól tudsz alkalmazkodni egy alapjaiban beteg társadalomhoz - mondta Jiddu Krishnamurti, a hatvanas évek nagy forradalmár-filozófusa, aki a nyugati világ ismert tanítója volt az 50-es évektől kezdődően. Amit akkor mondott, aktuálisabb, mint valaha. Azt, hogy beteg a társadalom (ma szinte kivétel nélkül mindenütt a Földön) és hogy valamennyire mindenki sérült, sok szakembertől hallani. Ugyanígy tudjuk azt is, hogy az emberek félkómában, alvajárva élik a mindennapjaikat. Van azonban megoldás és gyógyulási lehetőség, ez pedig a felébredés.




Éberség

Amatőr fotós énem legkedveltebb szerzeményei

Mivel a meditáció célja éppen az éberség, fontos megtanulni, hogy a meditáció alkalmával ne aludjunk el és ne érjen el minket semmilyen más "elterelő hadművelet". Világunk sérült, beteg mivoltának lényege éppen az, hogy rengeteg az olyan hatás, ami önmagunktól igyekszik eltávolítani. Eltekintve ez esetben attól, hogy mennyire tudatosak vagy nem tudatosak, tervezettek vagy nem tervezettek ezek a hatások, ne feledjük, az éberség az egészség és az igazi, egészséges öntudatosság alapvető feltétele. 

Sri Mataji, a sahaja jóga alapítója mondta: "Tisztában vagyok vele, hogy amikor valami nagyon fontos Isten 
szemszögéből, akkor az összes negatív erő kiterveli, hogyan késleltesse, hogyan tegyen akadályokat, hogyan térítse el, vagy hogyan gátolja azt meg." Úgy gondolom, valójában mi magunk akadályozzuk, szabotáljuk magunkat, hiszen valójában félünk mélyre merülni, kitágulni. Ha nem is a legkellemesebb, de legalább megszokott állapot a viszonylagos beszűkültség, a hétköznapok gondjai, aggodalmai és az, hogy még elalváskor is azon rágódunk, mi lesz holnap. Egy egész komplex energiamintát építettünk eköré és bizonyos mértékig ez a minta veszélyeztetve érzi magát. Ezen kitágult tudatosság küszöbén egy pillanatig úgy érezhetjük: szétesünk, elveszítjük önmagunkat. Ilyenkor valóban elveszítünk valamit, de nem önmagunkat, sőt ekkor válunk igazán önmagunkká, személyiségünket megőrizve és kiteljesítve, megnyomorító korlátainkat elveszítve, feloldva. Ez persze egy folyamat, nem történik meg egyből, de -kinél határozottabban és markánsabban, kinél kevésbé- elkezdődik. 

Az igazán önmagunká válásnak része a belső egység is. Az ömagunkkal való egység. Ma ez sem természetes, bizonyos értelemben. Természetes, hiszen ez az eredeti állapotunk, de nem hétköznapi. Nem ezt tanuljuk, nem így növünk fel. Épp ellenkezőleg. Ahogy Osho mondja: "Az ember tudathasadásos. Az ember normális alapállapota - legalábbis ma - a skizofrénia. A primitív népeknél ez még valószínűleg nem így volt, de az évszázados társadalmi beidegződések, a civilizáció, a kultúra és a vallás egy sokaságot csinált az emberből: egy széthasadt, darabokra hullott, ellentmondásos lényt. Mivel ez a széthasadás mégis ellentétben áll az ember legbenső természetével, valahol mélyen az egység még mindig létezik." Éppen ezt a "valahol" lévő mélységet keressük és találjuk meg a meditáció által. A döntésképesség, az önbizalom, a problémamegoldó képesség és ezáltal az életünk minősége mondhatni egy egész más dimenzióba kerül.









2012. december 18., kedd

Első cikkem a Napi Elemózsiában és közösségi média

Örömmel jelentem be, hogy megjelent a Napi Elemózsia első száma! Sok nagyszerű írás, ami valóban táplálék a léleknek-elmének. Külön öröm, hogy az én cikkem is megjelent benne (felismeritek? Vagy eláruljam, melyik az? :-))

A másik jó hír: megszületett -alig egy hete- két facebookos oldalam, az egyik magyar, a másik angol. A magyart ITT, az angolt ITT találjátok.