Ez van a levegőben :-)

„Talán megijeszt a változás kilátása és a gondolat, hogy ez mennyi vesződséggel járhat, mégis készen állsz az elrugaszkodásra. Üdvözöld az új lehetőségeket, és tudd, hogy nyugodtan követheted a szívedet és az álmaidat. A szeretetet, a szolgálatot és a szellemiséget tartsd szem előtt, és kerüld el a kétkedő és szkeptikus embereket. Ne feledd, azzal ösztökélsz másokat, ha elmondod, hogyan változtattad a gondjaidat győzelemmé.”

 Ha tetszett és neked is aktuális, nyomj egy lájkot, majd confirm és post to facebook! :-)

Meditáció, avagy mátrixon kívüli valóságunk

 (A cikk megtalálható a Napi Elemózsia online magazin első számában a 14. oldalon. A magazinnak jelen pillanatban csak a második, tehát a 2013. márciusi száma elérhető; ebben pedig a cikksorozatom második részét találjátok meg, a 68. oldalon. További információ ezen és az összes többi publikált írásomról ITT.)

A meditáció -ha ragaszkodunk a szó eredeti értelméhez- tulajdonképpen nem más, mint gondolatok nélküli éber tudatosság. Nem félig alvás tehát; nem vizualizálás, nem elmélázás. Nem elmerülés a múltban vagy a jövőben, hanem épp ellenkezőleg: a jelenlét állapota.
Az elmélyült vizualizációt vagy a mély -akár elalvással végződő- relaxációt is nevezhetjük meditációnak, természetesen, ilyenkor azonban nem árt tisztázni, melyik fajta meditációról beszélünk. Az említett meditáció-fajtákról is szólok bővebben a következő cikkekben.

A meditáció által elérhető bizonyos értelemben kitágult tudatállapotban olyannak tapasztaljuk meg az életet, amilyen valójában. A bennünk és a minket körülvevő szépség és nagyszerűség egyfajta mélyebb és teljesebb megtapasztalása. Úgy is mondhatjuk: ráébredünk a szépségre és a nagyszerűségre.

Még egyszerűbben: ráébredünk önmagunkra, igazi lényünkre.

Ma, amikor -ha hagyjuk- a csapból is az folyik ránk, hogy kicsik, védtelenek, szerencsétlenek, védelemre szorulók, mi több, megvetendők vagyunk, igazi csoda és ajándék a meditatív tudatosság növekedése, terjedése világszerte. Ugyanígy csoda belső erőnk, hatalmunk és nagyságunk felfedezése.

Alázat és nagyszerűség

Természetesen nem valamiféle egoista felsőbbrendűségtudatról beszélek. Ez semmiképpen sem lehet a meditatív tudatállapot része, sőt ellentmond annak. A tudatosságnak az alázat is része. 

Sokaknak elsőre lehetetlennek, de legalábbis bonyolult feladatnak tűnhet ezen állapot elérése. Ami valamikor régen, kicsi gyerekkorunkban egyszerű, sőt természetes volt számunkra, az mára rejtéllyé vált.

Nem mértéke az egészségnek, ha jól tudsz alkalmazkodni egy alapjaiban beteg társadalomhoz - mondta Jiddu Krishnamurti, a hatvanas évek nagy forradalmár-filozófusa, aki a nyugati világ ismert tanítója volt az 50-es évektől kezdődően. Amit akkor mondott, aktuálisabb, mint valaha. Azt, hogy beteg a társadalom (ma szinte kivétel nélkül mindenütt a Földön) és hogy valamennyire mindenki sérült, sok szakembertől hallani. Ugyanígy tudjuk azt is, hogy az emberek félkómában, alvajárva élik a mindennapjaikat. Van azonban megoldás és gyógyulási lehetőség, ez pedig a felébredés.

Éberség

Amatőr fotós énem legkedveltebb szerzeményei

Mivel a meditáció célja éppen az éberség, fontos megtanulni, hogy a meditáció alkalmával ne aludjunk el és ne érjen el minket semmilyen más "elterelő hadművelet". Világunk sérült, beteg mivoltának lényege éppen az, hogy rengeteg az olyan hatás, ami önmagunktól igyekszik eltávolítani. Eltekintve ez esetben attól, hogy mennyire tudatosak vagy nem tudatosak, tervezettek vagy nem tervezettek ezek a hatások, ne feledjük, az éberség az egészség és az igazi, egészséges öntudatosság alapvető feltétele. 

Sri Mataji, a sahaja jóga alapítója mondta: "Tisztában vagyok vele, hogy amikor valami nagyon fontos Isten szemszögéből, akkor az összes negatív erő kiterveli, hogyan késleltesse, hogyan tegyen akadályokat, hogyan térítse el, vagy hogyan gátolja azt meg." Úgy gondolom, valójában mi magunk akadályozzuk, szabotáljuk magunkat, hiszen valójában félünk mélyre merülni, kitágulni. Ha nem is a legkellemesebb, de legalább megszokott állapot a viszonylagos beszűkültség, a hétköznapok gondjai, aggodalmai és az, hogy még elalváskor is azon rágódunk, mi lesz holnap. Egy egész komplex energiamintát építettünk eköré és bizonyos mértékig ez a minta veszélyeztetve érzi magát. Ezen kitágult tudatosság küszöbén egy pillanatig úgy érezhetjük: szétesünk, elveszítjük önmagunkat. Ilyenkor valóban elveszítünk valamit, de nem önmagunkat, sőt ekkor válunk igazán önmagunkká, személyiségünket megőrizve és kiteljesítve, megnyomorító korlátainkat elveszítve, feloldva. Ez persze egy folyamat, nem történik meg egyből, de -kinél határozottabban és markánsabban, kinél kevésbé- elkezdődik. 

Az igazán önmagunká válásnak része a belső egység is. Az ömagunkkal való egység. Ma ez sem természetes, bizonyos értelemben. Természetes, hiszen ez az eredeti állapotunk, de nem hétköznapi. Nem ezt tanuljuk, nem így növünk fel. Épp ellenkezőleg. Ahogy Osho mondja: "Az ember tudathasadásos. Az ember normális alapállapota - legalábbis ma - a skizofrénia. A primitív népeknél ez még valószínűleg nem így volt, de az évszázados társadalmi beidegződések, a civilizáció, a kultúra és a vallás egy sokaságot csinált az emberből: egy széthasadt, darabokra hullott, ellentmondásos lényt. Mivel ez a széthasadás mégis ellentétben áll az ember legbenső természetével, valahol mélyen az egység még mindig létezik." Éppen ezt a "valahol" lévő mélységet keressük és találjuk meg a meditáció által. A döntésképesség, az önbizalom, a problémamegoldó képesség és ezáltal az életünk minősége mondhatni egy egész más dimenzióba kerül.

Meditációs

A meditáció témája körül nagyon sok a félreértés.

Nem azért tanítalak benneteket meditálni, hogy elaltassalak vagy "lenyugtassalak" benneteket. Épp ellenkezőleg: a felébresztés a cél. Sajnos inkább az éberséghez társítjuk a stresszt és a nyugalomhoz az alvást, igaz? Tulajdonképpen pont fordítva van.

 A tudatosság szempontjából a valóban éber (!) állapot egy igen nyugodt, békés, tiszta tudatállapot. Ha éber vagy, éber állapotban éled az életed, akkor ez az állapot jellemző rád, ami sajnos ma még mindig kevesekről mondható el, bár -a tendenciákat figyelve- napról napra több és több emberre. Ha valóban éber vagy, az éjjeli álmod is nyugodtabb.  

 Minél stresszesebb, nyugtalanabb, idegesebb vagy, annál inkább alszol. Annál kevésbé veszed észre, mi zajlik valójában a testedben, az elmédben, a lelkedben illetve hogy mi zajlik körülötted! A tudatod beszűkül, az érzékelésed lecsökken és túlélő funkcióban rohanod végig a napjaidat. 
 A tudatosság szempontjából nézve alvó állapot legfőbb ismérve éppen ez: stressz, kétségbeesés, nyugtalanság, önértékelési zavarok, önbizalomhiány és a betegségek.  
 Ez utóbbin akarunk változtatni - ebben egyet tudunk érteni, kedves olvasóm? 

 Számomra egyértelmű, hogy nem akarod végigaludni az életedet, máskülönben nem lennél most itt és nem olvasnád a soraimat. 

 A felébredés persze nem is olyan egyszerű, hiszen nagyon sokan alszanak körülötted és húznak lefelé; vissza az álomba. Viszont egyre többen vannak abban az állapotban, hogy -jelképesen szólva- már rájöttek, hogy álmodnak, és erőlködnek, hogy felébredjenek, csak egy kis külső segítségre van szükségük és fel is ébrednek. 

 Talán még egyértelműbbé válik a dolog, ha "felébredés" helyett ezt a kifejezést használjuk: öntudatra ébredés. Öntudatra ébredés. Észreveszed magad, tudatában vagy önmagadnak. Tudatában vagy annak, hogy ki vagy valójában, hol vagy és mit csinálsz. Tudatában vagy a felelősségednek és minden tetted és gondolatod következményének. Tudatában vagy más emberek hatásának a saját életedre és a környezetre. Elsőre sokkoló, de végsősoron felszabadít! 

A pozitív gondolkodás és élet...

...a csodálatos Kurt Tepperwein professzor olvasatában a kommunikáció szemszögéből:  "A pozitív beszédhez a pozitív odafigyelés is hozzátartozik; a másik szavainak meghallgatása és elfogadása. Sokan épp csak becsukják a szájukat, no meg a fülüket, hogy némi szünetet tartsanak a fecsegésben, és előkészítsék a következő szóáradatot. Ilyen bezárt módon pedig képtelenség felfogni, mit is mond a másik."

 Hát igen, ez sajnos nagyon jellemző kultúrálatlan kultúránkra; ez az egyik legmarkánsabb oka annak, hogy az információcsere sokszor elakad, zavarokat szenved az emberi kapcsolatokban. Ebből származik a legtöbb félreértés és a félreértéseken alapuló kritika és viták is. 

 De nézzük csak tovább Tepperwein bácsi gondolatmenetét: 

 "Persze van nekünk "belső beszédünk"  is, egy állandó karattyolás. Nagyon fontos, hogy ezt a kéretlen tanácsadót (és mániákus kommentelőt, tettem hozzá én )  pozitívra hangoljuk, illetve amilyen gyakran csak lehet, elhallgattassuk. Hiszen ott is van élet, ahol már nincs beszéd (sőt, ott van csak igazán, tettem hozzá én, a mániákus kommentelő már megint ). 

                               A hallgatás és a csend a lélek zenéje."

 Észrevettétek, hogy társaságban milyen hamar zavarba jöttök, ha egy kis csend támad? 

 Görcsösen gyorsan igyekeztek megtörni, igaz? 

 Miért féltek a csendtől? 

 Az őszinteségtől, a csend jelenlétében felmerülő gondolatoktól, esetleg attól, hogy más emberekhez kicsit közelebb kerültök, kicsit mélyebben megértitek őket, önmagatokkal együtt? Félelmetesnek tűnhet (bizonyos értelemben az is...), de ha megengeded, hogy megtörténjen, nem is hiszed, milyen sokat nyersz vele, ráadásul a félelmed is elmúlik.   

Ha tetszett, lájkold, g+1-ezd, oszd meg! Köszönöm!

Rád fér és ráfér a Földre is

 Sokadszor, sokadik helyen idézem, talán már unalmas: "Nem mértéke az egészségnek, ha jól tudsz alkalmazkodni egy alapjaiban beteg társadalomhoz." ~Jiddu Krishnamurti~  Azt, hogy beteg a társadalom (ma szinte kivétel nélkül mindenütt a Földön) és hogy valamennyire mindenki sérült, sok szakembertől hallani. Ugyanígy tudjuk azt is, hogy az emberek félkómában, alvajárva élik a mindennapjaikat.
 Hallani viszont arról is, hogy van megoldás és gyógyulási lehetőség. Fel kell ébredni!


 Ébresztő!!!                                         






 Az érzelmi gyógyulás és a tudatosság, vagyis hogy tudatában vagyunk annak, hogy mi fontos, mi az, ami értékes, ugye ránk fér. 
 Ha tudok róla, hogy valaki a környéken ingyen és bérmentve tanít meditációt, relaxációt és légzéstechnikákat, vagyis az éberséget és a tudatosságot elősegítő -azaz életbevágóan fontos- dolgokat, akkor ha tudatos vagyok és önmagamat értékelem, kihasználom a lehetőséget és elmegyek. Az embernek ugyanis arra van ideje, amire akarja. 
 Tudom, hogy sokkal többen is el tudnának jönni, mint ahányan jönnek, ezért írom ezt. Tudom azt is, hogy a fentiek szó szerint forradalmasíthatnák az életüket, ezért is írom. 


 Ha tudom, hogy valaki hozzám földrajzilag közel előadásokat tart szintén életbevágóan fontos témákról, olyan dolgokról, amik megváltoztathatják -akár forradalmasíthatják, nagyon pozitív értelemben- az életemet, akkor tudom, hogy van okom értékelni ezt és tudom, hogy ott a helyem. Sőt ha egy kicsit is jót akarok a hozzám közel állóknak, továbbítom nekik ezt a nagyon értékes információt, hogy ők is kihasználhassák ezt a lehetőséget. (Meghívó és ismertető ITT és ITT.)

http://www.facebook.com/soulstructures

 A csoportos meditációnak van egy másik nagy előnye: a rezgések által illetve telepatikus úton összekapcsolódunk a többi tudatos emberrel és a világszerte meditálók közösségével (címkéktől függetlenül), és hihetetlen erőket tudunk megmozgatni. Hihetetlen nagy mértékben előre tudunk lépni a béke, a nyugalom, a lelki egészség, az érzelmi kiegyensúlyozottság, a szociális érzékenység és éberség, a környezettudatosság és egy emberibb társadalom felé.