Érdemes haragudnod?

A kérdés költői volt, válasz egyértelmű: nem. Sem magadra, sem másra. Könnyű mondani? Nem katasztrófa, ha megharagszol; nincs vége a világnak, ha dühös vagy. Azonban megkönnyítheti a dolgodat, ha jól informált vagy. A jól informáltság megkönnyíti a megbocsátást és ezáltal a megkönnyebbülést. Sőt, nemcsak hogy megkönnyíti, elkerülhetetlenné teszi. Ugyanis ha igazán, mélyen megérted önmagad és a másik embert, akkor már nincs ok a haragra.

 Ha már említettük a jól informáltságot, az első és legfontosabb információ (bármilyen ügyről is legyen szó):

Mindenki a legjobb tehetsége és tudása szerint cselekszik minden adott pillanatban!

 Ez törvény. Ha félelemből vagy indulatból cselekszik, akkor is igaz. Bizonyos állapotokban a tudat összeszűkül. Más állapotokban épp ellenkezőleg: kitágul. A fenti törvény mindenképp igaz.

  Mit kell még tudni a haragról, a dühről, a méregről, a keserű indulatokról? Egy dolgot mindenképpen: egy közös eredetük van, ez pedig a félelem. Nem az a baj, hogy félsz, hanem az, hogy ha nem nézel szembe vele. Ha megvan benned a szembesülésre való hajlandóság, eltökéltség és bátorság, akkor nyert ügyed van. Ezen indulatok nagyon hasznosak is lehetnek, hiszen jelzik: igencsak meggyűlt benned a félelem. 

 A félelemnek pedig ugye tudjuk, mi az ellentéte?

A szeretet.

Töltsd meg a szíved szeretettel, és eltűnik a félelem, vele együtt elpárolog minden keserű indulat. 

 Ha éppenséggel fogalmad sincs, hogyan láss neki ennek, ne ess kétségbe, nyugodtan tedd fel nekem kérdéseidet.

Ha tetszett, nyomj egy lájkot és egy g1-et!

Segítség, kiborultam! Avagy hasznosítsuk újra az energiát :-)

 Kiborultál? Az nagyon jó! Úgy tűnik, eljött az ideje! :-) Nem, nem őrültem meg, tényleg van úgy, hogy nincs más megoldás, mint kiborulni egy kicsit, ha már más nem visz előre. 
 Ugye mindannyian ismeritek Jiddu Krishnamurti gondolatát (ha másért nem, hát azért, mert gyakran idézem :-)): "Nincs értelme az egészség mértékéről beszélni egy mélységesen beteg társadalomban" Más fordításban: "Nem mértéke az egészségnek, ha jól tudsz alkalmazkodni egy alapjaiban beteg társadalomhoz." Ez utóbbi fordítás helyesebb, de nekem az előző is tetszik, mert nagyon igaz.


 Így növünk fel mindannyian, ebben az önmagából kifordult társadalomban! Ki mondhatja így el magáról, hogy egészséges? Általában egy átlagos kedvű, funkcionálni képes, "nem beteg" embert, aki elvégzi a munkáját, ledöglik a tévé elé fáradtan stb azt mondjuk egészségesnek. Aztán ha elege van és kiborul, mert felgyűlik a feszültség és emiatt összeveszik a párjával, ordít egyet, sírdogál egy órácskát vagy balesetet szenved, akkor megijed, hogy biztos valami baj van vele. A balesetnél persze sok ember nem veszi észre, hogy lelki baja van, de azért egyre többen felismerik az összefüggéseket. 


 Mindenkivel előfordul, hogy vannak rossz napjai, különösen telihold környékén; de más napokon is. A legtöbben nem tudunk mit kezdeni az összegyűlt feszültséggel, de ha megtanuljuk levezetni, kiadni magunkból, az nagyon jó. És ha még tovább megyünk, akkor eleve nem is várjuk meg, hogy összegyűljön, hanem rendszeres pihenéssel, játékkal, bohóckodással és kreatív tevékenységekkel megelőzzük, hogy egyáltalán kialakuljon egy ilyen állapot. Ha meg mégis kialakul, még mindig van lehetőségünk magát a feszültséget kreatív energiává transzformálni.  

Eredetileg minden szándék jó...

 ...avagy térjünk vissza a terápia témájához kicsit megint.

 Minden mozdulatnak, gondolatnak, energiának, tervnek, érzelemnek, vágynak, álomnak stb szeretetteli célja volt. Sok közülük útközben eltorzult, ezért válhatott azzá, ami már megközelítőleg sem emlékeztet az eredetire. 

 A rossz szokásoknak is eredetileg pozitív célja volt. Például egy dühroham, a napi x doboz cigaretta vagy bármi, amit most rossz szokásnak nevezel, élsz meg, aminek most csak a negatív aspektusait észleled, azoknak is. 

 Nem arról van szó, hogy jónak akarom ezeket beállítani, azt szeretném, hogy megértsd, kedves olvasóm: ez valamikor valahogyan valamitől megvédett téged. Minél mélyebben megérted a káros szokások, beidegződések mögötti mechanizmusokat, annál inkább nem elégszel meg a felületes és egyáltalán nem megnyugtató magyarázatokkal; azokkal a válaszokkal, amik hajszálnyival sem visznek közelebb a teljes, mindenki számára kielégítő megoldáshoz. 

 Ez természetesen csak azoknak szól, akik nem adták fel, akik nem hiszik el: nincs megoldás, bele kell nyugodni, hogy ez van. Ez nyilván kényelmesebb. A "boldog" öntudatlanság kényelme sokaknak drágább annál, hogy feladják a változtatás kedvéért. Pedig ha tudnák, hogy sokkal kevesebb erőfeszítéssel, szenvedéssel és sokkal hatékonyabban képesek lennének véghezvinni a változtatást egy kis segítséggel...   


 Kapcsolódó bejegyzések:

• Az a sokat emlegetett vonzás törvénye
• A gyógyító megbocsátás 

Like, g+1, megosztás - mindez támogatás és tényleg sokat jelent! Köszönöm!

Ne szidd az időjárást!

Már megint egy ilyen furaság ebben a blogban. 
Ugyan miért olyan fontos ez?
Bizony fontos, mert a bosszankodás sok energiát elvesz. 

Sokat gondolkodtam, miért is van az embereknek olyan rosszkedvük, ha esik az eső.
Én nagyon szeretem nézni a hajladozó fákat, a zuhanyozó világot és hallgatni az eső zajait.

És ha ki kell menni? Jól felöltözöm, esőkabát vagy egy jó erős esernyő (tudjátok, az a harang alakú, azt nem fordítja ki a szél. Jó, ha átlátszó, úgy kilátsz belőle és nem mész neki a szembejövőnek. )



Egy kicsit több odafigyelést igényel az esőben való közlekedés, akár autóval, akár gyalogosan teszed. Na és? Ettől kellene olyan rosszkedvűnek lenni? És ha elkap az eső úgy, hogy nincs nálad sem esőkabát, sem esernyő vagy hasonló bosszantó dolgok történnek, abból pedig nagyon sokat lehet tanulni. 


Az igazi baj az, hogy a külső történéseket okoljuk belső harmóniánk felborulásáért... vagy nem is a felborulásáért, hanem az eleve meglévő hiányáért. Az időjárást, az emberek viselkedését az utcán, a politikai helyzetet és még ki tudja, mi mindent...


 Vedd vissza a hangulatod, ezáltal az életed fölötti hatalmat, amit mindeddig másnak adtál!

 (Ha ebben személyre szabott segítségre van szükséged, itt kérheted ;-) )