A következő címkéjű bejegyzések mutatása: őszinteség. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: őszinteség. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. október 2., szerda

"Engedd el" és hasonló süketelések - neked is volt részed benne?




Oké, az elengedés, az elengedni tudás tényleg nagyon fontos.
De nagyon óvatosan kell bánni ezzel a dologgal!

 Imádom, ahogy Szabó Ica (SZI Akadémia) megfogalmazza ezt (ld alább)! Ó mennyire igaza van! Abszolút egyet tudok érteni vele. Volt idő, hogy magam is sokat szenvedtem ezzel és eltartott egy ideig, míg rátaláltam a módszerre, ami segített nekem is és sokaknak, akikkel együtt dolgoztam idáig. Akik pedig a valóban működő módszerek híján maguk próbálkoznak az elengedéssel, azoknál a folyamat eredménye igen gyakran nem más, mint az elfojtás, ami által azt hihetjük: ez a dolog el van intézve; ez pedig aztán végképp nem vezet semmi jóra; több kárt csinál, mint hasznot.


Szenvedélyem, a természet

"Rengeteget beszélnek nekünk az elengedés fontosságáról!

Tudod, amikor ezek csak üres szavak, nagyon fel is vagyok háborodva, ugyanis döntésileg képtelenek vagyunk, csak úgy elengedni a fájdalmat!

Ha valaki nem ad hozzá módszert, akkor nekem ne is beszéljen az elengedésről!

Hisz hogyan is lehetne csak úgy szélnek engedni a fájdalmainkat, gyászunkat, dühünket egy egyszerű "engedd el!" felszólításra???"


Ha most pont ezzel szenvedsz és abszolút átérzed épp, és szükséged van segítségre, ne habozz, jelentkezz mihamarabb! 




Like, g+1, megosztás - mindez támogatás és tényleg sokat jelent! Köszönöm!




2013. szeptember 9., hétfő

Definíciók / Pontosítások



A weboldalon itt: Katt ide


(Cikk formájában megjelent ITT. Az angol változat ITT.)


Tudatosságunk szintjének emelkedése elkerülhetetlen változásokkal jár. A fejlődést, az előrelépést választottuk és miután ezt eldöntöttük, nincs visszaút. Ahhoz azonban, hogy ez a folyamat töretlenül kibontakozhasson, a szótárunkat is szükséges átírni és az üres, tartalmatlan szavakat igazi tartalommal megtölteni. Íme néhány javaslat.



1. Boldogság


A boldogság akkor áll fenn, akkor létezhet, amikor amit gondolsz, amit mondasz és amit teszel, harmóniában van egymással, ahogy Mahatma Gandhi mondta. Zseniális, frappáns gondolat, még ha kemény is; mindig aktuális, még ha komoly kihívást is jelent a ma emberének.

Én ezt egy kicsit kiegészíteném, ki szoktam egészíteni ily módon:
Akkor és csakis akkor lehetsz boldog, ha amit érzel (érzelmek + intuíció, azaz "zsigeri" megérzések), amit gondolsz, amit beszélsz és ahogyan cselekszel, e négy dolog harmóniában van egymással.

Ugye teljesen nyilvánvaló, hogy mi az oka annak, hogy ma az emberek túlnyomó többsége boldogtalan?
E négy dolog köszönőviszonyban sincs egymással; az egyénben totális zűrzavar uralkodik.

Ha te is így vagy ezzel, kedves olvasóm, ne hibáztasd magad. Így nőttél fel. A társadalom, a közeg, a meghatározó légkör ez. Soha nem tanították neked, hogy hogyan légy önmagad. Azt, hogy "légy önmagad!", azt még talán igen. Aztán rájöttél arra, hogy ez nem is olyan egyszerű. Az is lehet, hogy már az a meggyőződés is kialakult benned, hogy ez lehetetlen. Szíved mélyén mégis tudod, hogy igenis lehetséges...




2. Bátorság


Bátor vagy, ha
  • a másik ember szemébe nézve ki tudod mondani ezeket: "bocsáss meg" vagy "szeretlek"
  • szembenézel a benned zajló érzésekkel és addig nem nyugszol, míg ki nem deríted: pontosan mit érzel és miért (nem, ez nem feltétlenül egyértelmű!)
  • szembenézel azzal, hogy valójában mire vágysz és miért, mire van szükséged és miért
  • megteszed a megfelelő lépéseket, hogy a fentiek maradéktalanul teljesüljenek
  • fel tudod magadnak tenni a legegyszerűbb és a legalapvetőbb kérdéseket és őszintén meg is válaszolod magadnak, valamint őszintén megfigyeled, hogy az idők során hogyan változnak a válaszaid



3. Önismeret


Sokszor idézem, és most megint:

"Nem mértéke az egészségnek, ha jól tudsz alkalmazkodni egy alapjaiban beteg társadalomhoz."

~Jiddu Krishnamurti~


Másik fordításban: Nincs értelme az egészség mértékéről beszélni egy alapjaiban beteg társadalomban.
Brilliáns gondolat. Talán elkeserítő? Nem gondolnám; persze ha itt megállunk, akkor igen. De ne álljunk meg ott, hogy ezt megállapítjuk (J.K. se állt meg...). Ez az első és legfontosabb lépés a megoldás felé, hogy ezt megállapítjuk; ezzel szembenézünk. Hiszen ha nem is vagyunk hajlandóak szembesülni a problémával, esélyünk sincs, hogy megoldjuk valaha is.

Önismeret.

A valódi önismeret nem is olyan egyszerű, mint sok ember hiszi.

Az önismeret valójában egy folyamat és valószínűleg soha nem lehet tökéletes; nem érhetünk a végére.

Nem beszélve arról, hogy nem ismerhetjük magunkat pusztán attól, hogy együtt élünk magunkkal x éve. Miért is?

Először is mert az eredeti ragyogó lényre, amik valójában vagyunk, mint magra valami hihetetlen masszív mesterséges személyiség épül. A kulturális környezet, a neveltetés, a társadalom, a traumák újabb és újabb rétegeket építenek, jobban mondva mi magunk építjük ezeket védekezésképpen magunkra, önmagunk elől is menekülve. Durván hangzik, de így van.

Másodszor, kire mondod, hogy ismered? Melyik személyiségre önmagadon belül? Mivel a társadalom, amiben felnőttél -nemcsak Krishnamurti, hanem sok más kutató, tudós, filozófus, terapeuta, pszichológus stb szerint- alapjaiban és szélsőségesen beteg, szinte nincs előttünk egészséges minta. A külső hatások ide-oda rángatják az embert és tulajdonképpen sok kis személyiséget épít fel önmagán belül. Ez is durván hangzik, de ez a valós helyzet.

Például teszel egy fogadalmat. Személyiséged egyik része megteszi az összes többi nevében. A fogadalomért az egésznek felelnie kell, még ha nem is ért egyet vele. És amint egy másik személyiségrész kerekedik felül, emberünk azonnal megszegi a fogadalmát.

Emlékezzünk csak, mindez nem a valódi lényünk. Tetszik vagy sem, annak megismeréséhez és megértéséhez kemény munkára, mélyre ásásra van szükség. De nagyon megéri.



Like, g+1, twit meg ami tetszik; komment - ezzel is segítesz másoknak is, hogy bölcsen cselekedjenek! Köszönöm!




2013. május 27., hétfő

A legnagyobb jószándék ellenére is torzul / régi pletykacikk pletykavideóval kiegészítve :-)





 "Nincs értelme az egészség mértékéről beszélni egy alapjaiban beteg társadalomban" - mondta Jiddu Krishnamurti, a nagy filozófus, aki az 1920-as évektől a nyugati világ nagy tanítója volt. Ő bezzeg -Schopenhauerrel, Kanttal és hasonlókkal ellentétben- sajnos nem volt középiskolai tananyag, szégyenletes módon, pedig igen alapvető és rendkívül nagy (és pozitív!) hatású a munkássága. Szavai a mai napig aktuálisak és meggondolandók.






 No a lényeg: tetszik vagy sem, társadalmunk alapjaiban beteg - ezen változtatni kell. Vannak pozitív folyamatok, de nagyon ránk fér a gyógyulás és a harmonizálás testi, lelki és szellemi szinteken egyaránt.

  

 No de miről is beszéltem a címben? Mi torzul???


 Az információról beszélek. A továbbadott információról. Vannak médiumok, akik állítólag tiszta információkat adnak át felsőbb forrásokból. Ezzel mindig óvatosan kell bánni. Nem állítom, hogy nem tudnak építő, gyógyító, felvilágosító és/vagy más módon pozitív hatású üzeneteket átadni, épp csak soha nem szabad ezeket "szentírásnak" venni.

 Ugyanez a helyzet akkor is, amikor egyáltalán nem médiumi, hanem nagyon is hétköznapi állapotban hétköznapi információkat adunk át; emberekről, eseményekről. Ugye érted, kedves olvasóm? Igen, a pletykáról beszélek. 

 A kommunikációs és sok más hasonló jellegű tanfolyamokon, tréningeken (amikre manapság nagy szükség van és igen hiánypótlóak!) mindig tanítják és hangsúlyozzák a tényt: az átadott információ a legnagyobb jószándék ellenére is torzul! Már az első átadás alkalmával is! Nemhogy a sokadikkal...! (Nem is beszélve arról, amikor távolról sem jó szándék áll az információ átadása mögött...)

 Ugye ismeritek a történetet: a falu elején Józsi bácsi megbotlik, látja azt a Mari néni, továbbadja az információt. A falu közepén Gizi néni, Gyuri bácsi meg a többiek már arról beszélnek, hogy Józsi bácsit elütötte egy autó, a falu végén pedig a közvélemény szerint Józsi bácsit már el is temették? 

 Ismeritek, ugye, a gyakorlatot is, amikor egy csoport ember körbe ül (vagy egymás mellé áll, mindegy): Az első elolvas egy üzenetet egy papírról. A másodiknak a fülébe súgja. Az továbbadja. 5-6 emberrel már eléggé izgalmas tud lenni. A végén összehasonlítják az utolsó ember által elmondottat a papíron leírtakkal. Nagyon mókás tud lenni!  
 Ez csak egy játékos szemléltető példa, de kiválóan megmutatja, mi történik: komoly torzulás. Ugyanis minden résztvevő átereszti az információt a saját megértő- és értelmező képesség szerinti, kulturális, neveltetésbeli, élettapasztalat szerinti stb szűrőjén és az eredeti a végletekig eltorzul. 


 A valós életben azonban mindez ez már egyáltalán nem vicces! 


 Ez a torzulás végbemegy sajnos sokszor jósok, úgynevezett tisztánlátók és ahogy említettem, médiumok esetében is. Az ő felelősségük természetesen jóval nagyobb, és meg is nézhetik magukat, amikor esetleg annyira torzítják az információt, hogy kárt is okoznak vele.

 Végbemegy átlagos, hétköznapi (vagy akár átlag feletti és nem hétköznapi :-)) embereknél, hétköznapi beszélgetések során is. Eredménye: mivel egy átlagos ember nem látja tisztán sem saját magát, sem másokat, jó nagy zűrzavar tud támadni a fejében és érzelemvilágában. Tönkremehetnek kapcsolatai, hosszú időre elveszítheti lelki békéjét, nem beszélve arról, hogy sok más igen komoly baj is történhet.  

Úgyhogy bánjunk óvatosan az információval. Az információ korában :-))

 A pletykáról még annyit érdemes megjegyezni, hogy aki gyakorolja, annak -ugye ezt mondanom sem kell- a saját életével vannak gondjai. Nem mondom, hogy elítélem, biztosan hoz némi megkönnyebbülést annak, aki egyszer-kétszer beleesik ebbe a hibába, hogy nekiáll kibeszélni másokat, amikor rossz érzelmi állapotban van, maga alatt van. Érdemes viszont hamar felülvizsgálni ezt a tettét, mielőtt folytatja és neadjisten kárt is okoz vele, mert az már komoly felelősség és az élet bizony, tetszik vagy sem, visszaadja az okozott kárt, aztán megnézhetjük magunkat... 

 Úgyhogy csak okosan! ;-)

 Ha a te életedben is keletkeztek már ilyen károk és kommunikációs problémáid megoldásában segítségre van szükséged, kérd a támogatásomat!



És akkor következzék a  várva várt videó,  amiben megmutatom, hogyan kell pletykálni! :-D

(Ha nagyban szeretnéd nézni és esetleg nem tudnád itt az oldalon megnyitni, a közvetlen link itt---)






Olvasd el a kapcsolódó bejegyzéseket is:



Ha egyetértesz illetve hasznosnak találod: Like / Tetszik; g+1, twit, komment, megosztás meg amit akarsz :-)



2013. május 22., szerda

Sebezhetőek vagyunk...




 Újra meg újra hallok történeteket, hogy X meg Y milyen erős, mert nem mutatja ki, hogy mennyire fájt neki a szakítás / hogy mennyire nehéz neki, hogy egyedül van / hogy rákos, de senki sem tudja róla, mert csendben tűri és ugyanúgy dolgozik / hogy a gyerekei rosszul bánnak vele, mégis emelt fővel jár / hogy három diplomával takarít, mégis mosolyog és így tovább, és így tovább... 







A befelé fordulás egyáltalán nem fordulás. Amikor befelé mész, akkor nem mész sehová...

Mi az erő? 



Szenvedsz, fáj valamid, de fogadat összeszorítva tűröd, és mindent megteszel, hogy senki meg ne tudja, hogy valami bajod van, lehetőleg még te magad se? 

Azt tanították sokunknak: "Légy erős!" És azt hisszük, az erő a fentieket jelenti.

 Ez nem erő. Ez gyengeség. Az igazi erő az érzelmeink átérzése (milyen furcsa ezt így leírni, hogy érezd a saját érzéseidet... igaz? Hiszen a saját érzéseimet csak érzem, nem? Sajnos ez nem egyértelmű...)

 Persze, erő nélkül semmit sem lehet csinálni. Tudni kell összeszedni magunkat és cselekedni akkor is, amikor esetleg nehéz.

 Azonkívül nyilván van egy másik véglet is, amikor valaki mindenkinek panaszkodik. (Ne tévesszen meg a dolog: ez a valaki sem hagy időt magának, hogy tudatosítsa magában érzéseit! A megoldásra való hajlandóságáról már ne is beszéljünk...) 

 A mai világban azonban mindenben alaposan megvezettek minket. Aki erős, gyengének és aki gyenge, erősnek gondoljuk. Aki elnyomó, azt  áldozatnak és az áldozatokat elnyomóknak hisszük. Az arrogáns emberről azt hisszük, tele van önbizalommal, a szerényről pedig, hogy gátlásos. A határozott, karakán és őszinte embert dühösnek vagy agresszívnak nézzük, a teszetoszáról meg azt képzeljük: szelíd. A dühösről és agresszívről, hogy erős, a nyugodtról meg, hogy gyenge; a kitartóról, hogy makacs és a makacsról, hogy kitartó... Sorolhatnánk... 
A mag nem tudhatja, hogy mi fog történni; a mag soha nem látta még a virágot...

 Úgyhogy légy erős, azaz: vállald - legalább magad előtt - ha dühös vagy; ha elkeseredett vagy; ha bűntudatod van vagy bármilyen negatív érzelmek temettek maguk alá és tapasztald meg a sebezhetőség vállalásában rejlő hatalmas erőt! Vállald, ha segítségre van szükséged és légy bátor, hogy kérd és el is fogadd azt. Majd légy bátor szembenézni azzal, hogy képes vagy megváltoztatni az életedet; képes vagy meggyógyítani magad; képes vagy pont olyan nagyszerűvé "varázsolni" életedet, amilyenre vágysz. 

 És végül, de nem utolsósorban: légy bátor és vállald saját nagyszerűségedet! 




Like, g+1, megosztás - mindez támogatás és sokat jelent! Köszönöm!





2013. január 26., szombat

Miért ér véget a miért-korszak?





Nálam soha nem ér véget! :-)






De miért is ér véget általában a gyerekeknél?

Mert a környezet (az esetek túlnyomó többségében) erre tanítja. Az oktatás erről szól: mindent fogadj el és vágj be úgy, ahogy adják, ne kérdezz vagy kérdőjelezz meg semmit! Sok esetben a felnőttek - szülők és tanárok, valamint a társai is leintik, lehurrogják a túl sokat kérdezőt. Abbahagyja a kérdezést és belenyugszik, hogy nincs válasz, ez a világ már csak ilyen.

 Türelmetlen, rohanó, félelemmel teli világban élünk. Viszont vannak pozitív változások, ezt nem győzöm hangsúlyozni. Van esély arra, hogy az emberi faj fennmarad és új életet kezd ezen a gyönyörű bolygón. Változik a gondolkodásmódunk, az értékrendünk és ennek következtében a cselekvés módja is.




 Így arra is egyre több ember rájön, hogy bizony, kérdezni jó dolog, mi több, alapvetően szükséges! A kérdés -ha engedjük- radar-üzemmódra állítja elménket; ösztönzi, hogy megkeresse a válaszokat!

 Emlékszem, apám annakidején eléggé türelmesen, a legjobb tudása szerint igyekezett megválaszolni a rengeteg, rengeteg kérdésemet. Pedig a mi életünk sem volt stresszmentes.

 Aztán különféle hatásoknak köszönhetően nálam is véget ért a miért-korszak.

Egy időre.

Aztán újrakezdtem. :-)

 Nyilván egy felnőtt ember már másképp kérdez, mint egy gyerek. Viszont -bizonyos értelemben- minél inkább úgy kérdez, mint egy gyerek, annál jobb, és ezalatt nyilván nem azt értem, hogy más emberek idegeire megy azzal, hogy nem hagyja békén őket a kérdéseivel, hanem arra gondolok, hogy folyamatosan tesz azért, hogy a benne felmerülő kérdésekre megkeresse az igazi válaszokat önmagában és a világban. "Nyughatatlanul" és kíváncsian, minden újra nyitottan; igen, úgy, mint egy gyerek.

 Önmagának is felteszi bátran a kényelmetlennek tűnő kérdéseket is.

Azok a kérdések ugyanis nem véletlenül merülnek fel.

Nem azért, hogy elnyomjuk, elfojtsuk őket! Még véletlenül sem!

Hanem azért, hogy a valódi válaszok megtalálására és alkalmazására ösztönözzenek bennünket!


Az állat nem kérdezi meg: MIÉRT? 
Az ember igen.
Ez a különbség az ember és az állat között.

Úgyhogy ha szülő vagy, amennyire csak teheted, válaszolj a gyereknek a legjobb tudásod szerint!

Arról nem is beszélve, hogy ez a(z egyik) legjobb garancia arra, hogy a gyerek nem fog úgy eltávolodni, hogy nagykorára olyan lesz számodra, mint egy idegen!



Ha tetszett: Like / Tetszik, g+1, megosztás, komment! Köszönöm!






2012. november 13., kedd

A pozitív gondolkodás és élet...




...a csodálatos Kurt Tepperwein professzor olvasatában a kommunikáció szemszögéből:  "A pozitív beszédhez a pozitív odafigyelés is hozzátartozik; a másik szavainak meghallgatása és elfogadása. Sokan épp csak becsukják a szájukat, no meg a fülüket, hogy némi szünetet tartsanak a fecsegésben, és előkészítsék a következő szóáradatot. Ilyen bezárt módon pedig képtelenség felfogni, mit is mond a másik."

 Hát igen, ez sajnos nagyon jellemző kultúrálatlan kultúránkra; ez az egyik legmarkánsabb oka annak, hogy az információcsere sokszor elakad, zavarokat szenved az emberi kapcsolatokban. Ebből származik a legtöbb félreértés és a félreértéseken alapuló kritika és viták is. 

 De nézzük csak tovább Tepperwein bácsi gondolatmenetét: 

 "Persze van nekünk "belső beszédünk"  is, egy állandó karattyolás. Nagyon fontos, hogy ezt a kéretlen tanácsadót (és mániákus kommentelőt, tettem hozzá én Laughing)  pozitívra hangoljuk, illetve amilyen gyakran csak lehet, elhallgattassuk. Hiszen ott is van élet, ahol már nincs beszéd (sőt, ott van csak igazán, tettem hozzá én, a mániákus kommentelő már megint Laughing). 

                               A hallgatás és a csend a lélek zenéje."



 Észrevettétek, hogy társaságban milyen hamar zavarba jöttök, ha egy kis csend támad? 
 Görcsösen gyorsan igyekeztek megtörni, igaz? 
 Miért féltek a csendtől? 

 Az őszinteségtől, a csend jelenlétében felmerülő gondolatoktól, esetleg attól, hogy más emberekhez kicsit közelebb kerültök, kicsit mélyebben megértitek őket, önmagatokkal együtt? Félelmetesnek tűnhet (bizonyos értelemben az is...), de ha megengeded, hogy megtörténjen, nem is hiszed, milyen sokat nyersz vele, ráadásul a félelmed is elmúlik.   



Ha tetszett, lájkold, g+1-ezd, oszd meg! Köszönöm!




2012. június 10., vasárnap

Titkok; a tiszta kommunikáció művészete; mit érzel igazából avagy egy csodálatos idézet nektek mára

 "És monda az angyal nékik:
Ne féljetek, mert ímé hirdetek nektek nagy örömet,
mely az egész népnek öröme lesz majd.

- Lukács evangéliuma, 2:10




 Ongkanon Isten küldötte. Szeretetet hoz neked, és vezérel hazavivő utadon. Gyakran közvetítő szerepet játszik: emlékezetedbe idézi spirituális sorsodat. Minden vágya az, hogy segítségedre legyen az igazság felkutatásában. Hívd Ongkanont gyakran, kérd, hogy lebbentse föl az illúziók fátylát, és hozzon összeköttetésbe Örök Éneddel.
Az angyalok a lélek szintjén szavak nélkül kommunikálnak. Mély érzéseiket telepatikus úton adják tovább, kizárva a félreértés lehetőségét is. Az emberek kifejlesztették a beszédet, amely roppant alkalmas a becsapásra, félreértésre és fölös feltevések felkeltésére. Hogy a dolgot tovább bonyolítsuk, zömünket arra tanítottak, hogy nem okos dolog azt mondani, amit igazából érzünk. Ugyan mit nem mersz napfényre hozni és miért? Igyekezz kapcsolataidban a szeretetteljes, de nyers őszinteség fokára lejutni. Ha az igazságot feltárandó érzéseid mélyére hatolsz, a szeretetnek és megértésnek hihetetlen kiáradását idézheted elő.
Amit félsz kimondani, elárulja, milyen irányban kell dolgoznod. Nehezedre esik, vagy képtelen vagy másoknak elárulni, mit érzel konfliktus esetén? Tudatában vagy-e egyáltalán, mit érzel? Félsz attól, amire érzéseid figyelmeztetnek? Hajlamos vagy dührohamokra? Beléd fagy-e olykor úgy a szó, hogy meg sem bírsz szólalni? Képes vagy-e bízni abban, hogy mások méltányolják érzéseidet? Tetszésre törsz-e mindenáron? Pedig talán mondhatnál bármit, ők nyitott szívvel fogadnák, és szeretettel válaszolnának rá! Az olyan kapcsolatok, amelyek egyre szorosabbá válnak, egyre több szívből jövő, igaz kommunikációt tesznek lehetővé, becses ajándékai a szeretetnek. Ha bizonyos kapcsolatok félelmet, haragot, bizalmatlanságot vagy sértettséget váltanak ki belőled, az legbenső érzéseidet tükrözi. Ha hajlandó vagy fényt deríteni ezekre a sötét érzésekre, ha mélyre hatolva megérted, mitől félsz a leginkább, és a szeretet által felszabadulsz a félelem alól, megnyílik az út az előtt, hogy javítsd kapcsolataidat embertársaiddal.
Igazságra törekedj mindenféle kommunikációban, olyan egyszerű dolgokon kezdve, mint egy üdvözlőkártya gyerekszülés alkalmából, olyan bonyolult kapcsolatokig, amilyen a házasság. Ismerd meg, mi a te igazad, mi a másoké, és igyekezz megtalálni a módját a kölcsönös megértésnek."


(Meditációk angyalkártyával, 20. lap)

2012. június 1., péntek

"Mondd el, hogy szenvedni nem kell..."

 Hadd hívjam fel a figyelmet néhány régebbi bejegyzésemre, bennük a lelket igazán mélyen érintő és gyógyító gondolatokkal.


"...Légy bátor! Nagy jutalom vár arra, aki szembenéz félelmeivel.
A tagadás szakadást idéz elő a tudatban, amennyiben tudat alá nyomod önmagad bizonyos, el nem fogadott részeit. Határozd el, hogy véget vetsz ennek a tagadásnak és hajlandó vagy szeretni énednek korábban elfogadhatatlannak tartott részeit. Ha képes vagy elfogadni a válságot és a fájdalmat mint alkalmat a változásra és a növekedésre, munkádat már meg is kezdted.
Tested múltadból jövő fájdalmat tartogat üregeiben, ez esetleg betegségként jelentkezik; indulataid negatív érzéseket rejtegetnek, amelyek célokként, félelmekként és magatartásformákként jönnek elő; szívedben ott rejlik a szeretet magányt okozó elvesztése: elmédben tévedések, balítéletek és hiedelmek lakoznak. Ezek mindegyike olyan, mint egy elfelejtett szekrénybe bezárt láda, tele nemkívánatos indulatokkal. Örök Éned..." Bővebben ITT. 





"Mondd el,
hogy ami eddig történt, nem bűn,
mondd el,
hogy minden látomás csak a kegyelem játéka volt,
hogy ami történt megbocsátható és szeretnivaló,
hogy ami megtörtént, az megtörtént és
hogy Isten így szeret és nem másképp és
hogy gyémántszobor minden ember tényleg,
hogy hazug és magányos kicsiny ábrándjaiban nagyszerű és tökéletes..." Bővebben ITT.





  "...az eredeti ragyogó lényre, amik valójában vagyunk, mint magra valami hihetetlen masszív mesterséges személyiség épül. A kulturális környezet, a neveltetés, a társadalom, a traumák stb stb újabb és újabb rétegeket építenek, jobban mondva mi magunk építjük ezeket védekezésképpen magunkra, önmagunk elől is menekülve." Bővebben ITT. 

2012. április 9., hétfő

Megvádoltak, hogy hazudsz, mellébeszélsz?

 
 Kellemetlen téma, de szót kell ejteni róla -ahogy egyre több ember jön el hozzám és osztja meg velem problémáit, egyre többször találkozom ezzel a problémával is. 
 Nem győzöm hangsúlyozni, a lélek bugyraiban sokkal több minden van, mint gondolnánk és mernénk gondolni. Biztatok is mindig mindenkit arra, hogy dolgozzon azon, hogy mélyebb és tisztább önismeretre jusson. Ez egy olyan iskola, amit soha nem járunk ki. Előbbre jutni lehet, elvégezni valószínűleg soha. 


 Mégis, ha te tudod azt, hogy őszinte vagy, mégis valaki hazugsággal vádol vagy olyat mond neked: "mellébeszélsz!" holott te igazat mondtál, az minden esetben a másik lelkének a tartalmát mutatja meg, nem a tiédet (minél nagyobb indulattal "esik neked" a másik, ez annál inkább igaz). Nyilván azon is el kell gondolkodni, hogy te hogyan vonzottál be, tettél lehetővé egy ilyen helyzetet, mivel járultál hozzá, hogy ez kialakuljon. 



 És most egy kicsit más ragozással ugyanerről: Mindenki magából indul ki. Hazugsággal vádolod a másikat, meggyanúsítod mindenfélével, ez függetlenül a másik ember viselkedésétől az mutatja nagyon pontosan, hogy neked van rejtegetnivalód. Minél nagyobb indulattal esel a másiknak, annál nagyobb a belülről jövő nyomás amiatt, hogy félsz. Félsz, hogy kiderül rólad valami; félsz, hogy szembe kell nézned magaddal, félsz, hogy vajon mit találsz ott belül, magadban... Bátorság. Ez a megoldás. Összeszeded minden erődet és bátorságodat, egyenesen szembenézel a helyzeteddel és azzal, ami benned van. Nagyon hamar meg fogod látni, hogy mindez nem is olyan félelmetes. Csak az első lépés megtétele ijesztő, azután már könnyen megy.


  "Csak" meg kell gyógyulnod, szeretned és tisztelned kell magadat, őszintének kell lenned magadhoz azzal kapcsolatban, hogy mit szeretnél, mire van szükséged és hogy mit érzel.



 Ne feledd:


Abból, amit Pál mond Péterről, sokkal inkább Pált ismerjük meg, mint Pétert.  ~Baruch Spinoza

 Ajánlott bejegyzések:

2012. március 13., kedd

A valódi vágyaid felé... avagy Tarot elemzés + egy kis matematika :-D

 Mindig jól "kiszúrok" magammal, hiszen az elemzések eredményét rendre felírom. Szépen vissza lehet ellenőrizni, és így nem tudom elkerülni az életemmel és önmagammal való nagyon őszinte szembenézést. Ezért küldöm el vagy írom le a kedves klienseimnek is az eredményt mindig, hogy vissza tudják nézni. 


 Az egyenletünk tehát így néz ki:


 Bátor szembenézés + ha kell, nehéz lépések és beismerések (önmagunknak!) megtétele = ok - okozati összefüggések teljes megértése és valódi álmaink, szívünk legmélyebb vágyainak maradéktalan teljesülése! 


 Újdonság: Továbbfejlesztett elemzés Kazanlár Tarot + Angyalkártya együtt. Ha szükséges, egy kis mágia és/vagy energiagyógyítás. Elérhetőségem ITT.


  Ajánlott bejegyzések a témában:




   

2012. február 1., szerda

Jósnő (tanító, gyógyító, energiaközvetítő, életmódtanácsadó) kerestetik!!!


http://www.facebook.com/soulstructures
  "Keresek olyan jósnőt, aki figyel rám, aki nem a saját magánéletéről fog nekem mesélni ha elmegyek hozzá. Akiről süt, hogy jól van, rendben vannak a dolgai és örömmel segít. Aki, mialatt nála ülök sorselemzés, tanácsadás okáért, nem ugrál fel, nem csapong, nem telefonálgat stb hanem végig rám figyel és velem foglalkozik, ha már egyszer ezért mentem el hozzá. 
 Keresek olyan jósnőt, aki életvidám és aki a munkáját imádja. Olyat, akiről süt az életigenlés, a szeretet, az egészség, a kiegyensúlyozottság, a céltudatosság, a széles látókör és a tanulásra való hajlandóság; és akinek van perspektívája. 
 Keresek olyan jósnőt, aki amit mond, az valóban segít. Ha a jövőre vonatkozólag mond valamit, az jöjjön is be; a kérdéseimre adott válaszok egyértelműek és használhatók legyenek. Ha nem tudom megfogalmazni a kérdésemet, nem tudom megragadni szavakban, hogy mi is a problémám valójában, ne mondja azt: "ezt neked kell tudni", hanem segítsen megfogalmazni, megragadni! Tudja, hogy a jól megfogalmazott kérdésben benne van a válasz, a jó kérdéssel már félig meg is oldottuk a problémát! 
 Tudom, nagyon magasak az elvárásaim... Viszont úgy látom, másképp nincs is értelme."


 Nem, én nem keresek. Csak költőien gondoltam megfogalmazni a dolgot a fenti gondolatmenettel, amolyan "mi lenne, ha" módjára...


Kedves jósnők (életmódtanácsadók stb a továbbiakban fent említettek)! 


 Azzal kell kezdenem, hogy tisztelet a kivételnek.


 Szomorúan hallom újra és újra a rossz híreket rólatok.


Sajnos azt kell mondanom, szedjétek össze magatokat!


 Sok-sok fent említett egyfajta alvó állapotban éli életét. Sikertelenek, rossz a hangulatuk és így akarnak másokon segíteni. Betegek és úgy akarnak másokat gyógyítani. Szét vannak esve, csaponganak, még a vak is látja, hogy nincsenek jól, nincsenek úgymond maguknál és így adnak tanácsot! Tanítókról süt az önbizalomhiány, kataklizmákkal fenyegetőznek, miközben utat mutatni nem képesek; önbizalomhiánnyal és énképzavarokkal küzdenek, de ezt nem veszik észre, hanem az emiatt keletkező feszültséget nyomják bele a "munkájukba". Szenvednek a -mindig újratermelt- rossz karmájuktól, és így állnak neki segíteni embereknek az életüket helyreállítani!


 Nem arról beszélek, hogy előfordul, hogy megbetegszenek néha és aztán hamar felépülnek; nem arról beszélek, hogy vannak problémáik, amiket gyorsan és frappánsan megoldanak! Nem. Hanem amit írtam fentebb, arról. 


 Kedves fent említettek, nektek a remény adása és erősítése, nem pedig az elvevése lenne a dolgotok! Azért vagytok, hogy 

  • azoknak, akiket a tisztánlátásuk elhagyott, utat mutassatok 
  • erősítsétek a gyengéket 
  • a félrevezetetteknek megmutassátok belső erejüket és képességeiket
  • felébresszétek az emberekben az ősi bölcsességet és a problémamegoldó zsenit
  • világosan és mindenki számára nyilvánvalóan elválasszátok az   igazságot a hazugságtól
 Folyamatosan képezni, építeni kell magatokat. Nem, ezt nem úgy értem, hogy tessék-lássék eljárunk tanfolyamokra, hanem folyamatos, szisztematikus -ha kell, nagyon kemény- önmagatokkal való szembenézéssel, magatok egészségesen és fitten tartásával és energiamezőtök maximális tisztán tartásával elöl kell járnotok. Hinnetek kell magatokban és a szüntelen fentről jövő támogatásban! Tiszta és jól működő érzékszervekkel, valamint jó fizikai kondícióval kell rendelkeznetek! Kitartóan ragaszkodnotok kell az igazsághoz, a tisztességhez és az őszinteséghez!



 Hogy ne mondjam, hogy különösen nektek, magyar fent említetteknek! Amúgy is ez a feladata az emberiség segítőinek, gyógyítóinak, vezetőinek, tanítóinak, de a magyaroknak valahogy másképp, ugye nem kell részleteznem? Vagy igen?



2011. augusztus 18., csütörtök

Gondoltad volna?



 Minél inkább megnyílsz, annál kevesebb sérülés fog érni.


További gondolatok a témában:





2011. augusztus 11., csütörtök

Nekem nem tudsz hazudni II.

Tiszta kilátás a Corfe Castle-ból ;)
 Hogy egyáltalán miért? Miről is beszélek én itt egyáltalán? Haragszom valakire? Vagy miért írok ilyeneket?


Még mindig vannak szerintem, akik azt gondolják, hogy én valamiféle indulattal, haraggal írom ezeket. (...)


 Sajnos az emberi lény nagyon jó önbecsapó mechanizmusokkal rendelkezik. Elsajátítja ezeket kisgyerekkorától kezdve. Van, aki profibban és van, aki kevésbé, de mindannyiunknak vissza kell térnie letisztult önmagához, jobbanmondva nem KELL, csak akkor, ha nem fájdalmat és pofonokat akarsz az élettől, hanem úgy gondolod, hogy az élet azért van, hogy alkoss, felfedezz, élvezettel tanulj, nevess, játssz; azaz valóban élj.


 Tehát ott tartottunk az első rész végén (amit ITT megtalálsz) hogy szembenézés. Odafordulni, bátran szembenézni nem is olyan félelmetes ám. Először a szembenézéstől való félelemmel kell szembesülni, és ha azt engedted átfolyni magadon és rájöttél, hogy nem is olyan vészes, akkor következik a fokozatos felismerése annak, hogy hogyan, miképp alkottad meg és alkotod a saját életedet, sorsodat, életed történéseit. 


 És hogy miért van az, hogy vannak, akiket be lehet csapni, és vannak, akik átlátnak a másik emberen? Minél inkább becsapod magad, annál inkább becsapható vagy te is és fordítva. 

2011. július 18., hétfő

A félreértések elkerülése végett tisztázandó

 Nem mindenképpen, nem feltétlenül akarok mindenkivel, mindenáron jóban lenni. 


Van úgy, hogy ez az ár túl magas. Némely esetekben az érzelmi függetlenségem, másoknál az energiáim tisztasága, megint más esetekben pedig egy csomó drága idő... És van olyan, hogy megalkudni és hazudni kéne, mert van, aki ezt várja el. Többek között ilyen esetekben kell tudnom egy jó nagy határozott nemet mondani.  


 Nem, erre nem most jöttem rá, csak most jött el az ideje, hogy írjak is róla. 


Amit én csinálok, abban az egyik legfontosabb kritérium az érzelmi függetlenség. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy ezt mindig tudom teljesíteni, de hálistennek többnyire igen.


Értsd: ha valaki megsértődik rám, mert nem tudtam elmenni a szülinapi bulijára és emiatt nem beszél velem többé, ám tegye. Ha valaki megsértődik rám egy vicc miatt, és nem hajlandó észrevenni, hogy nem miattam zaklatott, hanem olyan ügyek miatt, amik létrejöttéhez nincs közöm, ugyanez vonatkozik ide. És még sorolhatnám, ezeket csak példaként említettem, a többit a fantáziátokra bízom. 
 Hasonló ügyekbe nem bonyolódom bele, egyszerűen nem foglalkozom vele. Az egész más, ha valaki a segítségemet kéri érzelmi bonyodalmak ügyében; azzal foglalkozom, amint azt tudjátok. Természetesen itt is érvényes az érzelmi függetlenség megőrzése, de ez már egy másik téma. 

2011. július 3., vasárnap

Nekem nem tudsz hazudni I.

 Rossz hír? Sajnálom, tudom, hogy egyeseknek ez rossz hír. De végül nektek is, akinek most még rossz hír, jó hírré lesz, biztosan tudom.


 Szintén tudom azt is, hogy sok ember, akik megharagszanak egymásra különféle apró-cseprő dolog miatt, nem is egymással van bajuk, hanem belső problémáik vannak. Ne haragudjatok rájuk. Én sem haragszom; amúgy se haragudnék, amikor valaki "nekem esik", de úgy, hogy tudom, hogy fájdalmai vannak, amik elől inkább menekül, minthogy megoldaná őket, hát úgy meg pláne nem. 


 Örökké pedig nem menekülhet, előbb-utóbb szembesülni kell.


 Az érzéseink letagadása (még magunk előtt is) és elfojtása nagyon erős beidegződés, amit gyerekkorunktól gyakorolunk folyamatosan.


‎
  "Az emberek gyermekek" St Germain (illetve rajta keresztül Szepes Mária) mondja a Vörös oroszlánban. Tömör, velős, nagyon igaz és máig aktuális. Mindannyiunkban lakik egy többé-kevésbé sérült gyermek, aki meghallgatásra, törődésre és védelemre szorul. (Ezzel nincs semmi baj, ha megadod neki, amire szüksége van. ;))

 Az emberek gyermeki mivolta leginkább a hatékony kommunikációra való képtelenségben nyilvánul meg. Ezért sem lehet őket hibáztatni, hiszen nem tanulták meg, ugyan honnan is tanulták volna meg? A szüleik sem tudták, hogyan tanították volna őket erre?

 A kommunikációs problémák lényege pedig: 


  • nem ismerjük fel, hogy tulajdonképpen nincs bajunk a másikkal, csak beszélgetni kéne és a beszélgetés alkalmával minden, de minden más megvilágításba kerülne (például egy konfliktus alkalmával)
  • nem tudjuk megfogalmazni az érzéseinket
  • mi több, nem is döbbenünk rá: ez a legfontosabb, vagyis az, hogy minél pontosabban és érthetőbben megfogalmazzuk az érzéseinket
  • ha haragszunk valakire, nem vesszük észre, hogy tulajdonképpen magunkkal illetve saját életünkkel van bajunk
  • minden megnyilvánulást indulatnak, támadásnak veszünk; elveszítjük humorérzékünket
  • nem figyelünk a másikra; amit mond, annak jó esetben a felét halljuk meg; elbeszélünk egymás mellett

...és még sok más, de nem annyira a problémákra akarom felhívni a figyelmet, hanem inkább a megoldásra. Nem könnyű szembenézni azzal, hogy drámát játszol és csupa színjáték a viselkedésed, tudom. De ha egyszer megteszed, csuda örömtelivé válik az életed; most még el se hiszed, utólag visszanézve pedig csak csodálkozol, hogy mennyire nem voltál önmagad és mennyire jó most, hogy felszabadult önmagad vagy.  Folyt. köv.








2011. június 18., szombat

Sír, zokog, pityereg, egeret itat és társai...

 "A könnyek az élet folyamai." ...
-írja Louise L. Hay néni egyik könyvében. Nézzük csak, mire is gondolhatott itt?  Ugye, ha valami felkavarja az embert, nehéz a könnyeket visszatartani. Habár, aki rutinosabb, annak könnyebb. De miért is akarjuk visszatartani? Ha nő vagy, akkor azért. Ha férfi, akkor azért. Már a gyerekek is megtanulják, sokszor elképesztően hamar. Nagyon korán megtanulunk félni a könnyektől, és egyáltalán az érzelmektől. Társul ehhez egy csomó tévhit -sőt, az elfojtáskényszer épp a tévhitekből fakad-, olyanok, mint "egy igazi férfi nem sír", ugyan kisfiam, a fúk nem sírnak!", "egy nő, ha sír, azzal manipulál és hátsó szándékai vannak/el akar érni valamit/szimulál stb", "hiszti", az igazán erős nő nem sír" és így tovább... Hamar elsajátítjuk tehát a tudatnak azt a bizonyos görcsbe rándulás nevű mozdulatát, amit aztán később már rutinból alkalmazunk. Kifelé faarc, belül kegyetlenül szenved...

 (Nagyon tetszik, ahogy Csernus doktorunk az érzelmek felvállalásáról beszél, persze most elsősorban az önmagunk felé való őszinte vállalásról beszélek. Louise is ezt teszi, persze ő gyengédebben, az előbb említett úriember pedig, mint az közismert, egy kicsit keményebben. :))

 Pedig ha kiengeded, ami ki akar jönni, óriási megkönnyebbülést, felszabadulást élhetsz át és ez életed minden területére pozitívan hat.

 Más az, amikor az ember kétségbeesetten, vígasztalhatatlanul zokog. Ezt sem jó elfojtani, de nem jó túlságosan belemerülni sem, pláne ha érzed, hogy a sötét gondolatok és érzések húznak egyre inkább lefelé. Ilyenkor jó átengedni magadon az érzést, és jól megfigyelni. Hagyni, hogy átmenjen rajtad és szépen elmúljon, elcsendesedjen. 
 Ahogy a fizikai fájdalmat, úgy a lelkit is meg lehet figyelni és így pontosabban meghatározni, leírni, ezáltal az igazi okát feltárni- ezzel félig már meg is oldottad a problémát. Mindenképpen a szembenézés a megoldás. Van, akinél a drasztikus szembenézés, másoknál a lassú, kíméletes feltárás, és persze ez nagyon nem mindegy, hiszen különbözőek vagyunk.  

 "Az önbizalmat mindenki csak saját magának adhatja meg, és csak úgy, ha megdolgozik érte, ha megoldja az előtte álló racionális és érzelmi konfliktusokat. És mindezt következetesen, napról napra megteszi."Dr Csernus