2013. május 22., szerda

Sebezhetőek vagyunk...




 Újra meg újra hallok történeteket, hogy X meg Y milyen erős, mert nem mutatja ki, hogy mennyire fájt neki a szakítás / hogy mennyire nehéz neki, hogy egyedül van / hogy rákos, de senki sem tudja róla, mert csendben tűri és ugyanúgy dolgozik / hogy a gyerekei rosszul bánnak vele, mégis emelt fővel jár / hogy három diplomával takarít, mégis mosolyog és így tovább, és így tovább... 







A befelé fordulás egyáltalán nem fordulás. Amikor befelé mész, akkor nem mész sehová...

Mi az erő? 



Szenvedsz, fáj valamid, de fogadat összeszorítva tűröd, és mindent megteszel, hogy senki meg ne tudja, hogy valami bajod van, lehetőleg még te magad se? 

Azt tanították sokunknak: "Légy erős!" És azt hisszük, az erő a fentieket jelenti.

 Ez nem erő. Ez gyengeség. Az igazi erő az érzelmeink átérzése (milyen furcsa ezt így leírni, hogy érezd a saját érzéseidet... igaz? Hiszen a saját érzéseimet csak érzem, nem? Sajnos ez nem egyértelmű...)

 Persze, erő nélkül semmit sem lehet csinálni. Tudni kell összeszedni magunkat és cselekedni akkor is, amikor esetleg nehéz.

 Azonkívül nyilván van egy másik véglet is, amikor valaki mindenkinek panaszkodik. (Ne tévesszen meg a dolog: ez a valaki sem hagy időt magának, hogy tudatosítsa magában érzéseit! A megoldásra való hajlandóságáról már ne is beszéljünk...) 

 A mai világban azonban mindenben alaposan megvezettek minket. Aki erős, gyengének és aki gyenge, erősnek gondoljuk. Aki elnyomó, azt  áldozatnak és az áldozatokat elnyomóknak hisszük. Az arrogáns emberről azt hisszük, tele van önbizalommal, a szerényről pedig, hogy gátlásos. A határozott, karakán és őszinte embert dühösnek vagy agresszívnak nézzük, a teszetoszáról meg azt képzeljük: szelíd. A dühösről és agresszívről, hogy erős, a nyugodtról meg, hogy gyenge; a kitartóról, hogy makacs és a makacsról, hogy kitartó... Sorolhatnánk... 
A mag nem tudhatja, hogy mi fog történni; a mag soha nem látta még a virágot...

 Úgyhogy légy erős, azaz: vállald - legalább magad előtt - ha dühös vagy; ha elkeseredett vagy; ha bűntudatod van vagy bármilyen negatív érzelmek temettek maguk alá és tapasztald meg a sebezhetőség vállalásában rejlő hatalmas erőt! Vállald, ha segítségre van szükséged és légy bátor, hogy kérd és el is fogadd azt. Majd légy bátor szembenézni azzal, hogy képes vagy megváltoztatni az életedet; képes vagy meggyógyítani magad; képes vagy pont olyan nagyszerűvé "varázsolni" életedet, amilyenre vágysz. 

 És végül, de nem utolsósorban: légy bátor és vállald saját nagyszerűségedet! 




Like, g+1, megosztás - mindez támogatás és sokat jelent! Köszönöm!