Könyvajánló - "aminek felbukkanására már hosszú-hosszú ideje várok"

(Már tudjátok: 

Amiket írok/mondok, soha nem azzal az elvárással mondom, hogy mindent elfogadjatok tőlem vagy elhiggyetek nekem, vagy az általam említett és idézett mesterektől, szakemberektől (-nek:-)). Mindenki tévedhet, mindenki ember; senki sem hibátlan, senki sem tévedhetetlen és mindentudó.

A célom mindig "csak" az elgondolkodtatás, a gondolatébresztés. Az, hogy segítsek mindenhova odatenni a kérdőjelet és hogy rávegyelek benneteket, hogy kilépjetek -legalább egy nagyon picit- a komfortzónátokból és ha kell, kicsit háborodjatok fel, kicsit hökkenjetek meg, ha az kell, de végezzétek el a szükséges munkát önmagatokon és végezzétek el a saját kutatómunkátokat is ahhoz, hogy megtaláljátok a válaszokat. Ha pedig a munkám által sikerül közelebb vinni benneteket a saját válaszaitok, megoldásaitok megtalálásához, akkor örülök! Akkor, ahogy mondani szokták ilyenkor, ma is volt értelme fölkelni. :-)) 

A bejegyzés címében szereplő idézet egy amerikai könyvkiadótól származik, amit akkor mondott, amikor David Icke "...és az igazság felszabadít" című könyvének kéziratát a kezébe vette.

Tulajdonképpen legszívesebben a Human race get off your knees-t ajánlanám, de ennek még nincs magyar változata - ajánlom ellenben az eddig magyarul megjelent könyveit, ezeket itt megtaláljátok: http://www.libri.hu/szerzok/david_icke.html

Ajánlom továbbá az Ébred már az oroszlán című előadássorozatát, ami tulajdonképpen a Human race get off your knees / The Lion sleeps no more egyfajta kivonata - de minden előadását és minden ővele készült interjút szívesen ajánlok. 

David csodálatos ember, óriási szeretet, bölcsesség és bátorság van benne, nagyon kedvelem és tisztelem.

A címben említett idézet teljes egészében: 

"Amint Amerika egy vezető könyvkiadója mondta, miután elolvasta Dávid Icke kéziratát: „Nehéz szavakba öntenem az izgalmat, amit ezzel kapcsolatban érzek. Ez egy olyan könyv, aminek felbukkanására már hosszú-hosszú ideje várok. Tudtam, hogy el fog jönni, és lám, most a kezemben tartom. Gyakorlatilag elakad a lélegzetem a rámtelepedő sürgető késztetéstől, hogy mihamarabb nyomdába adjam és eljuttassam mindenhová". Dávid Icke feltárja a globális események mögötti valóságot, amely az emberi létezés jövőjét alakítja, és a világot, a melyet gyermekeinkre hátrahagyunk. Félelem nélkül, határozott kézzel lerántja a leplet az elképesztő, egymásba ágyazódó manipulációs hálózatról. Bemutatja, hogy ugyanaz a néhány ember, titkos társaság és szervezet kontrollálja életünk mindennapjait. Ők tervelik ki a háborúkat, az erőszakos forradalmakat, a terrorista merényleteket és a politikai orgyilkosságokat mind; ők tartják kézben a kemény drogok és fegyverek, sőt az információ világpiacát és a média hipnotizáló gépezetét. A XX. század és az azt megelőző korok minden egyes negatív globális eseménye ugyanazon Globális Elithez vezethető vissza, és a felbukkanó nevek némelyike nagyon is jól ismert. Ezelőtt még soha senki sem tárta fel ezt a hálózatot ilyen részletes és elsöprő módon, személyzetével és módszereivel egyetemben. Ha el akarod kerülni, hogy darabokra törjön a világképed, akkor tartsd távol magadat ettől a könyvtől! Icke feltárja a globális összeesküvés ezoterikus hátterét. Javaslatot tesz egy lelkesítő spirituális megoldásra, amelyben minden férfi, nő és gyermek ezen a Föld nevű bolygón kiszabadul a napi szintű elmeprogramozás karmaiból. Ez a programozás az emberi elme révén építi börtönünk falait - hisz a modern materialista kvantumfizika tudománya is eljutott (lásd: Mi a csudát tudunk a világról?) az emelkedett mesterek által évezredek óta hangoztatott igazságra: a megfigyelő teremti a megfigyeltet, sőt a megfigyelő és a megfigyelt alapvetően EGY! Tehát mi mindannyian a széleskörűen hirdetett, tanított, sulykolt

elméletekkel szemben nem csupán tehetetlen megfigyelői, áldozatai vagyunk a teremtett világnak, hanem teremtői is, habár jelenleg nem tudatos teremtői. Elménk az a gépezet, amely tudatunktól, akaratunktól jobbára függetlenül, a beépített programok, adatok, tévhitek, előítéletek alapján teremti valóságunkat, amelyet aztán érzékelünk és objektívnek gondolunk. Az Elit programozási technikáira ránézve az olvasó maga mögött hagyja azokat, és visszaveszi végtelen hatalmát, hogy maga gondolkodjék és hozza meg döntéseit a saját sorsát, életét illetően. A könyv szavai inspirálnak mindannyiunkat, hogy végre azzá legyünk akik valójában vagyunk - tudatos teremtők. Ezen ismeret birtokában képessé válunk, hogy sarkig tárjuk a magunk által tudattalanul épített szellemi börtönünk kapuit, és a penészes, dohos, sötét tömlöcből kisétáljunk a szabadság borzongató fényáradatába."

Like, g+1, megosztás - mindez támogatás és tényleg sokat jelent! Köszönöm!

Könyvajánló, pontosabban nem ajánlom...

  ...Épp ezért el sem árulom, melyik könyvről van szó, mert ha felkészületlenül olvasod, túl sok jót nem okozhat; a legtávolabbról sem lenne igaz, ha azt mondanám: ajánlom mindenkinek.


 Mindenesetre idézek belőle, mert vannak benne olyan gondolatok is, amelyek -amellett, hogy nagyszerűek, mint szinte az összes többi gondolat a könyvben- nagyon jól kifejezik, alátámasztják és kiegészítik azt a sokmindent, amit magam is mondani akarok. 


 Ezek közül az első:


  "Nem tudom leírni"


 "Most a legnehezebb dologhoz értem, mert teljesen lehetetlen magukat a tényeket leírni.
 Miért?
 Gyakran feltettem magamnak ezt a kérdést. És csak azt tudtam felelni, hogy az ilyen tények túl személyes természetűek ahhoz, hogy másokkal meg lehessen osztani. És úgy gondolom, hogy ez nem csak az én esetemben van így, hanem mindig így volt.

 Emlékszem, hogy az ilyen állítások mindig felháborítottak, amikor olyan emberek leírásaiban vagy memoárjaiban olvastam őket, akik rendkívüli élményeken mentek keresztül, és aztán nem voltak hajlandóak azokat leírni. A csodálatos után kutattak és, egy vagy más formában, úgy gondolták, hogy megtalálták. De amikor megtalálták azt, ami után kutattak, azt mondták: "Megtaláltam. De nem tudom leírni, amit találtam." - Nekem ez mindig mesterkéltnek és hamisnak tűnt. 

 És most ugyanebben a helyzetben találtam magam. 
 Megtaláltam, amit kerestem. Láttam és megfigyeltem a tényeket, amik teljesen túlhaladják azt a kört, amit lehetségesnek vagy felfoghatónak vélünk, és én semmit sem tudok mondani róluk.
 Ezeknek a tapasztalatoknak a lényeges része a belső tartalmukban és az új tudásban volt, ami belőlük fakadt. De még a külső oldalukat is csak megközelítően lehet leírni."     

 Ezt olvasva talán toleránsabb és türelmesebb tudsz lenni azon emberek felé, akik valami fantasztikusat és mélyet tapasztaltak meg, valamint nyilvánvalóan normálisak, épeszűek, de nem tudják szavakba foglalni a dolgot és nem fogsz így járni, ahogy e sorok írója járt 

 Ha tetszett, nyomj egy lájkot és egy g+1-et!

"Szerelem" és magány, boldogság és meditáció

...avagy Könyvajánló/Szeretetkönyv III. Az első és a második rész ITT és ITT.


 " Öt perc után mindenki menekül magától.
Aki magát nem szereti, gyakran a másikhoz menekül - ezt nevezi aztán szerelemnek.
 Belemenekülni a másikba azért, mert önmagammal rossz lennnem: legtöbbször ez a "szerelem". Másoktól várni a boldogságunkat éppolyan ostobaság, mintha másoktól várnánk, hogy helyettünk nőjenek fel, helyettünk szenvedjenek, helyettünk éljenek. 
 Így élünk. Általános kórtünet.
Figyeld meg: meddig bírod ki önmagadat, egyedül?
Mikor jön rád a nyugtalanság?
A meditáció azért nehéz számunkra, mert már az elején megriadunk. "Úristen, csak ne kelljen magamba néznem! Mert mi van ott? Szorongás. Homály. Beteljesületlen vágyak. Gyógyulatlan sebek..."
 A kérdés nem is ez. 
 A kérdés ez: Hogyan szeressem magamat? 
Az összes lélektani és életmódtanácsadó könyv erről beszél, lelkesen figyelmeztet: Szeresd magad, pajtás!
 Mintha csak arról lenne szó, hogy ez eddig nem jutott eszembe, s most, hogy valaki szól, azonnal világosság gyullad bennem, "persze, végre egy pompás ötlet!" s holnap már szeretni fogom magamat."






 (Ha már itt tartunk, hogy hogyan szeresd magad és hogyan meditálj, ha úgy gondolod, tudok ebben egy kicsit segíteni, ugye tudod, hol találsz? :-))






De folytatom (illetve MP folytatja): 


 "nincs valódi Én-élményünk. 
Néha rádöbbenünk, hogy egyszerre éljük belülről és látjuk kívülről magunkat. Dühbe gurulunk - s közben belül higgadtan látjuk, hogy dühbe gurultunk, s halljuk, hogy üvöltünk. Majdnem megszakad a szívünk - közben látjuk magunkat sírni, de mintha a fájdalom nem is a mienk lenne. Még sajnáljuk is néha ezt a vergődő önmagunkat, s az villan át rajtunk: "Milyen rossz most szegénynek.
 Nem igaz - vagy csak n agyon ritkán - hogy az ember nem tudja, mit cselekszik.Tetteinek mélységes okát persze nem tudja, de azért rendszerint engedélyt ad magának a dühkitörésre, még a gyilkosságra is. Egy macska ösztönösen odacsap a mancsával, de egy ember, még a leghitványabb is, először azt kérdi magában: "Odacsapjak?" 
 Némely drog hatására is meg tudjuk nézni magunkat.
 Amikor valaki nézi a műtétjét, hosszan megéli ezt az élményt: őt operálják, nem engem. Van valaki, aki nézi. Nem résztvevő, csak néző. És a Néző sokkal inkább "én vagyok" ilyenkor, mint az a beteg test, akit néz." 

Könyvajánló/Szeretetkönyv II.

 Az első rész ITT. 


 "Egy ember van, egyetlenegy, akivel mindvégig együtt élsz: önmagad.
Te is változol, nem is keveset, de te vagy az, aki a legtovább marad.
Amikor arra gondolsz, hogy élsz, nem azt mondod, hogy "jé, itt élet van!", hanem azt, hogy "én élek!" ...
 "Én vagyok!" 
 Létélmény nélkül nincs "én".
 "Vanás" nincs, csak "én vagyok" van.
Amikor az "Én vagyok" tudatában kinézel magadból, és látod, hogy körülötted bogarak mászkálnak, rózsa nyílik, madarak énekelnek, az utcán járókelők nyüzsögnek, és a szomszédasszony tereget, azt mondod: "Élet van körülöttem."
 Az eszmélés különböző színvonalán belülről mindegyik azt tapasztalja, hogy "én vagyok".
 A bogár, ha üldözöd, menekülni kezd, a rózsa a külvilág ingereire finoman válaszol, mert az "én vagyok" mindenkiben védi magát. Minden madár önmagáról énekel. "Én vagyok!" - üzeni a madárfütty. Egy erdőben sok ezer "én vagyok" csiripel. Minden járókelőben az "én vagyok" élménye él: "én megyek, én kések, az én lábam fáj a cipőben" ... A szomszédasszonyban egy "én vagyok" tereget...
 ...
Ennek a fejezetnek a címe egy szamuráj fogadalomból való: "Nincsenek barátaim - A lelkem a barátom."
Ez nem azt jelenti, hogy teljesen egyedül vagyok, baráttalan magányban, hanem azt, hogy a másokkal való barátságom teljes mértékig az önmagammal való barátságomtól függ."  

Könyvajánló IV.

 Egy olyan könyv következik, aminek az ajánlására több bejegyzést fogok szánni.


 Szeretetkönyv I.   


 Nem igazán szeretem Müller Pétert, mint írót. Mondtam is Boginak, aki, amikoris azt mondtam, ennek ellenére kíváncsi lennék a Szeretetkönyvre, egyszer csak kezembe nyomta azt (ezúton is köszönöm :-)), és végül is nem bánom, hogy elolvastam. Hát, nem szerettem meg jobban, de ha kiválogatom a könyvből, ami jó, akkor sok értékes dolgot találok. 

 Remélem, nem sértek meg senkit túlságosan, ha azt mondom: ő sokmindent belevisz az írásaiba, amit nem kéne. Van sok olyan rész is a könyvben, amire a legőszintébben csak azt tudom mondani, hogy úgy hülyeség, ahogy van. 
 Kedves olvasóm, amondó vagyok, hogy csak akkor légy Müller Péter olvasója, még a Szeretetkönyvet is beleértve, ha rendelkezel megfelelő szűrővel és biztosan ki tudod szűrni a hülyeséget. 
 Néha viszont nagyon jól meg tudja ragadni a dolgok lényegét és gyönyörűen, művészien és ezzel együtt érthetően írja le. 


 A következő bejegyzésekben tehát azon gondolatai közül, amelyek nemcsak gyönyörűek, de értelmesek és hasznosak, olvashattok néhányat.

 Első rész: gyermeknevelés és társadalom (kiemelések tőlem)


 "...a kamaszkori depresszió fő oka: megrettennek a jövőjüktől. Előre néznek, látják, hogy nincs előttük semmiféle értelmes emberi távlat, és azt kérdik: 
 >Minek éljek én itt? Pénzt hajszoljak? ... Vegyek autót? ... Szeretkezzek? ... Vállalkozzak? ... Loholjak olyan értelmetlenül, mint az apám? ... Vagy legyek mindjárt kábítószeres? <
 Soha senki nem mondja ki: a felnőtt világ ezt az egyetlen szabadságot kínálja neki.
 Egy kamasz gyerek őrültnek tartja világunkat, mint ahogy az is. 
 Tudom, azt kérded: -Hogyan lehet ebben az őrült korban élni?
 S ha gyereked van: Mit mondjak neki? Mivé neveljem? 
 Mit is válaszolhatnék én erre?
 Egész életutam, minden könyvem (ez is) védekezés és tiltakozás a téboly ellen.
 Az én utam: magánút.
 És minden példaképemnek, akit követtem, magánútja volt.
 Fura, hogy egy Szeretetkönyvben ilyet mondok, mégis ki kell hogy mondjam: A mai társadalom olyan beteg, hogy nem szabad közösséget vállalni vele. 
 Neked is azt tanácsolom: Járj magánúton!
 Világítson a saját fényed, mint homlokon a bányászlámpa.
 És gyermeked homlokán is gyújtsd meg a saját lámpáját.
 És persze, fogjátok... fogjuk meg egymás kezét! 
 Olyan világban élünk, amelyben - bármennyire elveszett és abnormális - egyre többen lesznek a kevesek."


 Annyit hadd fűzzek hozzá: én is ezt érzem és tapasztalom, hogy egyre többen vannak a kevesek. Azaz úgy tűnik, a társadalom gyógyul és egyre tudatosabb.


 A közös meditációkon is ezen dolgozunk. ;-)   


További bejegyzések a témában:

• Paulo Coelho: Alef
• Aryana Havah: Inuaki, a bennem élő reptilián
• Esther és Jerry Hicks: Kérd és megadatik

Könyvajánlós

Paulo Coelho: Alef

 Imádok bohóckodni (és neked is ajánlom, kedves olvasóm; veheted úgy is, hogy felírtam neked receptre a szisztematikus bohóckodást, mert iszonyatos erős gyógyító és harmonizáló hatása van:-)), tehát ezt a bejegyzést ezzel kezdeném, kedves egészségetekre: http://instantcoelho.com/

 Nagyon tanulságos, azoknak is ajánlom, akik Coelho kritizálóinak táborába tartoznak. Magam is úgy gondolom, léteznek jobb írók is, mint ő... na és? Ha egy kicsit hajlandó vagy nyitott szívvel hozzáállni (és ez minden helyzetben hasznos ám), akkor tanulhatsz is belőle. "Tanulj meg mindenkitől tanulni" - mondja a filozófus. Nos akkor pont tőle ne tanulnánk? Azért Paulo bácsinak van mit átadni. Olvassátok hát nyitott szívvel.

A http://www.libri.hu/ leírása szerint: "2006-ban Paulo Coelho spirituális válságba került: úgy érezte egyedül van, és lelki fejlődése megakadt. Ha követi Mesterének tanácsát menjen egy olyan helyre, ahová a szíve vágyik , talán rátalál a megoldásra és az előre vezető útra. Több országban megfordult, végül Oroszországban találta magát. Úgy döntött, a hatalmas, 9288 kilométeres távolságot vonaton teszi meg. Három ember kísérte útján: egy Tao mester, orosz kiadója és egy különleges török nő, Hilal Útja az első állomástól kezdve spirituális kutatássá válik. A vonaton Coelho és Hilal hamarosan felfedezik, hogy sorsuk egyszer régen, egy másik időben és térben már összefonódott. Hilal zöld szemébe tekintve rátalál az alef-nek nevezett pontra, amelyben tér és idő egyesül. A vonaton Coelho ismét önmagára talált. Legújabb regényében a világszerte elismert szerző újra felfedezi az életet oly gyönyörűvé tevő csodákat és kincseket. Egy időn kívüli helyre követi a tökéletes szerelmet, és végigjárja a lélek útját."

A másik, amit ajánlanék tőle, az Az alkimista. Szeretem. Annak idején 12 éve, amikor olvastam, nekem sokat adott. És nektek? "Az alkimista Coelho fő művének számít. Santiagonak, az andalúz pásztorfiúnak meseelemekkel átszőtt kalandtörténetét a kritikusok Saint-Exupéry Kis hercegéhez szokták hasonlítani. Santiago, miután kétszer látja azt az álmot, hogy valahol a piramisok lábánál elásott kincs várja, elindul megkereseni azt. Végigzarándokol Afrika északi, sivatagos részén, szokatlan élményekkel töltekezik, számos különös figurával találkozik, köztük az alkimistával, akitől megtanulja, hogy mindig hallgasson a szívére, vegye észre a sorsára utaló jeleket, és igyekezzék beteljesíteni álmait. A filozófikus mese lelki balzsamként hatott azokra a tízmilliókra, akik már eddig elolvasták Coelho alapművét." (http://www.libri.hu/)


További könyv- és filmajánló itt.

Ha tetszett, nyomj egy lájkot és egy g+1-et!

Könyvajánló II.

Aryana Havah: Inuaki, a bennem élő reptilián

 Istvánnak köszönöm, hogy megmutatta nekem ezt a könyvet.

Fantasztikus tudattágító hatású. A gondolat és az igaz, tiszta vágy teremtő ereje, a karma és a móltunk, jelenünk, jövőnk egy egész más, elemi erővel ható szemszögből bemutatva. Ha nyitott szívvel olvasod, akár megváltoztathatja az életedet. Ehhez nem kell feltétlenül mindent elfogadni belőle, "csak" engedd, hogy hasson rád. 

Fogadjatok szeretettel néhány részletet a könyvből: 

 "Valójában a félelem és a gyűlölet az egyedüli földi érzelmek, amelyek meggátolják a tudás és a fejlődés kibontakozását."

 "Megölni valakit, annyit jelent, mint

megölni magadat. A gyilkosság perturbációt okoz a Mátrixban, ami visszafordul és

rosszat csinál neked. Ilyesmi még nem fordult elő. Lehet, hogy létezett a múltban, de ők

már rég kiléptek abból, amit itt az ok-okozat törvényének nevezünk. Nem tudom, hogy

magyarázzam el neked, de ők nem tudnak rosszat csinálni neked. Nem ismerik ezeket a

dolgokat. Egyszerűen nem léteznek ezek. Emlékszem, amikor megtudtam, hogy léteztek

ilyenféle gondolatok, aberrációnak tűnt.

 "Minden ember fölött egy léggömbhöz hasonló

valami van. Ez egy átlátszó képződmény, fehéres, amiben a fizikai forma egyfajta

másolata van. Úgy képzeld el, mintha egy kicsi másolatod lenne. A léggömb egy vastag,

csavart fonallal van hozzákötve a testhez, amely ebből a képződményből megy ki és a

testhez kapcsolódik a fej tájékán. A fonal körülbelül 15-20 cm vastag. Vagyis körülbelül

ennyi a felnőttkorban, mert a születéskor nagyon vékony, kb. 1 cm. Ahogy az ember halad

a korral, úgy vastagszik, a halál közeledtével pedig vékonyodik, elősegítve, hogy könnyen

szétváljon a testtől.

Mi mindenképpen a Mátrixszal dolgozunk, még akkor is, ha nem találunk

ki semmit, mert minden megélésünk és tettünk a Mátrixhoz megy.

A: De miért?

D: Mert azok energiaformák és a Mátrix az, amely tárolja az energiát.

A: És a karma, sors, csak innen jön?

D: Nem jön, mivel ott található. Elkövetsz egy cselekedet. Mondjuk, segítesz

valakin, hogy meggyógyuljon. A Mátrixba bemegy az energia-forma, a jó gondolat, a

máson való segítés szándéka és nyomot hagy ott. Ez konzerválódik ott és abban a

percben, amikor szükséged van rá, visszaküldődik hozzád.

A: És a rossz tettekkel mi történik?

D: A rossz tettek, ha nevezhetjük így, lényegében negatív energiájú gondolatformák.

Nem történik semmi a Mátrixban miattuk. A személynek kell szenvednie értük.

Amikor szükség lesz rá, ezek visszaküldődnek a személynek. Tudod, valójában

egyensúlynak kell lennie. Ahogy minél több negatív gondolat-formád vagy cselekedetformád van, annál jobban válsz a célpontjukká. Ezek olyan balszerencsék."

 Fontos, hadd álljon itt is: románul és angolul tudókat keresnek, hogy mindezt meg lehessen osztani a világgal.

Könyvajánló I.

 "Hamarabb tanítottak meg tudomásul venni a valóságot, mint ahogy tudtad volna, hogy a valóságot te teremted!"






 "Létezésed Minden Létező javát szolgálja
Mivel sajátos tapasztalataid vannak, amelyek révén sajátos vágyak ébrednek benned, és mivel a Forrás hallja a kéréseidet, és válaszol rájuk, a Világegyetem folyamatosan tágul. Csodás dolog ez! Jelenlegi tér-idő valóságod, jelenlegi kultúrád, jelenlegi szemléletmódod, a nézőpontodat alkotó összes dolog számtalan nemzedék fejlődése nyomán alakult ki. Valójában nem is lenne lehetséges visszaidézni az összes vágyat, döntést és nézőpontot, amelyek eredményeképp itt és most létrejött egyedi nézőpontod. De szeretnénk, ha tudnátok, hogy nincs jelentősége, hogyan jött létre ez a nézőpont - egyszerűen létrejött. Léteztek, gondolkodtok. Észleltek, kértek - és választ kaptok. És létezésetek és egyedi nézőpontotok Minden Létezőnek javára válik. Fontosságotok tehát nem kérdéses..."






A Kérd és megadatik c. könyvről van szó, Esther és Jerry Hicks tollából.