A következő címkéjű bejegyzések mutatása: depresszió. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: depresszió. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. szeptember 2., vasárnap

Depresszió, öngyilkosságra való hajlam és társai




 Nem vagyok orvos, mégis (vagy épp ezért...) sokat segíthet az a szösszenet, amit közreadok most, és amit írok, orvosi alapokon nyugszik, az orvosi/szakértői tanácsokra épül amellett, hogy említem saját tapasztalatomat is, hogy -ha sürgős szükség van rá- segíteni tudj, ha depresszióssal vagy öngyilkosjelölttel beszélsz, de akkor is sokat segíthet, ha te magad vagy hasonló állapotban.



 Én magam nem általában nem vállalok el ilyen klienseket, van viszont kivétel: ha sürgősen kell a segítség vagy ha valaki kizárólag csak bennem bízik és ragaszkodik ahhoz, hogy nekem mondja el a problémáját. Már sikerült segítenem hasonló állapotban lévőkön; időben megállítani őket és elindítani a gyógyulás útján, a fent említett kivételes esetekben.

 Azért is érint közelről a téma, mivel hozzám nagyon közel álló emberek is voltak több-kevesebb ideig hasonló állapotban, ez is oka annak, hogy nagyon fontosnak tartom, hogy beszéljünk róla.

   "Hajlam". Most a hivatalos álláspontnak ellentmondok, persze nem muszáj hinni nekem (ha hitelesnek tartod a pszichiátriát, vedd alapul azt. Ha kétségeid vannak, fontold meg ezt: "pszichiáternek lenni nem foglalkozás, hanem állapot" ...): alapvetően nem létezik olyan, hogy öngyilkosságra és/vagy depresszióra való hajlam. Nincs olyan, hogy valaki ilyen hajlammal születik. Olyan van, hogy valaki a magával hozott élményei (
ha létezik reinkarnáció) illetve az anyaméh időszakában elszenvedett stressz miatt könnyebben/nagyobb eséllyel jut el idáig; aztán ott vannak a káros, generációról generációra átadott gondolkodásmód- és viselkedésminták és így tovább. Viszont ha vesszük a fáradságot és időt, és mélyebben megértjük az okokat, végül biztosan nem fogunk ilyet mondani: "öngyilkosságra hajlamos".

 Az ok: A fájdalom és a tehetetlenség érzése/tudata. Az öngyilkos annyira szenved és annyira nem lát más kiutat a fájdalma elmulasztására, hogy ezt választja. A depressziós ugyanígy, épp "csak" nem vet véget életének (még). (Ha értetlenség veszi körül, az felerősíti, elmélyíti a fájdalmát, ezt nem lehet eleget hangsúlyozni.) Akkor is, ha másoknak akar ezzel fájdalmat okozni vagy bármit el akar ezzel érni. Afelől tökéletesen biztosak lehetünk, hogy mély és erős -testi és/vagy lelki- fájdalom kell ahhoz, hogy valaki ilyet tegyen vagy hogy egyáltalán megforduljon a fejében ilyesmi!


 Akár tanácsadó (gyógyító, jós, bármiféle terapeuta stb) vagy, különösen ha kezdő vagy; akár nem vagy az, de barátod, rokonod kerül ilyen helyzetbe, egy kis segítség, hogy mit tegyél és mit NE.


 Először is, mit NE tegyél?



  • Soha ne mondj neki ilyet: "Szedd össze magad"
  • Még véletlenül se mondj neki ilyet (még barátilag/viccből se!): "Szarul nézel ki!"
  • Soha ne bagatellizáld a problémáit, különösen az érzéseit!
  • Semmi jelét ne add, hogy nem veszed komolyan az állapotát illetve az öngyilkossági szándékát! 
  • Nem szabad neki ilyet mondani (különösen, amikor elmondja, mit érez!): "ne pörgesd túl magad, nem éri meg", "ugyan, ne lovalld bele magad" és hasonlókat  
  • Ne erőltesd a tanácsokat, semmiképpen se kezdd el zúdítani rá, hogy szerinted mit kéne tennie! 
  • Nem szabad, nem szabad büntetni ezért, semmiképpen! Ha megvolt az öngyilkossági kísérlet, azért sem! Gyilkos dolog! (Hallani ilyet például, hogy kétségbeesett szülő megbünteti tini lányát/fiát, miután az öngyilkosságot kísérelt meg)  
 Fentiek mindegyike csak arra jó, hogy elmélyítsük a fájdalmát, még mélyebbre taszítsuk. Igen. Bármennyire is meg vagy győződve róla, hogy hasznos a tanácsod; bármennyire is ezt hiszed hogy ezt, azt vagy amazt kéne tennie, gondolj bele, hogy a jó szándékoddal komoly mértékben hozzájárulhatsz a halálához!
 

 Mit tegyél? 
  • Ha csak felmerül a gyanú, hogy öngyilkosságon gondolkodik (mik a jelek? Nézz utána a neten pontosan!), figyelj rá jobban, törődj vele vagy ha te nem tudsz (vagy úgy érzed, nem tudsz eleget törődni vele valami miatt), kérj segítséget!
  • Ha rokon, barát, közeli ismerős: vedd észre a furcsa változásokat a viselkedésében! 
  • Ha ilyeneket mond: "engem senki sem szeret", "rossz vagyok ebben/abban/amabban", "csúnya vagyok", "nem tudok talpra állni anyagilag" stb kérdezd meg: igaz ez? 
  • Erősítsd meg abban, hogy értékes, nagyszerű személyiség! Találd meg, mi az, ami a legjobb benne (külseje, belső tulajdonságai, adottságai, képességei vagy bármi, ami pozitív) és azt hangsúlyozd! Őszintén! (Ez jó gyakorlat arra is, hogy a szépet és a jót vegyük észre a másik emberben és azt erősítsük)
  • Használd ki a helyzetet a saját önbizalmad és énképed emelésére és erősítésére, és csodálkozni fogsz: a másikon is ezzel tudsz segíteni a legtöbbet! Miközben megerősíted magadban: "képes vagyok rá, hogy segítsek ezen az emberen!" a nyugalmad és az az érzés, hogy te önmagadat is, a másikat is nagyra becsülöd, értékeled, kisugárzik belőled és csodákra képes! ;-)
  • Egyes esetekben sokat segíthet a megnevettetés! Ha ebben jó vagy, akkor alkalmazd, de csak nagyon óvatosan, kíméletesen és körültekintően!

 A depresszióról is lehetne még regényeket írni, természetesen ez a bejegyzés nem alkalmas a téma feldolgozására; ennek is nézzetek utána. Álljon itt erről a legfontosabb: a depressziósnak leginkább erőre van szüksége. Az erőt a remény, az öröm (akármilyen kis öröm) és a szeretet adja meg. Adhatja még vitamin és ásványi anyag készítmény; mindenképp legyen minél komplexebb összeállítás (értsd: minél többféle vitamint és ásványi anyagot tartalmazzon); mégpedig nagy mennyiségben, magas adagban és természetes összetevőkkel (azaz ne gyógyszertárban vedd, hanem gyógynövény- ill. reformboltban vagy megbízható cégektől rendeld). Itt Angliában Health store, Bournemouthban Discount Health Store, van a városban több helyen is. Egészítsd ki Q10-zel, energiát ad (aki nagyon rosszul van, a tapasztalatok szerint nyugodtan bevehet napi 4-5 alkalommal is egy kapszulát; egy kapszula általában 30 mg). Még annyit mindenképp hozzá kell tenni: a gyógyszeres kezelésnek nagyon ellene vagyok, és hogy pontosan miért, millió okot fel lehetne sorolni. Ha semmi más nem segít, a gyógyszer ideiglenesen enyhítheti a problémát és ezzel életet menthet, de hosszútávon nem megoldás és több kárt csinál, mint hasznot. A probléma gyökerét kell kezelni! Ha pedig felmerül a gyógyszer elhagyása, azt csakis nagyon óvatosan és fokozatosan szabad.


Remélem, sikerült motiválni kedves olvasóimat abban, hogy kicsit mélyebben megismerjék ezt a témát, utánanézzenek és ha szükség van rá, életmentőkké, "hősökké" váljanak!


  Ha tetszett, nyomj egy lájkot és egy g+1-et!


2012. április 10., kedd

A lélek sötét éjszakája...




  

Néha egészen mély fájdalommal vagyunk kénytelenek szembesülni életünk és harcaink során. Vannak ezzel így sokan, akik hozzám fordulnak segítségért és persze személy szerint velem is előfordult már.
 Leginkább arra az állapotra utalok most, amikor valami nagyon komoly harcot kell megvívnod, és egyszer csak azt tapasztalod, mindenki elhagy, cserbenhagy, elfordul tőled.
 Az is lehet, hogy "csak" egy, számodra nagyon fontos, szívednek drága személy hagy cserben, haragszik meg rád, fordít hátat neked. Nehéz kihívások közepette ez is épp elég nehéz, keserves és fájdalmas lehet. 


 Itt is, mint már annyiszor leírtam annyi témával kapcsolatban, a megértés segít.
Lehet, sőt majdnem biztos, előbb át kell élned azt a bizonyos "sötét éjszaka" állapotot, amit Loreena dala, a Dark night of the soul gyönyörűen kifejez (ha ezt meghallgattad, ajánlom a többi Loreena Mckennit dalt is, vannak vidámabbak és meditatívabbak is, segíthetnek az érzelmi gyógyulásban sokat :-)).  



 Sírd ki magad, add ki magadból a feszültséget és a fájdalmat.
De ne maradj meg ebben az állapotban. Hagyd, hogy átmenjen, átfolyjon rajtad; érezd át intenzíven, majd hagyd lecsillapodni a fájdalmat.
Most már könnyebb lesz végiggondolni, vajon mi késztette a szeretett személyt (személyeket) arra, hogy éppen most, amikor tudják, milyen nehéz neked, cserbenhagyjanak?
 Lehet, hogy nem is tudják, nem is érzik át, nincsenek is tudatában annak, hogy te min mész keresztül?
Bizony, sokszor sokkal kevésbé értenek, mint gondolod.
Vajon ők mit élnek át? Őbennük milyen érzések vannak? Mi minden zajlik bennük? Milyen problémáik lehetnek? Mi történhetett velük? 

 Lehet, hogy nemcsak ők nem értenek engem; én sem értem őket? Van köztünk egy rakás félreértés, így aztán nem is csoda, hogy ez a helyzet előállt? Ha belegondolunk, hogy mennyire nem tanulunk meg kommunikálni, az érzéseinket érthetően kifejezni, a lelki folyamatainkat feltárni, máris látszik: így elkerülhetetlen, hogy az emberi kapcsolatok tele legyenek félreértésekkel. 

 Van még egy rakás kérdés, amit ilyenkor érdemes megfogalmazni. Valószínűleg el fogsz csodálkozni, milyen eredményre jutsz végül és már nem is tudsz haragudni rájuk.

 Ha elakadsz és szükséged van arra, hogy kibeszéld a fájdalmat, és/vagy gondod van mások érzelmeinek/viselkedésének a megértésével, keress bizalommal.