Sebezhetőek vagyunk...

 Újra meg újra hallok történeteket, hogy X meg Y milyen erős, mert nem mutatja ki, hogy mennyire fájt neki a szakítás / hogy mennyire nehéz neki, hogy egyedül van / hogy rákos, de senki sem tudja róla, mert csendben tűri és ugyanúgy dolgozik / hogy a gyerekei rosszul bánnak vele, mégis emelt fővel jár / hogy három diplomával takarít, mégis mosolyog és így tovább, és így tovább... 

Mi az erő? 

Szenvedsz, fáj valamid, de fogadat összeszorítva tűröd, és mindent megteszel, hogy senki meg ne tudja, hogy valami bajod van, lehetőleg még te magad se? 

Azt tanították sokunknak: "Légy erős!" És azt hisszük, az erő a fentieket jelenti.

 Ez nem erő. Ez gyengeség. Az igazi erő az érzelmeink átérzése (milyen furcsa ezt így leírni, hogy érezd a saját érzéseidet... igaz? Hiszen a saját érzéseimet csak érzem, nem? Sajnos ez nem egyértelmű...)

 Persze, erő nélkül semmit sem lehet csinálni. Tudni kell összeszedni magunkat és cselekedni akkor is, amikor esetleg nehéz.

 Azonkívül nyilván van egy másik véglet is, amikor valaki mindenkinek panaszkodik. (Ne tévesszen meg a dolog: ez a valaki sem hagy időt magának, hogy tudatosítsa magában érzéseit! A megoldásra való hajlandóságáról már ne is beszéljünk...) 

 A mai világban azonban mindenben alaposan megvezettek minket. Aki erős, gyengének és aki gyenge, erősnek gondoljuk. Aki elnyomó, azt  áldozatnak és az áldozatokat elnyomóknak hisszük. Az arrogáns emberről azt hisszük, tele van önbizalommal, a szerényről pedig, hogy gátlásos. A határozott, karakán és őszinte embert dühösnek vagy agresszívnak nézzük, a teszetoszáról meg azt képzeljük: szelíd. A dühösről és agresszívről, hogy erős, a nyugodtról meg, hogy gyenge; a kitartóról, hogy makacs és a makacsról, hogy kitartó... Sorolhatnánk... 

 Úgyhogy légy erős, azaz: vállald - legalább magad előtt - ha dühös vagy; ha elkeseredett vagy; ha bűntudatod van vagy bármilyen negatív érzelmek temettek maguk alá és tapasztald meg a sebezhetőség vállalásában rejlő hatalmas erőt! Vállald, ha segítségre van szükséged és légy bátor, hogy kérd és el is fogadd azt. Majd légy bátor szembenézni azzal, hogy képes vagy megváltoztatni az életedet; képes vagy meggyógyítani magad; képes vagy pont olyan nagyszerűvé "varázsolni" életedet, amilyenre vágysz. 

 És végül, de nem utolsósorban: légy bátor és vállald saját nagyszerűségedet! 

Like, g+1, megosztás - mindez támogatás és sokat jelent! Köszönöm!

Féltékenység

  Nemrég kaptam az ötletet és a kérést, több helyről is, hogy írjak a féltékenységről (köszönöm az ötletet és a bizalmat :-)). 


 Ez is, ugye, úgy kezdődik, hogy FÉL. A féltékenységnek is, mint sokminden másnak, a fél elem a fő alkotóeleme. Rettegsz, hogy elveszítesz valamit, hogy elveszik tőled azt a személyt (vagy ha még nem vagytok együtt: félsz, hogy meg sem kapod, mert valaki "lenyúlja"), aki nélkül fél vagy, nem vagy egész. Adni ebben az állapotban nem lehet, csak követelni vagy szenvedni; kapni sem, hiszen ahhoz nyitott, befogadó állapotban kell lenni, a féltékenység és a félelem állapotában pedig, ugye ez logikus: messze vagyunk ettől.


 "Egyszerű" tehát: egésszé, egészségessé kell válnod, önmagadban egésszé. Ha egész vagy, nem félsz és így aki valóban hozzád tartozik, nem fogod elveszíteni illetve meg fogod kapni. Sosem lesz valóban a tiéd, hiszen senkit sem birtokolhatsz, mégis veled marad. Mi több: nem is lesz szükséged többé arra, hogy bárkit is birtokolj, hiszen szabad, egészséges és boldog vagy, így bőven tudsz szeretetet adni.


 Ezt így leírni egyszerű, és aki már végigélte ezt magában akár egyedül, akár párkapcsolatban, az tudja és átlátja. Aki még nem, annak rettentő bonyolultnak tűnhet.


 De van megoldás, van segítség - ha szükséged van erre a személyre szabott segítségre, engem itt megtalálsz. 


 Kapcsolódó bejegyzések:

• Fél elem
• Félsz kitárni a szívedet?

A félreértések elkerülése végett tisztázandó

 Nem mindenképpen, nem feltétlenül akarok mindenkivel, mindenáron jóban lenni. 


Van úgy, hogy ez az ár túl magas. Némely esetekben az érzelmi függetlenségem, másoknál az energiáim tisztasága, megint más esetekben pedig egy csomó drága idő... És van olyan, hogy megalkudni és hazudni kéne, mert van, aki ezt várja el. Többek között ilyen esetekben kell tudnom egy jó nagy határozott nemet mondani.  


 Nem, erre nem most jöttem rá, csak most jött el az ideje, hogy írjak is róla. 


Amit én csinálok, abban az egyik legfontosabb kritérium az érzelmi függetlenség. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy ezt mindig tudom teljesíteni, de hálistennek többnyire igen.


Értsd: ha valaki megsértődik rám, mert nem tudtam elmenni a szülinapi bulijára és emiatt nem beszél velem többé, ám tegye. Ha valaki megsértődik rám egy vicc miatt, és nem hajlandó észrevenni, hogy nem miattam zaklatott, hanem olyan ügyek miatt, amik létrejöttéhez nincs közöm, ugyanez vonatkozik ide. És még sorolhatnám, ezeket csak példaként említettem, a többit a fantáziátokra bízom. 
 Hasonló ügyekbe nem bonyolódom bele, egyszerűen nem foglalkozom vele. Az egész más, ha valaki a segítségemet kéri érzelmi bonyodalmak ügyében; azzal foglalkozom, amint azt tudjátok. Természetesen itt is érvényes az érzelmi függetlenség megőrzése, de ez már egy másik téma.