Nem vagy büszke az örökségedre?

 Te sem sok jót tanultál otthon illetve hoztál otthonról, kedves olvasóm?

 Akik büszkék a szüleikre és jó családi háttérrel rendelkeznek, azok számára nagyon furcsán hangzik ez a kérdés. Viszont sok olyan emberrel is beszélek, újra és újra, akik ezt távolról sem mondhatják el magukról, így egyből tudják nagyon jól, mire utalok itt.

 Ha az utóbbi csoportba tartozol, olvass tovább.

 De ha nem, akkor is! :-) Mert abban az esetben is nagyon sokat tanulhatsz ebből az írásból.

 Tehát a lényeg -és aki visszajár ide olvasgatni, már tudja- nem a múltad határozza meg a jelenedet és a jövődet. Hacsak...

Hacsak úgy nem döntesz: áldozat vagy. 

 Ha úgy döntesz: nem vagy áldozat, hanem teremtő vagy, két dologra számíthatsz. 

 1. Elveszíted az áldozati lét viszonylagos kényelmét és a tied, egyedül a tied a felelősség. (No nem mindenki van erre felkészülve. Sokan becsinálnak és a gatya nedvességének érzete miatt minden kreatív energiájukat bedobják, hogy megmagyarázzák maguknak és másoknak, hogy miért NEM tesznek keresztbe két szalmaszálat sem annak érdekében, hogy a nehéz múltjukon egyszer s mindenkorra túllépjenek és -saját fogalmaik szerint- sikeres, produktív életet éljenek végre.) 

 2. Óriási teremtő energia szabadul fel és akik régóta ismernek téged, tutira rád sem fognak ismerni.

 Annak, hogy -a szó legpozitívabb értelmében- sikeres légy, annak van egy olyan megfizetendő ára is, hogy meg kell tapasztalni: az imént említett, téged régóta ismerők közül az irigységre erőteljesen hajlamosakban iszonyatos indulatokat fogsz kelteni. Igen, pontosan azokban, akik azt a bizonyos kreatív energiát arra a szintén említett "zseniális", meggyőzően hangzó magyarázatok gyártására fordítják. Meggyűlölnek és elfordulnak tőled.

Amatőr fotós énem legkedveltebb szerzeményei :-)

 Ez tesztnek is nagyon jó: megmutatja, ki az, aki igazán a barátod illetve ki az, aki igazán szeret téged, törődik veled illetve ki az, aki hajlandó tanulni és megvizsgálni önmagát; ki az, aki őszinte... (ez is jó, hiszen a nem őszinte emberek egyszerűen kikerülnek az életedből - ld az Indulatok nélkül - társadalmunk tipikus  kommunikációs problémái című bejegyzést.)
 Megmutatja, kiben van meg a képesség a másik ember megcsodálására és tiszteletére.
 Aki erre képes, az megmutatja: ez őbenne is megvan. Hiszen csak azt tudod igazán megcsodálni, elismerni, ami benned is megvan! :-)

 Visszatérve az örökségre, ha sem anyagi, sem érzelmi és kulturális szempontból nem kaptad meg szüleidtől, amit elgondolásod szerint szükséges lett volna, emlékezz: nem a múltad határozza meg a jelenedet és a jövődet. A jelent és a jövőt a döntéseid határozzák meg. Ha keményen elhatározod, hogy mostantól tudatosan te magad irányod életedet, itt és most, már önmagában ezen döntésnek köszönhetően rengeteg energia szabadul fel. Aztán tedd is meg, amit meg tudsz; azzal, amid van; ott, ahol vagy! Nem baj, ha még nem tudsz mindent arról, hogy mit kell tenned, csak indulj el - a többi adja magát. És ne szégyellj segítséget kérni! Tudd meg, igenis az a bátor és az erős, aki nem fél elismerni, hogy szüksége van segítségre és nem fél az kérni és el is fogadni! 

 Támogatásomat kérd emailben: judit.rightquestion@gmail.com (további kapcsolatfelvételi és egyéb infó ITT!)


 Olvasd el a kapcsolódó bejegyzéseket is:

• A történet és a végzet
• "Légy a változás te magad!" (Video rólam)
• Bármikor újraírhatod
• Definíciók / A boldogság, a bátorság és az önismeret valódi jelentése 

Like, g+1, megosztás - mindezzel másoknak is segítesz! Köszönöm :-)

Mese a sikerről, az irigységről és a bátorságról

 És Siker csak ment, mendegélt.

Leginkább arról lehetett felismerni, hogy ragyogott, tele volt energiával, duzzadt az életerőtől. Néha ugyan megbotlott, orra is esett, de mindig felállt és újult erővel ment tovább. A legfontosabb jellemzője azonban mégis ez a sugárzó energia volt, amiről messziről meg lehetett ismerni. Akkor is, ha egészen apró, pici léptekkel haladt és akkor is, amikor fölvette a nyúlcipőt, valamint ugyanúgy, ha azt próbálgatta, mekkora a legnagyobb lépés, amit meg tud tenni.
 Ahogy ment, mendegélt, egyszer csak -mint minden mesében- szembejött vele Irigység. Őt kikericssárga színéről, a folyamatosan dúló-fúló, morgó hangokról és a füleiből időről időre előtörő vöröses füstkarikákról ismerte mindenki, aki csak látta. 
 Siker egy pillanatra elborzadt a látványtól, de mindjárt visszaemlékezett rá, hogy az erdő mélyén lakó bölcs öreg remete figyelmeztette, hogy ennek a találkozásnak meg kell történnie. Eszébe jutott az is, hogy van neki egy barátja, Bátorság. "Ő fog majd nekem segíteni"- gondolta. Azt tartotta a mondás, hogy Bátorság varázsolni is tud. Az Irigység elvarázsolásához különösképpen ért!
 Most azonban mást nem tehetett Siker, mint hogy egy úton haladt tovább Irigységgel egy darabig, míg végre valahára megérkezett Bátorság. Nosza, Siker hamar megértette, mi fán terem az a híres-neves varázslat! Bátorság megmutatta, hogy bizony Irigység nincs egyedül. Ott van vele, jobban mondva mögötte (ezért is nem lehetett látni, mert Irigység jó kövér ám!) Harag, amögött Szégyen és végül maga Félelem! 
 Nosza, Bátorság tudta is egyből, mit kell tennie. A húzódozó, bujkáló Félelmet bemutatta barátjának, Szeretetnek. Furcsa dolgok kezdtek történni. Siker csak ámult-bámult, nem hitt a szemének (még ő sem, pedig ő sok csodát látott már!)  
 És mit látott? Szeretet mintha eggyé vált volna Félelemmel... de nem is, inkább úgy tűnt, feloldódik benne. El is tűnt! Vele együtt eltűnt Szégyen és Harag is. Aztán új lények jelentek meg Siker szeme előtt. Ez volt először is az Öröm. Aztán megjelentek gyermekei: a Kreativitás, a Harmonikus Önmegvalósítás, az Örömteli együttműködés, az Egymás Segítése és még sokan mások, fantasztikus, ragyogó, életteli lények... 
 Siker nagyon boldog volt. Nem győzött örülni új barátainak.

Ma nekem ez így jött. Ha van kedvetek, írjátok át más sorrendben, vagy részletezve, jobban elnyújtva, kiegészítve, átalakítva... ahogy tetszik. Jó szórakozást! :-)

   

Like, g+1, megosztás - mindez támogatás és tényleg sokat jelent! Köszönöm!

Kedves kritizálóim!

 (Nem sokan vannak.
De azért akad.)


 Ha negatív véleményt akartok megfogalmazni, tehát van valami gondolat, ami negatív észrevételeket is tartalmaz a munkámmal kapcsolatban, az sok esetben nagyon jó is lehet. 
 Ha kritikáról beszélünk, nagyon fontos tisztázni, hogy mindenképpen egy bizonyos szint, színvonal fölötti megnyilvánulásról beszélünk. Eme szint alatt nem kritikáról, hanem ócsárolásról, szidalomról, kötekedésről és hasonlókról beszélhetünk csak.
 Van a színvonal alatti kategóriának egy másik része is, ami akár rosszindulatból fakad, akár nem, a fő probléma vele a tájékozatlanság; Vagyis pl elolvasta egyetlenegy blogbejegyzésemet félig és az alapján akar teljes képet alkotni arról, amit csinálok. Vagy beszélt velem két mondatot egyszer x hónapja és az alapján következtet rá, hogy mi a tevékenységem és hogyan csinálom. 


 (...mindig ott találod azokat, akik azt gondolják, jobban tudják nálad, mi a kötelességed...)


 A motivációk is különbözőek. A szint alattiakat leginkább az irigység vezérli, amint volt "szerencsém" tapasztalni egyszer-kétszer. A sárga irigység amiatt, hogy jól érzem magam a bőrömben, lendülettel teszem a dolgom, újabb és újabb eredményeimmel megdöbbentve kedves irigyiemet. Nem célom a meghökkentés vagy az irigység keltése, hjajjj olyan jól megvagyok, azaz meglennék ezek nélkül! Dehát sajnos ez vele jár.  


 Visszatérve tehát a hasznos és építő kritikára: amikor valaki segítségképpen megfogalmaz egy vagy több észrevételt a tevékenységemmel kapcsolatban, hogy mondjuk mit lehetne másképp csinálni, mi hiányzik, amivel ki lehetne egészíteni stb arra odafigyelek, az ilyet átgondolom és igyekszem tanulni belőle. Az ilyen gondolatsor  nekem is, ügyfeleimnek is javára válhat, sőt a megfogalmazójának is. Ő is tanul az egész szituációból, lehet, hogy nem is keveset. 


 Összegezve nyugodtan mondhatjuk, hogy a kritika megfogalmazása mindenkinek nagyon hasznos lehet.
Egy régebbi bejegyzésem a témában:


A kritika úgy jó...   


(nem, velem nem muszáj ilyen gyengédnek lenned, de mások felé, akik érzékenyebbek, próbálj meg az lenni. ;-))

Sikerallergia

Alkottam egy új szóösszetételt, mit szóltok hozzá? Jó, nevezhetjük nemes egyszerűséggel irigységnek is, amikor valaki felebarátja jólétére, örömére, egészségére, jókedvére allergiás. Szomorú, hogy micsoda keserű indulatok tudnak áradni egyesekből, amikor azt látják, hogy a másik sikeres. Nyilván nem igazán a másik sikerével van bajuk, hanem a saját sikertelenségükkel és önutálatukkal. És ahelyett, hogy tennének azért, hogy ők kilábaljanak a nyomasztó mocsárból, amit teremtettek maguknak, inkább a másikat hányják le. Megintcsak nem hibáztatok senkit, tudja jól, aki szokta olvasni a bejegyzéseimet, aki pedig ismer, az különösen. :-) 

 Mindenesetre furcsa néha találkozni ezzel, amikor mindennek elmondanak csak azért, mert jókedvem van, jól érzem magam, sikerülnek a dolgaim, megvalósítom a terveimet, élvezem az életemet. 


 Idetartozik az a szó is, hogy féltékenység. Persze ezt inkább a párkapcsolati összefüggésben szoktuk használni, de ha jobban belegondolsz, ideillik: a másik jóember féltékeny a jó érzéseidre, úgy érzi, elvettél tőle valamit; hiszen ő szarul érzi magát és elképzelni sem tudja, hogy te hogy a jó fenébe érezheted jól magad??? Erre az ő kis okos fejében (nyilván a saját szenvedésének enyhítése céljából) ilyen válaszok fogalmazódnak meg: te valami gonosz hátsó szándékkal érzed jól magad, nyilván valami nem tiszta, meglesz ennek a böjtje, te valószínűleg bántottál valakit, vagy keresztülgázoltál valakin, csakis attól lehetsz ilyen jól (????), stb stb, abszurdabbnál abszurdabb rémségek.


 Te is voltál már ilyen helyzetben? Esetleg éreztél már hasonlóan keserű irigységet, féltékenységet? 

 Tudod, ha te tele vagy nyomasztó érzésekkel, akkor a másikat, aki jól van, törvényszerűen nyomasztónak fogod találni. Ez nem azt jelenti, hogy a másik ember nyomasztó, hanem azt, hogy a benned lévő érzések azok. Minél előbb belátod ezt, annál jobb lesz neked. ;) 

Nem győzöm hangsúlyozni, nem haragszom amúgy sem, hát még ha belegondolok, hogy ezek a "gonosz kismalacok" amúgy is iszonyatosan szenvednek. Az ember szívesen segítene is nekik, de ilyen állapotban nem is lehet, el is utasítják. Amíg ilyen nekikeseredett állapotban vannak, addig jobb nem is erőltetni a segítséget, mert csak neked esnek és még te is kárát látod a dolognak. De amint el tudják engedni ezeket a sötét érzéseket, amint túl tudnak lépni (legalább részben) ezeken a gyilkos indulatokon, rögtön el lehet kezdeni gyógyulni, épülni és egyúttal mások épülésére lenni.