A következő címkéjű bejegyzések mutatása: önszeretet. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: önszeretet. Összes bejegyzés megjelenítése

2014. április 22., kedd

Félreértések tisztázása végett... ;-) Zűrök II.


 (A "Zűrök" első része itt<<<)

"Ha sikerül megértened a problémát, akkor félig már meg is oldottad!" ~Bruce Lee 

 Szeretettel várom a kérdéseiteket! Érdemes kérdeznetek, hiszen ez a videó is a ti kérdéseitek hatására született! Köszönöm a bizalmat és a figyelmeteket!






Like / Tetszik, g+1, megosztás - ezzel másoknak is segítesz és az én munkámat is támogatod! Köszönöm! :-)


2014. január 16., csütörtök

A társaság és az egyedüllét egyensúlya - videóval

 

 Sok embert ismerek, aki igyekszik minél több társasággal illetve társasági eseménnyel kitölteni az életét. Amikor dolgoznak, a munkatársakkal, azonkívül pedig a családtagjaikkal és/vagy barátaikkal vannak állandóan együtt.





(Nyilván a társasági életnek is megvan a maga ideje és szükségessége, ez egyértelmű - de ideje van a magánynak, az elvonulásnak is.) És ha a gyerekek elmennek nyaralni / az egyéb családtagok / barátok épp nincsenek egy ideig a közelben valamilyen okból, akkor rájuk szakad a fájdalmas magány.



Mi bajuk a magánnyal?

Ki van ott veled, ha egyedül vagy? Te magad, igaz? Hát akkor kivel van bajod?


Innentől egyértelmű, hogy mi is az igazi bajunk a magánnyal.




 Aki szeret egyedül lenni, azért szeret egyedül lenni, mert szereti a saját társaságát. 
 Nem azért "kellenek neki" a szerettei és a barátai, mert retteg az egyedülléttől, hanem mivel egyedül is boldog, társaságban is tud boldog lenni. 


 Van mit adnia, mivel egyedül is teljes. 

 Egyedül is tud kreatív lenni, nem fél a saját gondolataitól és nem fél a saját, csak a magány idején előjövő érzelmeitől. 
 Nem fél saját magával őszintén és tisztán szembenézni. 
 Nem fél attól, hogy megismerje önmagát.  

 Egészen más persze, ha az egyedüllétet a tévé, a közösségi oldalak böngészése vagy valami hasonló tölti ki, de azt hiszem, egyértelmű, hogy nem erről beszélek. 

 Eszembe jut erről még néhány dolog:

  • A tantrából egy részlet, ami bejárta már az internetet, talán te is találkoztál vele, kedves olvasóm. A részleten belül is egy részlet jut eszembe: "Tölts el egy kis időt egyedül..." (érdemes egyébként ezt a részt egészében végigolvasni, legutóbb ITT találkoztam vele. Nem mondom, hogy mindennel egyet tudok érteni ebben, de érdemes mélyen elgondolkodni rajta.) 
  • Csernus dokink (akit nem muszáj szeretni, de sok gondolata megér egy-két misét :-D) A férfi című könyve, amiben hosszan fejtegeti, miért is van szükségünk a tartalmas egyedüllétre (szerintem amit A férfiben ír, szinte minden vonatkozik a nőkre is, és fordítva)
  • Az ősi szentnek nevezett iratok, amelyek mind beszámolnak arról, hogy a mesterek valójában -egyebek mellett- a sivatagban és különféle helyeken a hosszabb egyedül eltöltött idő hatására lettek azok, akik. Ezt azért is említem, mert mindannyiunknak a saját életünk/sorsunk mesterének "kell" lennünk 




    Like, g+1, megosztás - mindez támogatás és tényleg sokat jelent! Köszönöm!


    2013. október 15., kedd

    "Vallomás". Szülőknek szól





    Kedves olvasóm, ha te is jártál hasonló cipőben, ne hibáztasd magad. A társadalom tesz minket ilyenné. (Erre van megoldás - az egész tevékenységem erről szól. Ha érdekel bővebben lapozgass itt a blogon tovább bátran :-)) Aztán ha esetleg el is pityeredtél a következő szívbemarkoló írás végeztével, amit nem csodálnék, el ne felejts megnézni egy nevettető videót - aki ismer, már vágja, hogy mit fogok ajánlani (naná, hogy ezt vagy mondjuk ezt :-))) - hadd gyógyuljon a te belső gyermeked is!





    "Figyelj rám kisfiam!

    Álmodban teszem ezt a vallomást. Belopóztam hozzád egyedül. Alig néhány perccel ezelőtt,miközben a szobámban újságot olvasva ültem, lelkiismeretfurdalásom támadt.

    Bűnösként jöttem az ágyadhoz.Arra gondoltam kisfiam,hogy ma haragudtam rád.
    Megszidtalak reggel,amikor öltöztél iskolába menés előtt,mert a törölközővel csak úgy megpacskoltad az arcodat.

    Rendreutasítottalak,mert a cipődet sem tisztítottad ki rendesen.

    Dühösen rád kiáltottam,mert szétszórtad a dolgaidat a padlón.

    Reggeli közben is találtam megróni valót.Kiloccsantottad a tejet,aztán egészben nyelted le az ételt,a könyöködet az asztalra raktad;a vajat túl vastagon kented a kenyeredre.



    Amikor pedig elindultál,és én a vonathoz készültem,visszafordultál,integettél nekem,és így kiáltottál: "Isten veled,Apu!" - én meg szigorúan összeráncoltam a homlokom, és ezt feleltem: "Húzd ki magad!"

    Délután aztán elölről kezdődött az egész.

    Amint hazafelé jöttem,meglestelek az úton: térdeltél,és golyókkal játszottál. Máris lyukas volt a harisnyád.

    Megaláztalak a pajtásaid előtt azzal,hogy rád parancsoltam:"Előttem menj hazáig! Drága a harisnya,és te is gondosabb lennél,ha neked kellene vásárolnod."-ezt vetette apád a szemedre,kisfiam.

    Emlékszel-e,hogy később,amikor a szobámban olvastam,félénken bejöttél,szomorú tekintettel a szemedben? Amikor felnéztem az újságból,türelmetlenül a zavarás miatt,habozva álltál az ajtóban. "Mit akarsz?"-förmedtem rád.
    Te nem feleltél,hanem viharos lendülettel felém futottál,a karodat a nyakam köré fontad,megcsókoltál,magadhoz öleltél azzal a szeretettel, amelyet Isten ültetett a szívedbe, és amelyet még a ridegség sem tudott elhervasztani.
    Aztán elmentél,feltipegtél a lépcsőn, az emeletre.

    Nos,kisfiam,nem sokkal ezután történt,hogy az újság kicsúszott a kezemből,és rettenetesen dermesztő félelem fogott el.
    Mit csinált belőlem a megszokás?! A hibakeresés,a dorgálás rossz szokása -azért büntettelek meg, mert gyerek vagy! Nem mintha nem szeretnélek, csak éppen túl sokat várok egy gyerektől. A saját megsokasodott éveim mértékével mérlek.
    Pedig olyan sok jó és szép és becsületes van a jellemedben. A szíved nagyon jó. A természetes kedvesség is mutatja,amellyel hozzám futottál, egy csókkal jó éjt kívántál nekem.
    Nem is számít ma este semmi más, kisfiam. Eljöttem a kis ágyadhoz a sötétben, és szégyenszemre letérdeltem.
    Ez a vallomás csak vezeklésem egyik része. Tudom, meg sem értenéd ezeket a dolgokat, ha nappal és hangosan mondanám el neked.
    Holnap azonban igazi apu leszek!
    Pajtásod leszek,és veled szenvedek, ha szenvedsz, veled nevetek, ha nevetsz. Inkább leharapom a nyelvemet, ha még egyszer türelmetlen leszek.
    Azt mondogatom majd magamban, mint valami litániát: "Hiszen csak egy gyerek - csak egy kisfiú még!"
    Attól félek, úgy bántam veled, mintha máris felnőtt lennél. Most azonban, hogy itt látlak az ágyacskádban, fáradtan, és összegömbölyödve, most látom, hogy még csak egy kisgyerek vagy...


    Sokat kívántam tőled,nagyon sokat..."


    ~W.Livingston Larned: Apa felejt - részlet



    (Támogatásomat kérd ezen a címen: judit.rightquestion@gmail.com vagy facebookon privát levélben: https://www.facebook.com/HelyesKerdes. További kapcsolatfelvételi és egyéb infó itt: http://ahelyeskerdes.blogspot.co.uk/p/kapcsolat.html)



    Lájkold, g+1-ezd, oszd meg - köszönöm támogatásod!




    2013. szeptember 16., hétfő

    Ez aztán igazán felszabadító ;-)



    Egy csodálatos -és sokaknak aktuális- idézet Melody Beattie-től a "belső gyermek" gyógyulása érdekében!


    "Legfőbb ideje felhagynom azzal a butasággal, hogy folyton-folyvást piszkálom magam. Lehet, hogy úgy jártam-keltem eddig, hogy egyvégtében bocsánatot kértem azért, mert létezem – akár közvetlenül, akár közvetett módon -, másoknál kevésbé értékesnek éreztem magam. Úgy hittem, ők biztosan mindent jobban tudnak, őket ide szánták, erre a helyre, én pedig tévedésből vagyok itt, ahol vagyok.

    Itt vagyok.
    Életemnek célja, oka és szándéka van. Nem kell bocsánatot kérnem azért, aki vagyok, és hogy épp itt vagyok.
    Elég jó vagyok, megérdemlek mindent.
    A másokban élő varázslat nem az enyém. Csak a bennem lévő varázslat, hiszen csak bennem van meg ez.
    Nem számítanak a múltbeli tetteim. Valamennyiünknek van múltja, amit hibák, sikerek, tanulságok sora sző át.
    Jogom van a múltamhoz is. Az enyém. A múltam formált azzá, aki ma vagyok.
    Miközben utamon haladok, egyre tisztábban látom majd, hogy javamra válik minden egyes tapasztalatom, akár jónak, akár rossznak címkéztem annak idején.
    Már így is túl sok időt fecséreltem arra, hogy bocsánatot kérjek, szégyelljem magam, vagy lényem szépségében kételkedjek. Véget vetek ennek!
    Hiszen felesleges teher. Másoknak vannak jogaik, vannak nekem is. Nem vagyok náluk sem több, sem kevesebb. Egyenlőek vagyunk.
    Az vagyok, aki vagyok. Pontosan ilyennek teremtettek, és szántak.
    Csodás ajándék ez, barátom!"


    ~Melody Beattie




    Like, g+1, megosztás - mindez támogatás és tényleg sokat jelent! Köszönöm!




    2012. augusztus 20., hétfő

    Szerelembe esünk, kötögetünk... Nem kél olyan vágy, amihez erő is ne kelne...



    Nemcsak tanfolyamosoknak...



    https://www.facebook.com/JuditAntalsPhotos
    Amatőr boszik és boszitanulók, vagy csak épp kétségbeesésből mágiát gyakorlók; évek óta spiritualitásban és különféle praktikákban időnként gyakorolgatók, önmagukat szorgalmasan képzők között egyaránt előfordul, hogy lecsúszott érzelmi állapotban, nem éppen tiszta motivációk alapján ("elegem van az egész világból", "na most megmutatom ennek-annak", "csakazértis megszerzem", rosszabb esetben: bosszút állok") nekiállnak bevetni az erőt. 

    (Durván hangzik? Lásd: Ami tőled telik...) 


    Vannak bizony erőösszpontosító módszerek, amelyek működnek akkor is, ha a motivációk nem tiszták és akkor is, ha a módszert alkalmazó egyén nem profi, hanem kezdő. Hogy milyen hatásfokon, az más kérdés; megint más, hogy az adott praktika milyen hatást fog gyakorolni nem a praktikát gyakorló célpontjára illetve a "tárgyra", hanem magára a gyakorlat elvégzőjére!


     Most ezt egy kicsit talán bonyolultan írtam le. A lényeg az, hogy ezek a kissé butának, gyerekesnek tűnő rituálék  bizony működnek. 
     Sikereket elérni így is lehet, bár ez attól függ, mit nevezünk sikernek. Ez a siker azonban a legjobb esetben is csak ideiglenes, és mindenképpen megtermi a maga keserű gyümölcsét, aminek a felszámolása aztán eltart egy darabig. A gyógyulás, a helyreállás, az okozott károk helyreállítása is sok időt és energiát vesz igénybe. 
     A következő kérdések merülnek hát fel: 


    • Megéri?  
    • Mi számít?
    • Mi az, ami igazán fontos?
    • Mi tesz boldoggá?
    • Mire van valójában szükségem?

     Ebben a sötét érzelmi állapotban persze senkitől nem várható el, hogy feltegye magának ezeket a kérdéseket. Ha ilyen állapotban vagy, kérj segítséget! Gyógyulj meg, gyere ki ebből az állapotból! Lásd tisztán magadat, állítsd helyre az önbizalmadat; az énképedet és az önmagaddal kapcsolatos érzéseidet fordítsd pozitívra és utána gondold végig, mit is akarsz! Amit pedig tiszta szívből akarsz, ami igazán a szíved álma, az megvalósulhat, sőt meg kell valósulnia! 
     

     Kapcsolódó bejegyzések:




    Like, g+1, twit , komment, megosztás - köszönöm a támogatást! :-)

    2012. június 1., péntek

    "Mondd el, hogy szenvedni nem kell..."

     Hadd hívjam fel a figyelmet néhány régebbi bejegyzésemre, bennük a lelket igazán mélyen érintő és gyógyító gondolatokkal.


    "...Légy bátor! Nagy jutalom vár arra, aki szembenéz félelmeivel.
    A tagadás szakadást idéz elő a tudatban, amennyiben tudat alá nyomod önmagad bizonyos, el nem fogadott részeit. Határozd el, hogy véget vetsz ennek a tagadásnak és hajlandó vagy szeretni énednek korábban elfogadhatatlannak tartott részeit. Ha képes vagy elfogadni a válságot és a fájdalmat mint alkalmat a változásra és a növekedésre, munkádat már meg is kezdted.
    Tested múltadból jövő fájdalmat tartogat üregeiben, ez esetleg betegségként jelentkezik; indulataid negatív érzéseket rejtegetnek, amelyek célokként, félelmekként és magatartásformákként jönnek elő; szívedben ott rejlik a szeretet magányt okozó elvesztése: elmédben tévedések, balítéletek és hiedelmek lakoznak. Ezek mindegyike olyan, mint egy elfelejtett szekrénybe bezárt láda, tele nemkívánatos indulatokkal. Örök Éned..." Bővebben ITT. 





    "Mondd el,
    hogy ami eddig történt, nem bűn,
    mondd el,
    hogy minden látomás csak a kegyelem játéka volt,
    hogy ami történt megbocsátható és szeretnivaló,
    hogy ami megtörtént, az megtörtént és
    hogy Isten így szeret és nem másképp és
    hogy gyémántszobor minden ember tényleg,
    hogy hazug és magányos kicsiny ábrándjaiban nagyszerű és tökéletes..." Bővebben ITT.





      "...az eredeti ragyogó lényre, amik valójában vagyunk, mint magra valami hihetetlen masszív mesterséges személyiség épül. A kulturális környezet, a neveltetés, a társadalom, a traumák stb stb újabb és újabb rétegeket építenek, jobban mondva mi magunk építjük ezeket védekezésképpen magunkra, önmagunk elől is menekülve." Bővebben ITT. 

    2011. december 25., vasárnap

    "Szerelem" és magány, boldogság és meditáció




    ...avagy Könyvajánló/Szeretetkönyv III. Az első és a második rész ITT és ITT.


     " Öt perc után mindenki menekül magától.
    Aki magát nem szereti, gyakran a másikhoz menekül - ezt nevezi aztán szerelemnek.
     Belemenekülni a másikba azért, mert önmagammal rossz lennnem: legtöbbször ez a "szerelem". Másoktól várni a boldogságunkat éppolyan ostobaság, mintha másoktól várnánk, hogy helyettünk nőjenek fel, helyettünk szenvedjenek, helyettünk éljenek. 
     Így élünk. Általános kórtünet.
    Figyeld meg: meddig bírod ki önmagadat, egyedül?
    Mikor jön rád a nyugtalanság?
    A meditáció azért nehéz számunkra, mert már az elején megriadunk. "Úristen, csak ne kelljen magamba néznem! Mert mi van ott? Szorongás. Homály. Beteljesületlen vágyak. Gyógyulatlan sebek..."
     A kérdés nem is ez. 
     A kérdés ez: Hogyan szeressem magamat? 
    Az összes lélektani és életmódtanácsadó könyv erről beszél, lelkesen figyelmeztet: Szeresd magad, pajtás!
     Mintha csak arról lenne szó, hogy ez eddig nem jutott eszembe, s most, hogy valaki szól, azonnal világosság gyullad bennem, "persze, végre egy pompás ötlet!" s holnap már szeretni fogom magamat."






     (Ha már itt tartunk, hogy hogyan szeresd magad és hogyan meditálj, ha úgy gondolod, tudok ebben egy kicsit segíteni, ugye tudod, hol találsz? :-))






    De folytatom (illetve MP folytatja): 


     "nincs valódi Én-élményünk. 
    Néha rádöbbenünk, hogy egyszerre éljük belülről és látjuk kívülről magunkat. Dühbe gurulunk - s közben belül higgadtan látjuk, hogy dühbe gurultunk, s halljuk, hogy üvöltünk. Majdnem megszakad a szívünk - közben látjuk magunkat sírni, de mintha a fájdalom nem is a mienk lenne. Még sajnáljuk is néha ezt a vergődő önmagunkat, s az villan át rajtunk: "Milyen rossz most szegénynek.
     Nem igaz - vagy csak n agyon ritkán - hogy az ember nem tudja, mit cselekszik.Tetteinek mélységes okát persze nem tudja, de azért rendszerint engedélyt ad magának a dühkitörésre, még a gyilkosságra is. Egy macska ösztönösen odacsap a mancsával, de egy ember, még a leghitványabb is, először azt kérdi magában: "Odacsapjak?" 
     Némely drog hatására is meg tudjuk nézni magunkat.
     Amikor valaki nézi a műtétjét, hosszan megéli ezt az élményt: őt operálják, nem engem. Van valaki, aki nézi. Nem résztvevő, csak néző. És a Néző sokkal inkább "én vagyok" ilyenkor, mint az a beteg test, akit néz." 


    2011. december 21., szerda

    Könyvajánló/Szeretetkönyv II.

     Az első rész ITT. 


     "Egy ember van, egyetlenegy, akivel mindvégig együtt élsz: önmagad.
    Te is változol, nem is keveset, de te vagy az, aki a legtovább marad.
    Amikor arra gondolsz, hogy élsz, nem azt mondod, hogy "jé, itt élet van!", hanem azt, hogy "én élek!" ...
     "Én vagyok!" 
     Létélmény nélkül nincs "én".
     "Vanás" nincs, csak "én vagyok" van.
    Amikor az "Én vagyok" tudatában kinézel magadból, és látod, hogy körülötted bogarak mászkálnak, rózsa nyílik, madarak énekelnek, az utcán járókelők nyüzsögnek, és a szomszédasszony tereget, azt mondod: "Élet van körülöttem."
     Az eszmélés különböző színvonalán belülről mindegyik azt tapasztalja, hogy "én vagyok".
     A bogár, ha üldözöd, menekülni kezd, a rózsa a külvilág ingereire finoman válaszol, mert az "én vagyok" mindenkiben védi magát. Minden madár önmagáról énekel. "Én vagyok!" - üzeni a madárfütty. Egy erdőben sok ezer "én vagyok" csiripel. Minden járókelőben az "én vagyok" élménye él: "én megyek, én kések, az én lábam fáj a cipőben" ... A szomszédasszonyban egy "én vagyok" tereget...
     ...
    Ennek a fejezetnek a címe egy szamuráj fogadalomból való: "Nincsenek barátaim - A lelkem a barátom."
    Ez nem azt jelenti, hogy teljesen egyedül vagyok, baráttalan magányban, hanem azt, hogy a másokkal való barátságom teljes mértékig az önmagammal való barátságomtól függ."  

    2011. október 20., csütörtök

    Akinek szól, tudni fogja :-)




     A jó gondolatok jó cselekedeteket, a rossz gondolatok rossz cselekedeteket  szülnek. A gyűlöletet még sosem csökkentette a gyűlölet, csakis a szeretet. ~Buddha

      "A bensőddel való kapcsolat mély érzelmi harmóniába burkol, ahogy a szerető anya puha takaróba bugyolálja gyermekét. E gyengéd ölelés roppant gyógyító ereje önmagunk szeretetére és elfogadására épül. Teljes elfogadás és saját becsének tudata még a legzaklatottabb lelkeket is felszabadítja a fájdalom és a szorongás nyűge alól. Gondolj vissza arra az időre, amikor lelked fájdalmát elviselhetetlennek érezted! Meglehet, addig maradtál ebben az állapotban, míg a szeretetteljes elfogadás annyira meg nem erősítette biztonságérzetedet, hogy gáttalanul, mint egy kisgyerek, elsírtad bánatodat valakinek a karjában, és felszabadultál.


     Ha nem mersz megszólalni és az igazat kimondani, letagadod érzéseidet. Mitől félsz vajon? Attól, hogy ha kimondod az igazságot, nem fognak többé szeretni? Vagy attól, hogy felmondanak, vagy nem kapod meg az esedékes béremelést?


     Vagy hogy megbántódsz? Ha saját érzéseidet rossznak vagy hibásnak ítéled és ezért elfojtod, olyan nyomás támad benned, amelytől okvetlenül szabadulnod kell. Környezeted megjegyzései esetleg megerősítik szégyenérzetedet és az önbecsülés hiányát. A lelki konfliktus felborzol és olyan irányban hat, hogy még a legmindennapibb helyzet is félelmeidet és kétségeidet erősíti.

     Ez a harc a dualizmusból fakad. Lelked ellentétpárokból áll: hím- és nőnem, szeretet és gyűlölet, öröm és bánat, boldogság és szenvedés, az élet célja pedig ezeket egyensúlyba hozni. Kénytelen vagy az egyiket választani, ám abban a pillanatban, amikor a szenvedélyes szerelem gyűlöletté változik, jó szándékaid félrevezetnek, megostromol a másik oldal. Ha úgy döntesz: nem választasz, zűrzavar támad, megbénít és véglegesen elgyengít. Ilyenkor ideje felülvizsgálni dualizmusaidat. Mindannyiunknak vannak jó és rossz érzései. Az az ítélet, amely kényelmetlenségbe visz, rossz. Tanuld meg kényelmetlen érzéseidet mint fontos hírhozókat elfogadni. Konstruktív kifejezésük egyensúlyt teremt, s te rálelsz benső harmóniádra.

     Kérd benső bölcsességedet, vezessen el a harmónián át az önszeretethez. Az első lépés ezen az úton az, hogy próbáld ki, milyen érzés, ha az vagy, aki v
    agy. Ha a szembenézés érzéseiddel félelemmel jár, ne némulj el, és ne tégy úgy, mintha minden rendben lenne. Az is rossz reakció, ha panaszkodni kezdesz, másban keresed a hibát, és olyan szerencsétlenné teszed környezetedet is, amilyen te vagy. Légy bátor! Nagy jutalom vár arra, aki szembenéz félelmeivel.

    A tagadás szakadást idéz elő a tudatban, amennyiben tudat alá nyomod önmagad bizonyos, el nem fogadott részeit. Határozd el, hogy véget vetsz ennek a tagadásnak és hajlandó vagy szeretni énednek korábban elfogadhatatlannak tartott részeit. Ha képes vagy elfogadni a válságot és a fájdalmat mint alkalmat a változásra és a növekedésre, munkádat már meg is kezdted.


    Tested múltadból jövő fájdalmat tartogat üregeiben, ez esetleg betegségként jelentkezik; indulataid negatív érzéseket rejtegetnek, amelyek célokként, félelmekként és magatartásformákként jönnek elő; szívedben ott rejlik a szeretet magányt okozó elvesztése: elmédben tévedések, balítéletek és hiedelmek laknak. Ezek mindegyike olyan, mint egy elfelejtett szekrénybe bezárt láda, tele nemkívánatos indulatokkal. Benső bölcsességed azzal segít, hogy kiváló alkalmakat teremt neked arra, hogy a szeretet ölelésében hozd vissza önmagadhoz énednek ezeket az elhagyott részeit. Ehhez idő kell, mert több a láda, mint hinni szeretnéd. Ahányszor van bátorságod szembenézni velük és kigyógyulni a tagadásból, több és több benső harmóniát fogsz magadban felfedezni, míg el nem jön végül az a nap, amelyen tökéletesen eltölt Éned hatalmas jelenléte. Ekkor felszabadulsz, és helyesen spontánul és együttérzéssel reagálhatsz az élet eseményire, mégpedig az igazságra és nem a múlt befolyására építve."


     Ezt most nem mondom meg, honnan idéztem. 


    2011. október 7., péntek

    Különféle vonzalmakról őszintén






     Kérdés: lehet-e egyszerre két (vagy több) embert szeretni? 
    Sokakban felmerül a kérdés és nagyon nagy űrt tölt be, amikor erre valóban kielégítő, megnyugtató válaszok születnek.
     Kétségtelen, hogy az emberek túlnyomó többsége kizárólag úgy tudja ezt a dolgot kínszenvedés nélkül megélni, hogy csak két ember szerepel a dologban. 
     És vannak, bár lényegesen kevesebben, akik meg tudják élni békében és szeretetben a szituációt, hogy többen vannak, nemcsak ketten. 


       Sokan eleve kizárják, hogy valaha is egy  ujjal is hozzáérjenek egy harmadikhoz vagy   csak gondoljanak rá/álmodozzanak róla. Mások pedig titokban, hazudozva, szerepeket játszva járnak titkos utakon. 
     Ha képtelen vagy úgy élni, hogy csak egyetlenegy emberrel bújsz ágyba, akkor meg ne vesd, meg ne utáld magadat ezért! Ha ezt tényleg boldogan meg tudod élni és nem pedig valami beteg, kényszeres pótcselekvés ez nálad (és ez az, ami nagyon gondos, őszinte szembenézést igényel; meg kell bizonyosodnod a tényállásról), akkor éld meg.


     A legrosszabb, ha becsapjuk magunkat. Az ego bámulatos trükköket tud alkalmazni az önbecsapás című játszmában. Például elhiteti, hogy ha a másik fél nem tud róla, akkor nem fáj neki... Persze, el lehet ezt húzni egy darabig, de hidd el nekem, kihat arra a kapcsolatra. Az ember ugyanis sokkal több mindent megérez, mint  amennyiről tudomást vesz, és ha nem is tudatosul benne, hogy mit érez, a szituációhoz kapcsolódó érzések, úgymint bűntudat, becsapottság és hasonlók, akár a rothadás, folyamatosan mérgezi a testet és a lelket mindkét félnél, a harmadik emberről nem is beszélve...
                                                             
                                                      

     Szintén nagyon rossz döntés, ha igazán mély megértés és megemésztés helyett csípőből ítélkezel. Saját magunkat és a másik embert is hajlamosak vagyunk megvetni, elítélni. Szigorúan bírálni és kegyetlen, durva szavakkal illetni egymást és magunkat, azt sokan jól megtanultuk, igaz? Pláne ha kapcsolatokról és szexualitásról van szó.  
     Fontos megemlíteni itt az azonos neműekhez való vonzódást is. Ugyanez vonatkozik ide. A kegyetlen ítélet, beskatulyázás sokat árt, ha magaddal teszed és ha valaki mással, akkor is. 


     Az erőszakról, feltételezem, nem kell beszélnem. Mindenki számára egyértelmű, hogy ott már rég nincs szó a szeretetről, csak a végletekig eltorzult romboló energiáról. Ez pedig sürgős figyelmet és gyógyítást igényel.


     De térjünk vissza egy kicsit az azonos neműekhez való vonzódásra.
     Hallott valaki olyanról, aki ezt meg tudta magában változtatni?
    Nem?
    Nos akkor maradjunk annyiban, hogy ezt el kell fogadni. Nem belenyugvásról beszélek; az egy lemondó, fásult állapot. Nem. Elfogadásról beszélek. Elfogadod, szereted, tiszteled, nagyra becsülöd saját magad úgy, ahogy vagy, az irányultságoddal együtt. Érzed és komolyan veszed: ugyanolyan nagyszerű és értékes vagy, mint bárki más. Ezután meg fogod tapasztalni, hogy mások is értékelnek, nagyra becsülnek; valamint azt, hogy gond nélkül képes vagy egy produktív, boldog életet élni. 


     Ha ezek után valaki olyat mondana neked, hogy én támogatom a szexuális szélsőségek terjedését, a kicsapongást, a gátlástalanságot, ne higgy neki. Amit én támogatok:

    • magát a fejlődő, kibontakozó, nagyszerű, szeretetteli lényt: az embert
    • az együttérzést és a gyógyulást
    • az önálló gondolkodást, az őszinteséget
    • a mély magunkba nézést
    • amit ott belül tényleg találtunk, annak a valóságnak az őszinte és szeretetteljes felvállalását 
    • az önmagunkról és másokról való lelkiismeretes gondoskodást
    • az örömöt, a békét, a kiegyensúlyozottságot a szenvedés, a gyötrődés, a kínlódás helyett
    • az alkotást, a teremtést: a szárnyaló kreativitást

     Ne próbálj meg mindenáron irányítani, megváltoztatni másokat. Ki mondta, hogy neked ehhez jogod van? Na igen, például a vallás mindig is ezt akarta tenni. Jól megmondja neked, hogy mit kell érezned, mit tegyél... Ilyen hülyeségekkel etetnek, hogy ne higgy a szívednek, mert az becsap, ugye? Felejtsd el! Figyelj befelé. Tanulj meg befelé figyelni. Mérlegelj, hogy mi jó neked, mi jó a szeretteidnek, mi jó a környezetedben lévőknek. Ne régi sablonok, kategóriák és beidegződések mentén, hanem szabadon és önállóan gondolkodj. Aztán hozd meg a döntéseidet felelősséggel. Én bízom benne, kedves olvasóm, hogy képes vagy ezt megtenni.




     Tiszta lelkiismeretet, szabad és önálló döntéseket és boldog, kreatív energiával teli életet kívánok mindenkinek! :-) 



    2011. augusztus 22., hétfő

    Sikerallergia






    Alkottam egy új szóösszetételt, mit szóltok hozzá? Jó, nevezhetjük nemes egyszerűséggel irigységnek is, amikor valaki felebarátja jólétére, örömére, egészségére, jókedvére allergiás. Szomorú, hogy micsoda keserű indulatok tudnak áradni egyesekből, amikor azt látják, hogy a másik sikeres. Nyilván nem igazán a másik sikerével van bajuk, hanem a saját sikertelenségükkel és önutálatukkal. És ahelyett, hogy tennének azért, hogy ők kilábaljanak a nyomasztó mocsárból, amit teremtettek maguknak, inkább a másikat hányják le. Megintcsak nem hibáztatok senkit, tudja jól, aki szokta olvasni a bejegyzéseimet, aki pedig ismer, az különösen. :-) 

     Mindenesetre furcsa néha találkozni ezzel, amikor mindennek elmondanak csak azért, mert jókedvem van, jól érzem magam, sikerülnek a dolgaim, megvalósítom a terveimet, élvezem az életemet. 


     Idetartozik az a szó is, hogy féltékenység. Persze ezt inkább a párkapcsolati összefüggésben szoktuk használni, de ha jobban belegondolsz, ideillik: a másik jóember féltékeny a jó érzéseidre, úgy érzi, elvettél tőle valamit; hiszen ő szarul érzi magát és elképzelni sem tudja, hogy te hogy a jó fenébe érezheted jól magad??? Erre az ő kis okos fejében (nyilván a saját szenvedésének enyhítése céljából) ilyen válaszok fogalmazódnak meg: te valami gonosz hátsó szándékkal érzed jól magad, nyilván valami nem tiszta, meglesz ennek a böjtje, te valószínűleg bántottál valakit, vagy keresztülgázoltál valakin, csakis attól lehetsz ilyen jól (????), stb stb, abszurdabbnál abszurdabb rémségek.


     Te is voltál már ilyen helyzetben? Esetleg éreztél már hasonlóan keserű irigységet, féltékenységet? 



     Tudod, ha te tele vagy nyomasztó érzésekkel, akkor a másikat, aki jól van, törvényszerűen nyomasztónak fogod találni. Ez nem azt jelenti, hogy a másik ember nyomasztó, hanem azt, hogy a benned lévő érzések azok. Minél előbb belátod ezt, annál jobb lesz neked. ;) 



    Nem győzöm hangsúlyozni, nem haragszom amúgy sem, hát még ha belegondolok, hogy ezek a "gonosz kismalacok" amúgy is iszonyatosan szenvednek. Az ember szívesen segítene is nekik, de ilyen állapotban nem is lehet, el is utasítják. Amíg ilyen nekikeseredett állapotban vannak, addig jobb nem is erőltetni a segítséget, mert csak neked esnek és még te is kárát látod a dolognak. De amint el tudják engedni ezeket a sötét érzéseket, amint túl tudnak lépni (legalább részben) ezeken a gyilkos indulatokon, rögtön el lehet kezdeni gyógyulni, épülni és egyúttal mások épülésére lenni.    




    2011. július 17., vasárnap

    Eredetileg minden szándék jó...





     ...avagy térjünk vissza a terápia témájához kicsit megint.

     Minden mozdulatnak, gondolatnak, energiának, tervnek, érzelemnek, vágynak, álomnak stb szeretetteli célja volt. Sok közülük útközben eltorzult, ezért válhatott azzá, ami már megközelítőleg sem emlékeztet az eredetire. 


     A rossz szokásoknak is eredetileg pozitív célja volt. Például egy dühroham, a napi x doboz cigaretta vagy bármi, amit most rossz szokásnak nevezel, élsz meg, aminek most csak a negatív aspektusait észleled, azoknak is. 

     Nem arról van szó, hogy jónak akarom ezeket beállítani, azt szeretném, hogy megértsd, kedves olvasóm: ez valamikor valahogyan valamitől megvédett téged. Minél mélyebben megérted a káros szokások, beidegződések mögötti mechanizmusokat, annál inkább nem elégszel meg a felületes és egyáltalán nem megnyugtató magyarázatokkal; azokkal a válaszokkal, amik hajszálnyival sem visznek közelebb a teljes, mindenki számára kielégítő megoldáshoz. 

     Ez természetesen csak azoknak szól, akik nem adták fel, akik nem hiszik el: nincs megoldás, bele kell nyugodni, hogy ez van. Ez nyilván kényelmesebb. A "boldog" öntudatlanság kényelme sokaknak drágább annál, hogy feladják a változtatás kedvéért. Pedig ha tudnák, hogy sokkal kevesebb erőfeszítéssel, szenvedéssel és sokkal hatékonyabban képesek lennének véghezvinni a változtatást egy kis segítséggel...   


     Kapcsolódó bejegyzések:




    Like, g+1, megosztás - mindez támogatás és tényleg sokat jelent! Köszönöm!



    2011. július 2., szombat

    Mik a legárulkodóbb jelei...

    ...annak, hogy nem szereted, tiszteled és becsülöd (eléggé, vagy egyáltalán nem...) önmagad?




    • Nem tudsz nemet mondani, ha valaki a segítségedet kéri; úgy érzed, ha kárt is okozol magadban, neked segítened kell
    • Ugyancsak nem tudsz nemet mondani, ha valaki meghív téged valahova vagy elvár tőled valamit, hogy megtedd, holott nincs rá időd/energiád, esetleg nagyon nem vágysz rá stb; megteszed, holott belül érzed, tudod: nem kéne
    • Mindig pont azokat a dolgokat, tevékenységeket, változtatásokat halogatod, amik igazán a javadra válnának illetve amikre igazán vágysz
    • Betegségedért, anyagi csődödért, netán egyébfajta nehéz körülményeidért a múltat, a géneket meg ki tudja, mi minden külső dolgot okolsz. Inkább elhiszed: ez jutott nekem, ezt érdemlem és nem többet; valamint azt, hogy tehetetlen vagy
    • Segítséget, ajándékot, bókot, dícséretet nehezen vagy egyáltalán nem tudsz elfogadni; ha valaki megkülönböztetett figyelemmel, tisztelettel, szükség esetén törődéssel fordulna feléd, elutasítod; érdemtelennek érzed magad
    • A magánéleti feszültségeidet másokra zúdítod, haragszol, tartósan megsértődsz, "öriharit" játszol




    Én most itt viszonylag végletes példákat soroltam fel, de jó dolog figyelmet fordítani az átmenetekre is.


    Önmagad szeretetéről többet ITT és az önszeretet címszó alatt. 

    2011. június 9., csütörtök

    "Judit, és mi a helyzet veled?"

      "Neked is vannak problémáid, meg szoktál betegedni stb vagy nem? Magadra is alkalmazod mindazt, amit beszélsz és írsz?"


    Bournemouthi tavasz :)
     Naná hogy alkalmazom. Hiszen jót akarok magamnak. Betegség esetén rögtön tudom, hogy figyelmen kívül hagytam valami fontos dolgot és nekiállok rendet rakni a kis lelkemben, érzelemvilágomban. Ha egyéb zűrök támadnak körülöttem, ugyanúgy rendet teszek belül. Aztán élvezem a külső pozitív változásokat. ;) 
     Tulajdonképpen ez az ezotéria (meg EZ), legalábbis eredetileg.

    2011. június 7., kedd

    Állati :)




    A. J. Christian egyik könyvében az egyik beszélgetésben Christian beszélgetőpartnere azt mondja: a kutyáknak sokkal jobb az emberrel együtt élni, mint vadon, szabadon. Erre az író válasza:


       "És ezt melyik kutya mondta neked?"


    Én is azt mondom: az állatokat szeretni és állatot tartani, az két teljesen különböző dolog. Mégis rendre összetévesztjük! Ahogy a "kedvelem" és a "szeretem" szavakat is. Teljesen össze bírjuk kutyulni! 


    Na de hogy jön ez ide? Mit keres ez a téma A helyes kérdés blogban?


    Sok ember azért tart házi kedvenceket, mert nyugtató és gyógyító hatással vannak rá. Kétségtelen, hogy az állatoknak fantasztikus adottságaik vannak az ember felvidítására és bizonyos értelemben gyógyítani is képesek minket. Az érettség egy bizonyos szintjén viszont már, amikor eljutottál önmagad szeretetének és tiszteletének egy magasabb fokára, akkor már, hidd el, jobban fogod az állatokat tisztelni annál, minthogy rabságban tartsd őket önmagad kényére-kedvére, azzal áltatva magad, hogy az állatnak ez a jó. Tudom, sok-sok aspektusa van még az állattartásnak, jelen blogban nincs lehetőség ennek túl részletes kitárgyalására. Persze ha van hozzáfűznivalód, kedves olvasóm, azért ne fogd vissza magad. :) És válaszolok is.


     Senkit sem célom megbántani ezzel a bejegyzéssel, remélem, ez egyértelmű. Kell beszélni erről is. Azt hiszem, a korábbi bejegyzéseimben is vannak dolgok, amik nem biztos, hogy elsőre kellemesek, a tudatosítás végeredménye viszont mindig nagyon is örömteli.




    2011. június 1., szerda

    Ügyfél és terapeuta/coach II.

      Aki ilyeneket mond: "olyan soha nincs, hogy minden rendben", vagy "valamiben meg kell halni", vagy "ami nem öl meg, az erősít", "nem pesszimista vagyok, csak realista" stb stb nos... ilyen gondolkodásmódúak többnyire el sem jönnek hozzám, vagy ha esetleg mégis, csak akkor tudok igazán segíteni, ha legalább egy hangyányit hajlandók kimozdulni ebből az öntisztelet, egészséges önbecsülés és önszeretet totális hiányának állapotából. Nem, nem kritizálok senkit! Én is így nőttem fel. Ezeket a megyőződéseket, ezt az érzésvilágot táplálta belém a környezetem. De ha szeretnéd igazán jól érezni magad a bőrödben, akkor változtatnod kell ezeken, és épp ezt mutatom meg, hogy hogyan. 


     Vannak, akik kimondottan szeretik a drámát. Vannak, akik nem tudják (és nem is akarják) elképzelni az életet komoly szenvedés és sok-sok keserűség nélkül. Ilyen is van, ezt is el kell fogadni.     

    2011. május 29., vasárnap

    Ezoterikus???

     Az, hogy szeresd magad mélyen, fogadd el magad úgy, ahogy vagy, mert csak így tudsz igazán boldog lenni illetve másokat is elfogadni és szeretni, ez semmivel sem ezoterikusabb, mint ha azt mondom: egyél sok vitamint, hogy jól működjön az immunrendszered. 

     Persze bizonyos értelemben ezoterikus. A szó: ezotéria, azt jelenti: benső, belső, befelé! Ami -ideális esetben- nem valami beteg befelé fordulásról szól, hanem arról, hogy első helyre tesszük a belső rendrakást, a belső harmónia megteremtését és nem kívül igyekszünk "rendet tenni", azaz másokat rábírni a változásra, a körülményeinkben görcsösen kierőszakolni valamit... Azt is jelenti, hogy a problémáink okát belül oldjuk fel, azaz a gyökerénél ragadjuk meg a dolgokat és a valódi megoldásra koncentrálunk. Tudomásul vesszük, hogy az okok mindig belülről származnak. Azt is megértjük továbbá, hogy ez nagyon is jó hír, hiszen pontosan azt jelenti: hatalmunk van a saját életünk felett; nagyon is kompetensek vagyunk a saját életünket és megoldásainkat illetően!  

     Valaki nemrég azt mondta nekem: ez homályos. Nos pedig ez az igazság, amit fentebb leírtam. Ha neked még mindig homályos, mégis keresed saját megoldásaidat, írj nekem bátran. ;) Hiszen a mély megértéshez nagyon sok esetben szükség van "kimerítő" személyre szabott beszélgetésre, és ebben nincs a világon semmi rossz. ;)

    2011. május 28., szombat

    A legfontosabb stresszfaktor

    Agyoncsapja a kreativitásodat.
                           
                         Nem hagyja szeretetben kibontakozni a kapcsolataidat.


    Miatta nem tudsz igazán mélyen és felszabadultan szeretni másokat. 


                                                                                                                              


                                Komoly korlátokat állít eléd az önmegvalósításban.

    Sok-sok sötét hangulatot, rosszkedvvel teli órát köszönhetsz neki.


                             Minden szinten és módon garantálja a diszharmóniát.


    Tulajdonképpen tönkreteszi az életedet.






    Na melyik is az? Hát bizony önmagunk szeretetének hiánya.


    Sajnos a legtöbb embernek nagyjából fogalma sincs, hogyan szeresse önmagát, sőt, hogy egyáltalán mit is jelent pontosan ez: "szeretni önmagamat". Dehát ezért vagyok én itt; hogy ebben segítsek.

    2011. április 25., hétfő

    Történet I.

    A hölgy eléggé túlterheltnek, fáradtnak tűnt számomra. Testileg és lelkileg egyaránt. Először csak beszélgettünk, a kártya csak később került elő. Mondom neki: végig kéne gondolni, mi az, amire igazán vágysz, szíved mélyéről; és ha ezt kiderítetted, szánj rá időt. Add meg magadnak, amire szükséged van, gondoskodj a saját szükségleteidről, tegyél meg mindent, hogy teljesüljenek a vágyaid; pihenj, szórakozz, töltődj fel, mert erre van szükséged. Aztán másfelé terelődött a szó; beszéltünk sokmindenről. Nem sokkal ezután a kártyát is elővettük. Megfogalmaztuk a kérdést... A kártya válasza a következő volt: A figyelem rád (a kérdezőre) irányul. Ez a történet rólad szól! Törődj azzal, hogy mire vágysz valójában! Mik a szíved legmélyebb vágyai? Tégy érte, hogy megvalósuljanak! Pihenj, szórakozz, töltődj fel, gondoskodj magadról!