Mindenki le van döbbenve, hogy milyen durva dolgok történnek mostanában. Ausztráliában az áradások, Magyarországon a földrengések, az árvizek, a viharos szelek és persze a növekvő szegénység... Amerikában a hurrikánok erősebbek, árvizek és szelek tombolnak mindenfelé, Texasban soha nem látott szárazság és szintén soha nem látott mértékű tűz tombol, emberek tömegei veszítik el otthonaikat... és ne is soroljuk! Meg kell értenünk, hogy a gondolatok, a gondolkodásmód és az érzelmi állapotunk jelentős befolyással van a körülöttünk történő dolgokra. (Igaz ez arra az esetre is, amikor emberi felelőtlenségről van szó és ha egyenesen szándékos manipuláció -ld pl HAARP- vagy háborús bűntett eredménye egyik-másik szörnyűség.) Nincs több lehetőség alvásra, mindannyiunknak fel kell ébredni és változtatni, amin kell! Elég ennyi figyelmeztetés vagy még több kell? Meggyőződésem, ezeket sem kellett volna megvárni. Persze, ha szeretitek a horrort, a drámát, akkor lehet így folytatni, de ha az élet szerintetek is az örömről, a kreativitásról, a szeretetről kell hogy szóljon, akkor változtassunk együtt! Én bevontam a gyerekeimet is, együtt is meditálunk, amellett, hogy a barátaimmal is. Tegyétek ti is. Tanítsátok a gyerekeket a felelősségre, az önzetlenségre, az együttműködésre, a felelősségvállalásra!
Tanárok, szülők, ébresztő!
A meditáció, a pozitív gondolatok, a Hooponopono szeretetgyakorlat, az ima, a transzcendentális meditáció és sok hasonló gyakorlat egész egyszerűen döbbenetesen hatásosak; nincsenek rá szavak, hogy mennyire! "Csak" a saját életemben tapasztalt változások is, amelyek sorozatosan bekövetkeznek meditáció, energiaközvetítés és hasonló gyakorlatok hatására illetve az eredmények, amiket elérünk ezek segítségével, az már önmagában is messze meggyőzőbb annál, hogy vita tárgyát képezhetné, hát még amit el tudunk érni akkor, ha 2-3, 10, 100 vagy több ember összefog, sőt ha felhívásra világszerte sok-sok ember azonos időben teszi...
A katasztrófákkal kapcsolatos egyik legmarkánsabb tapasztalat az, hogy az emberek közelebb kerülnek egymáshoz. Esendőségükben őszintébbek, rendkívül együttérzők, segítőkészek és hősiesek tudnak lenni. Ez állítólag a japánokra jellemző leginkább, de nemcsak rájuk. Úgy tűnik, mintha az ilyen helyzetek éppen azért alakulnának ki, hogy végre véget vessünk a hideg távolságtartásnak, az érdektelenségnek, az önzésnek, a tévé előtt tespedésnek és rákényszerüljünk, hogy együttműködjünk a megmenekülésben, azt követően pedig minden kreatív energiánkat és kooperatív képességünket bevetve az újjáépítésben?
Mi lenne, ha még mielőtt kialakulnak a katasztrófahelyzetek, az előtt gyakorolnánk az együttérzést, a szeretetet, a kölcsönös egymásra figyelést, a mélyen megértő meghallgatását a másik embernek; a kreativitást, a szeretetet?
Mi lenne, ha hajlandóak lennénk változtatni, amikor megérett az idő a változtatásra és nem várnánk meg, míg az élet rákényszerít? Mi lenne, ha ráébrednénk: semmi sem történik véletlenül? Mi lenne, ha végre valóban vállalnánk a felelősséget és ráébrednénk, sokkal értékesebbek, csodálatosabbak, nagyszerűbbek vagyunk, mint hittük valaha; mint elhitették velünk?
Mi lenne, ha észrevennénk: a szörnyűségek megteremtésében igen nagy mértékben részt veszünk? Manapság sokan sokféleképpen próbálnak minket rávezetni, ráébreszteni arra, hogy az érzelmeknek és a gondolatoknak, és különösen e kettőnek együtt döbbenetes hatóereje van, nemcsak a saját testünkre és a kapcsolatainkra, de bizony a környezetünkre és az időjárásra is! Saját jól felfogott érdekünkben nem kritizálni, "ízekre szedni" kéne ezeket az embereket, akik -ha nem is tökéletesek- rengeteget tesznek az emberiség felébresztéséért, hanem inkább kikászálódni a komfortzónánkból és szívvel-lélekkel megtenni önmagunkért is, másokért is a tőlünk telhető legjobbat!
Várom a kérdéseiteket, hozzászólásaitokat. Kérlek hogy ne csak privát levelet írjatok, hiszen sok hasznos felvetésetek és kérdésetek van, ami másoknak is hasznára válhat, ne fogjátok vissza magatokat! ;)
