"A könnyek az élet folyamai." ...-írja Louise L. Hay néni egyik könyvében. Nézzük csak, mire is gondolhatott itt? Ugye, ha valami felkavarja az embert, nehéz a könnyeket visszatartani. Habár, aki rutinosabb, annak könnyebb. De miért is akarjuk visszatartani? Ha nő vagy, akkor azért. Ha férfi, akkor azért. Már a gyerekek is megtanulják, sokszor elképesztően hamar. Nagyon korán megtanulunk félni a könnyektől, és egyáltalán az érzelmektől. Társul ehhez egy csomó tévhit -sőt, az elfojtáskényszer épp a tévhitekből fakad-, olyanok, mint "egy igazi férfi nem sír", ugyan kisfiam, a fúk nem sírnak!", "egy nő, ha sír, azzal manipulál és hátsó szándékai vannak/el akar érni valamit/szimulál stb", "hiszti", az igazán erős nő nem sír" és így tovább... Hamar elsajátítjuk tehát a tudatnak azt a bizonyos görcsbe rándulás nevű mozdulatát, amit aztán később már rutinból alkalmazunk. Kifelé faarc, belül kegyetlenül szenved...
(Nagyon tetszik, ahogy Csernus doktorunk az érzelmek felvállalásáról beszél, persze most elsősorban az önmagunk felé való őszinte vállalásról beszélek. Louise is ezt teszi, persze ő gyengédebben, az előbb említett úriember pedig, mint az közismert, egy kicsit keményebben. :))
Pedig ha kiengeded, ami ki akar jönni, óriási megkönnyebbülést, felszabadulást élhetsz át és ez életed minden területére pozitívan hat.
Más az, amikor az ember kétségbeesetten, vígasztalhatatlanul zokog. Ezt sem jó elfojtani, de nem jó túlságosan belemerülni sem, pláne ha érzed, hogy a sötét gondolatok és érzések húznak egyre inkább lefelé. Ilyenkor jó átengedni magadon az érzést, és jól megfigyelni. Hagyni, hogy átmenjen rajtad és szépen elmúljon, elcsendesedjen.
Ahogy a fizikai fájdalmat, úgy a lelkit is meg lehet figyelni és így pontosabban meghatározni, leírni, ezáltal az igazi okát feltárni- ezzel félig már meg is oldottad a problémát. Mindenképpen a szembenézés a megoldás. Van, akinél a drasztikus szembenézés, másoknál a lassú, kíméletes feltárás, és persze ez nagyon nem mindegy, hiszen különbözőek vagyunk.
Ahogy a fizikai fájdalmat, úgy a lelkit is meg lehet figyelni és így pontosabban meghatározni, leírni, ezáltal az igazi okát feltárni- ezzel félig már meg is oldottad a problémát. Mindenképpen a szembenézés a megoldás. Van, akinél a drasztikus szembenézés, másoknál a lassú, kíméletes feltárás, és persze ez nagyon nem mindegy, hiszen különbözőek vagyunk.
"Az önbizalmat mindenki csak saját magának adhatja meg, és csak úgy, ha megdolgozik érte, ha megoldja az előtte álló racionális és érzelmi konfliktusokat. És mindezt következetesen, napról napra megteszi."Dr Csernus
