2012. január 14., szombat

"Én ismerem magam 70 éve..."



(Az írás a Definíciók/pontosítások című cikk részeként megjelent a Napi Elemózsia Cikkek oldalon ITT. Az összes film, videó és cikk elérhető innen.)

 Sokszor idézem, és most megint: "Nem mértéke az egészségnek, ha jól tudsz alkalmazkodni egy alapjaiban beteg társadalomhoz." ~Jiddu Krishnamurti~ 


 Másik fordításban: Nincs értelme az egészség mértékéről beszélni egy alapjaiban beteg társadalomban. 
Brilliáns gondolat. Talán elkeserítő? Nem gondolnám; persze ha itt megállunk, akkor igen. De ne álljunk meg ott, hogy ezt megállapítjuk (J.K. se állt meg...). Ez az első és legfontosabb lépés a megoldás felé, hogy ezt megállapítjuk; ezzel szembenézünk. Hiszen ha nem is vagyunk hajlandóak szembesülni a problémával, esélyünk sincs, hogy megoldjuk valaha is.

 Önismeret.

 A valódi önismeret nem is olyan egyszerű, mint sok ember hiszi. Mert az ogre már csak olyan, mint a hagyma, ld százéves bejegyzéseimet az öreg blogban, mint pl EZ és EZ. 
 Nem ismerhetjük magunkat pusztán attól, hogy együtt élünk magunkkal x éve. Miért is?


 Először is mert az eredeti ragyogó lényre, amik valójában vagyunk, mint magra valami hihetetlen masszív mesterséges személyiség épül. A kulturális környezet, a neveltetés, a társadalom, a traumák és sok sok hatás (és főleg sokkhatás) újabb és újabb rétegeket építenek, jobban mondva mi magunk építjük ezeket védekezésképpen magunkra, önmagunk elől is menekülve. Durván hangzik, de így van.
 Másodszor, kire mondod, hogy ismered? Melyik személyiségre önmagadon belül? Mivel a társadalom, amiben felnőttél -nemcsak Krishnamurti, hanem sok más kutató, tudós, filozófus, terapeuta, pszichológus stb szerint- alapjaiban és szélsőségesen beteg, szinte nincs előttünk egészséges minta. A külső hatások ide-oda rángatják az embert és tulajdonképpen sok kis személyiséget épít fel önmagán belül. Ez is durván hangzik, de ez a valós helyzet.


 Például teszel egy fogadalmat. Személyiséged egyik része megteszi az összes többi nevében. A fogadalomért az egésznek felelnie kell, még ha nem is ért egyet vele. És amint egy másik személyiségrész kerekedik felül, emberünk azonnal megszegi a fogadalmát.
 Emlékezzünk csak, mindez nem a valódi lényünk. Tetszik vagy sem, annak megismeréséhez és megértéséhez kemény munkára, mélyre ásásra van szükség. De nagyon megéri.