És segítsünk, akár kérik, akár nem?
Megint a tanácsadó és terapeuta (és ebbe sokminden beletartozik) jellegű munkát végző emberekhez szólok.
Ha valóban jó munkát akarsz végezni, de egyáltalán elvárod, hogy komolyan vegyenek, fontos, hogy ne ajánlkozz túl sokat. Ne erőltesd a segítséget és ne ajánlkozz mindenáron. Hidd el, akinek szüksége van rád, megtalál és nem kell ráerőltetned magad. (Az önmagad és a munkád ismertté tétele persze fontos, különösen ha sok embert akarsz elérni, de ez egészen más kérdés és ez a bejegyzés nem erről szól, tehát nem a reklámozásról.)
Sajnos mindig találni olyan "szakembert", aki pontosan ezt csinálja, amint fent leírtam. Ezzel rontja önmaga és a szakmája hitelét is. Na nem mintha azon szakmabeliek hitelét komolyan tudná rombolni, akikben megbíznak az emberek, de még ha nem is tud szignifikánsan rombolni, finoman szólva nem a bizalmat és a hitelességet növeli az emberek szemében akkor, amikor nyomul; erősítgeti, hogy deee, deee ő segíteni akar, de akar segíteni, és deee, deee neked az ő segítségére van szükséged és hadd mondja már el neked, amit el akar mondani, mert neked márpedig az ő segítségére van szükséged, és ő jó szakember ám, és te nem is tudod kivel beszélsz, mert ő sokat tud ám és húúú de meg fogod köszönni a sorsnak, hogy vele találkoztál és majd ő segít megoldani a problémáidat...
Kicsit eltúloztam, de sajnos nem is nagyon kellett kifigurázni, mert sokan tényleg így adják elő.
Szomorú.
Van olyan is, nem is egy ilyet láttam, hogy mindenféle végzettsége is van, tehát elvileg nagy tudása van, de egyszerűen képtelen alkalmazni.
A hitelesség egyik alapja: nem adok tanácsot, ha nem kérik. Csak akkor segítek, ha kérik. Nem ajánlkozom nyomulva. Nem hivatkozom a végzettségeimre azt hangsúlyozva, hogy de én jobban tudom, mint te, aki nem foglalkozol ilyesmivel!
Ezek alapdolgok, és ha ilyennel találkozol, attól jobb, ha nagyon komolyan óvakodsz. Az ilyen "szakember" jól teszi, ha előbb önmagát teszi helyre, vagyis jellem, erkölcs valamint szellemi-lelki egészség és tisztaság tekintetében mindent elkövet, hogy jól legyen. És amikor már jól van, tud ragyogni, tudja szeretni az életet és a munkáját; megél sikereket a magánéletében és jól érzi magát a saját bőrében; tudja tisztelni és szeretni önmagát, akkor az meg fog látszani egyrészt abban, hogy nincs ez a fent említett fajta nyomuláskényszere; másrészt meg fogja tapasztalni, hogy őt is szeretik, tisztelik és bíznak benne.
Amíg azonban ezt nem teszi, addig sajnos azt kell mondani: az ilyenek több kárt tesznek, mint jót. Óvakodni kell tőlük.
Azért írok erről, mert nekem sem érdekem, hogy sok hiteltelen, béna, csapnivaló és kiábrándító terapeutával legyen tele a világ. Minél több a hiteles szakember, akire fel tudok nézni, annál jobb érzéssel teszem a dolgom magam is.
Korábbi üzeneteim ugyanebben a témában:
