2013. június 11., kedd

"Judit, hogy van neked időd mindezekre?"





(Egy régi írásom, amit ide is beraktam a könnyebb olvashatóság kedvéért. Az eredeti ITT.)

 Sokan kérdezgetik, hogy hogyan van nekem időm erre a sokmindenre, amivel foglalkozom. Gondoltam, hogy megspóroljak egy kis időt , ahelyett, hogy mindenkinek külön elmondanám, írok erről egy külön bejegyzést. (Igyekeztem egy jól összeszedett, hasznos tartalommal bíró írást összedobni, hogy ne csak gyakorló anyukáknak, hanem akik nem szülők, azoknak is hasznára legyen.) 

 Elgondolkodtam, mi is volt akkor, amikor még picik voltak a gyerekeim. Hát bizony én is küzdöttem azzal, hogy hogyan csináljam, hogy amellett, hogy igyekszem a lehető legjobb szinten ellátni őket, kipihent is legyek és kiegyensúlyozott, harmonikus családi életünk legyen, amibe szükségszerű, hogy beletartozzon az is, hogy saját magamra is van időm. Volt ezzel annak idején kudarcélményem bőven, és -érdekes - akkoriban nem is volt, aki tőlem kérdezte volna, hogy "hogy csinálod, hogy olyan jól beosztod az idődet, hogy jut mindenre?" 


 Ennek mi lehetett az oka szerintetek?


Igen, eltaláltátok: az önmagammal szemben támasztott feleslegesen magas elvárások. 


Ismerős? 


 Sokat beszélgetek emberekkel, és újra meg újra ezzel találkozom. A túl magas elvárásokkal. Anyukák különösen hajlamosak erre, de gyerek nélkül is megvan ez a nőknél. Nagyon sokszor férfiaknál is. Az életünk sajnos nagyban megfeleléskényszerekre épül, és legtöbbünket nem tanítottak meg önmagunk szeretetére, nagyrabecsülésére, pontosabban leszoktattak róla, anélkül, hogy tudatosult volna szüleinkben, tanárainkban, környezetünkben, hogy tulajdonképpen mit is csinálnak. Szerencsére vannak pozitív tendenciák, egyre tudatosabbak vagyunk.


 Ötletek (a teljesség igénye nélkül)




  •  Nem hiszem, hogy annyira életbevágóan fontos, hogy annak a nagy ruhakupacnak minden egyes darabját kivétel nélkül kivasald. Ha csak azt vasalod ki, amit mindenképp muszáj, attól még ugyanúgy lehetsz jó anyuka/feleség/nő/férfi/hasznos és megbecsülésre érdemes tagja a társadalomnak stb (a megfelelő rész aláhúzandó Laughing). Annyit nem ér, hogy órákat vegyen el az életedből!
  •  Ha van alkalmad a délután folyamán valamikor lefeküdni és pihenni fél órácskát, ki ne hagyd! Nagyon sokat jelenthet.
  •  Soha ne hidd, hogy te olyan elfoglalt vagy, hogy pont annak, amit szeretsz, amit élvezel, annak kell kimaradni az életedből. Apró változtatásokkal lassan be fogod tudni illeszteni az életedbe, a hozzáállás kis változtatásaival pedig hosszabb távon az egész életed meg fog változni, nagyon pozitív irányba. Egyszerűen azért, mert elkezdted sokkal jobban szeretni, tisztelni, fontosnak tartani magadat és a vágyaidat.
  • Meditáció. Ha nem megy, akkor "csak" relaxáció. Ha csak 5 percet tudsz rászánni, már az is óriási: szemedet lehunyva veszel néhány mély lélegzetet, tudatosítod, hogy most távozik minden feszültség, kisimul az arcod, megnyugszol, mosolyt küldesz tested minden sejtjének vagy ami tetszik; ami nálad hatékony. Minél gyakrabban megteszed, annál jobb. Éveket fogsz fiatalodni! ;) Hatékonyabb leszel, kevesebb idő alatt többen és magasabb minőségben fogsz tudni alkotni, a munkádat elvégezni stb.
  • Megerősítések. Sokszor előfordul, hogy ha megkérdeznek (vagy megkérdezzük magunktól), miért tesszük, miért gondoljuk ezt vagy azt, nem tudjuk hirtelen a választ. A válasz a tudatalattinkban van, ezt pedig mi magunk programozzuk. Itt és most nincs lehetőség ennek mélyebb kifejtésére, most elégedjetek meg ennyivel: ha rossz szokást vagy egy ismétlődő negatív gondolatot fedezel fel magadban, fogalmazd meg a lehető legegyszerűbben és legtömörebben az ellenkezőjét és azt a gondolatot tedd szokásoddá! Így a cselekvésmódod, ezáltal az életed elkezd változni. 
  • Írd fel! Legyen nálad egy jegyzetfüzet mindig, akármilyen kicsi is. Rengeteg jó ötlet fut át az elméden minden nap (mindenkinek!!!), ha felírod, elő tudod venni nyugodt körülmények között és tudsz vele dolgozni, megspórolsz magadnak sok fejtörést vagy a sajnálkozást, hogy "milyen jó ötlet volt, kár, hogy elfelejtettem". Más kérdés, hogy a legtöbben azonnal hülyeségnek minősítenek sokmindent, ami felmerül bennük, azonnal elvetik, majd elfelejtik. Ezt ki kell nőni! ;)

 Nem áll érdekemben -főleg hogy ezzel elnavigálom a kedves olvasót a saját oldalamról- de nem bírom megállni, hogy ne linkeljem be Ida nagyszerű írását az időgazdálkodásról, íme ITT találjátok. Olvassátok szeretettel ez a nagyszerű írást, aztán időnként ne felejtsetek el visszanézni hozzám. ;-)