2013. május 30., csütörtök

Etikai és kommunikációs alapok. Hiánypótló tájékoztató, avagy MIELŐTT cselekszel, gondolkodj. Ne csak utána!







 A gyerekkorunkban elmaradt felkészítést pótlandó, úgy döntöttem, elkezdek írni egy sorozatot az évek során tapasztaltak valamint tanulmányaim alapján. Tökéletes és teljes nem lehet, mivel ez sokkal nagyobb téma, mint hogy néhány bejegyzésbe bele lehetne sűríteni, tehát a teljesség igénye nélkül írom, mégis bízva abban, hogy -legalább egy kicsit- hozzá tudok járulni korunk igen súlyos és alapvető kommunikációs problémái megoldásához. 


 Az alábbiak internetes és élő kommunikációra egyaránt vonatkoznak, értelemszerűen.

 Legeslegelőször is a friss, angliai magyar közösségi vonatkozású tapasztalatok, élmények miatt a "hogyan intézzük, ha valami nem tetszik?" kérdésről beszéljünk, rendben? Nemcsak itt élőknek, hanem mindenkinek hasznos és tanulságos lesz. 


 Ha valakinek a viselkedésével nem vagyok megelégedve, akkor személyesen vele illik megbeszélni. A személyes ügy személyes ügy. Nem nyilvános. (Akkor is, ha esetleg rettenetesen dühös vagyok. Lehet alkalmazni jó módszereket. pl: kispárnába üvöltés, autóban felhúzott ablaknál sikítás, bokszzsák püfölése stb stb, millió nagyon jó módszer létezik a feszültség kiadására. Aztán ha lehiggadtál, tiszta fejjel már képes vagy a problémát valóban megoldani. A világgá kürtölés nem old meg semmit. Sőt. Elmélyíti a problémát, hidd el nekem.) 

 (Ha további segítségre van szükséged a felhalmozódott indulatok és feszültség feloldására, ugye tudod, hol találsz? :-) Na jó, elárulom: ITT.)


 Vannak egyébként, akik szívesen veszik, ha nyilvánosan megkritizálják őket, mivel zseniálisan kommunikálnak és még a kritikákból is hasznot kovácsolnak. A környezetünkben általában legtöbb ember azonban (biztos vagyok benne, kedves olvasóm, hogy a te környezetedben is) sajnos nem rendelkezik ezekkel az eszközökkel -megfelelő tudás és gyakorlat híján - ezt mindenképpen vegyétek figyelembe, így elkerülhetitek azt, hogy a másik ember lelkébe feleslegesen és durván belegázoljatok és ezzel neadjisten mind a kapcsolatnak, mind a másik ember lelkének visszafordíthatatlan károkat okozzatok!

 Ha egy vállalkozó termékével vagy szolgáltatásával nem vagyok megelégedve, akkor azt ott a helyszínen közlöm azzal, akire ez tartozik, különösen akkor, ha egyébként megbecsült, rendes és becsületes emberekről van szó. Még véletlenül sem (!) kezdem el a háta mögött, esetleg nyilvánosan, pl üzenőfalon fikázni, kritizálni, bármi negatívumot beszélni/írni róla, mivel ezzel lejáratom, rontom a hírét és kárt okozhatok neki. 
 Ez egy olyan pont, amit a jelek szerint sokan nem értenek meg. Igen, ha negatívumokat írsz, azzal lejáratod. Rontod a hírét. Ha ezt teszed, csakis nagyon megalapozott esetben tedd (pl ha az illető nagyon sok kellemetlenséget, esetleg kárt okozott az ügyfeleinek. Egy ilyen eset már bizony a nyilvánosságra tartozik, különösen ha az adott vállalkozó nem hajlandó korrigálni magát. Sajnos láttunk ilyenre is példát, nem is egyet.)

Fentiekhez még annyit, hogy a dolog egyszerű: Gondolkodj, mielőtt cselekszel! Gondold végig, hogy amit teszel és mondasz, milyen következményekkel jár 1. rád nézve 2. az általad kibeszélt személyre vagy csoportra nézve! Gondold végig, hogy akarod-e vállalni a felelősséget az esetlegesen okozott károkért? Itt most nem anyagi felelősségre gondolok, hanem lelkiismeretre és felelősségtudatra, amit a legtöbben szintén nem tanultak meg kiskoruktól kezdve és azóta sem! A másik pedig az, hogy az okozott kárt az élet visszaadja, tehát már csak önmagad miatt is, saját jól felfogott érdekedben gondolkodj, mielőtt cselekszel! 

 Van olyan is, hogy csak dacból, bosszúból, indulatból állunk neki lehúzni másokat. Az elfojtott indulat minek köszönhető? Kitaláltad: annak, hogy nem beszéljük meg (esetleg nem merjük megbeszélni) szemtől szembe a dolgokat. Indulat nélkül, higgadtan le kell ülni, megbeszélni és mindkét félnek meg kell érteni a másik álláspontját -ez mindkét félnek segít, mindkét félnek jó! Ez vonatkozik az üzleti jellegű és a magánjellegű kapcsolatokra és ügyekre is!


 Ha ezt nem teszitek meg, akkor az indulat csak gyűlik, gyűlik és aztán robban. 
 Elsősorban annak okoz kárt, aki azt felhalmozta, ugye mondanom sem kell? 
 Másoknak is okozhat kárt, persze, de aki azt a kárt okozta, el kell vinnie a balhét egyrészt a saját lelkiismeretével, másrészt az élettel magával, amiről ugye tudjuk: visszafizet nekünk mindent. És: minél több indulatot vittünk bele a károkozásba, az élet annál keményebben fizet!!!


 Végül három idevágó  idézet. 

Az első vicces, de azért nagyon is jó mondanivalója van, a másik kettő már komoly.


1. A gyengék bosszút állnak. Az erősek megbocsátanak . Az okosak meg lesz*rják az egészet. ~Ismeretlen

2. A gyengék soha sem bocsájtanak. A megbocsájtás az erősek erénye. ~Mahathma Gandhi


Úgyhogy légy erős. ;-)

 Sajnos vannak emberek, akik úgy döntöttek, ebbe a következő idézetben említett csoportba tartoznak (pedig bármikor dönthetnének másképp is!). Légy bölcs, hogy lásd, ki az, aki ebbe a csoportba tartozik és fogadd meg az író tanácsát! (Kiemelés tőlem.)


3. Vannak gyógyíthatatlanul sérült emberek, kiket a kapzsiság, a hiúság és az irigység oly mélyen megfertőzött, hogy nincs semmiféle mód reá, megközelíteni és megengesztelni beteg lelküket. Ezeket szánjad, de kerüljed. Nincs az a nagylelkű cselekedet, önzetlen magatartás, bátor és nemes közeledés, ami segíthet ez embereken. Különösképpen az irigység kínozza ez embereket. Epét hánynak, álmukban felordítanak, hánykolódnak vackukon, mint a nyavalyatörősök, habot köpnek, ha azt látják, hogy valaki munkával vagy a kegyes sors jóindulatával szerzett, elért valamit az életben. Betegek ezek, fertőző betegek. Kerüld a társaságukat, ne hidd, hogy érvelés, bizonyítás valaha is meggyőzheti őket. Mintha a leprásnak akarnád bizonyítani, hogy az egészségesek bűntelenek és ártatlanok! Nem hiszi el. Ha feltárod előttük betegségük igazi okát, meggyűlölnek. Ha érzéseikre akarsz hatni, fütyköst ragadnak. Oly mélyen élnek indulataikban, mint a száműzött sorsában: nem ismernek más megoldást, csak a bosszút. Ne alkudozz velük, kerüld el őket, s viseld el létezésüket a földön, mint egy sorscsapást. ~Márai Sándor

   Folyt. köv. 

 Olvasd el a kapcsolódó bejegyzéseket is:


 Média; avagy rólam és a munkámról készült film, valamint megjelent írásaim elérhetők INNEN.  


Ha tetszett, nyomj egy lájkot és egy g+1-et!