Nem tanítok jól. Vallomás - vagy ha úgy tetszik: Magamról II.

Természetes, mint a levegővétel

 Ha az első részt is szeretnéd elolvasni, KATT IDE<<<

"Azt tanítod a legjobban, amit magadnak kell leginkább megtanulnod" ~Richard W. Bach

Sokszor voltam némileg elkeseredve azon, hogy mennyire nem tudom úgy átadni az embereknek mindazt, amit át kéne adnom. Dehát tudjátok, ha valami természetes az életetekben; ha valami hús-vér gyakorlat a mindennapjaitokban, főleg ha már automatikusan vagy szinte automatikusan csináljátok, azt nehéz leírni, hogy hogyan is csinálod - mert természetes. Például nehezedre esik elmagyarázni, hogy hogyan jársz, beszélsz vagy lélegzel.

"Ne aggódj azon, hogy hogyan tanítasz - akik hozzád jönnek, fognak tudni tőled tanulni" ~A. J. Christian

Na ezen némileg megnyugodtam, amikor ez szembejött annak idején, évekkel ezelőtt.

Mindez persze nem jelenti azt, hogy nem dolgozom azon, hogy minél jobban tudjam átadni, de aki vérprofi ékesszólókat akar találni az alább felsorolt témákban, az egyrészt ne nálam keresgéljen, másrészt mindig jusson eszébe e fenti néhány sor ;-)

A következő dolgok hosszú évek óta majdhogynem olyan természetesek számomra, mint a levegővétel:

•  Az önbizalom építése, az énkép és az önbecsülés javítása
• Annak tudatossága, hogy a helyes énkép és az önbizalom minden jónak az alapja
• A környezetem iránti felelősség
• Globális tudatosság (NEM összetévesztendő a globalizációval) és helyi cselekvés (itt különösen kiemelendő, hogy nem elég a szép és hangzatos szavak emberének lenni - tedd, amit tudsz; azzal, amid van; ott, ahol vagy!)

 Voltak (és időnként vannak) álmatlan éjszakáim emiatt. Nagyon tud fájni, amikor azt látom, hogy sok ember (még az intelligensebbek közül is igen sokan) annyira bele vannak merülve a mindennapi életük apró-cseprő kis dolgaiba, annyira tele van a fejük lényegtelenségekkel, hogy már nem jut hely benne arra, hogy a jövőjükre, a gyermekeik, unokáik jövőjére gondoljanak, azaz felelősségteljesek legyenek.  

 Ahogy mostanában mondani szoktam, ha Fukushimát túléljük, akkor minden lehetséges. (Nem érted, miért írom ezt? Na akkor te vagy az, aki miatt megvan ez a fent említett időnkénti ideiglenes elkeseredésem.) 
 Jók az előrejelzések - eléggé hihetetlenül hangzik, hogy ebből az egész hatalmas zűrzavarból a végén mégis jól fogunk kijönni, de erről szólnak.

Ehhez azonban NEKED, aki ezeket a sorokat olvasod, is fel kell ébredned és meg kell tenned, amit tudsz!  

Nem világos, mit kell tenned? 

Esetleg nem érted, hogy hogyan kapcsolódik mindez az önértékeléshez, az önbizalomhoz? 

Nyugodtan kérdezz!!!

Iratkozz fel a csatornámra youtube-on<<<

Like, g+1, megosztás - mindez támogatás és tényleg sokat jelent! Köszönöm!