Ezt az idézetet -legalábbis egy részletét- már megosztottam korábban egy ütős gyűjteményben itt<<<
Teljes egészében Kurt Tepperwein bácsi könyvében, A teremtő képzelet csodái című könyvben olvashatjátok. Ajánlom szeretettel - régi kedvencem. Ebben a dologban nincs semmi "ezoterikus" - ahogy a tervezőasztalon születik meg a ház, úgy egész életünk is "ugyanott": elménk tervezőasztalán - ott kezd el létezni és onnan lép a következő szintre: a fizikai megvalósulásba.
Érdekes magázós stílusában nagyszerű, alapvető dolgokat tanít - minden egyes könyvében.
"Minden először a tudatban játszódik le, mielőtt a külvilágban megtörténhetne. A teremtő képzelet tehát egy elképzelést transzformál valósággá, s így a jövőt jelenné teszi, a lehetőséget pedig bizonyossággá. A manifesztáció speciális módszeréről van szó, amelynek az alapja, hogy még mielőtt egy képződmény kialakulhatna és manifesztálódhatna, a róla szóló gondolatokat először képpé kell formálni.
Nincs ebben semmiféle új, idegen vagy szokatlan. A módszert Ön már naponta gyakorolja észrevétlenül, hiszen ez egyike a természetes képességeinknek. A tudatos alkalmazása a lényeg annak érdekében, hogy az életünket, a sorsunkat szabadon határozhassuk meg.
A teremtő képzelet annak útja-módja, ahogyan a saját képzelőerőnket az életkörülményeink szabad meghatározására és annak manifesztálására használjuk, amit éppen el akarunk érni. Valamennyien használjuk már ezt az erőt, sajnos töbnyire tudat alatt. A tudatalattinkban azonban ott vannak a nehézségek, a hiányok, a problémák, a diszharmóniák, így tehát ilyen lesz az élet is, amelyet tudat alatt teremtünk meg magunknak.
Pedig az élettől minden megkaphatunk, csak gyakorolnunk kell a természet adta manifesztációs képességünket. A teremtő képzelet a valóságra nyíló kapu.
Valamennyiünknek fontos dolgokat kell véghezvinnie ebben az életben, és ezt mindegyikünk a maga külön, egyedi módján teszi. A teremtő képzelet tudatos használata ráhangolja Önt a valódi rendeltetésére, és megjelenít bármit, ami az Ön életéhez hozzátartozik.
Szenvedés, betegség, problémák, kínlódás, szorongás, stressz nem tartoznak ehhez a módszerhez, és ha bármikor szenved, az csak azt mutatja, hogy valamit még nem csinál jól.
A mi nyugati gondolkodásunkban a szenvedést gyakran felmagasztalják, vagy legalábbis az élet kitörölhetetlen velejárójának tekintik, holott a szenvedés abszolút haszontalan. Csak akkor válik szükségessé, ha nem akaródzik nekünk a megismerés királyi útját járni. Ilyenkor a szenvedés válik a tanítónkká, amely rákényszerít, hogy teljesítsük a feladatainkat. Pedig az öröm és a beteljesülés éppoly megbízható, de sokkal kellemesebb tanító.
A teremtő képzelet útja a királyi út, az öröm útja."
~Kurt Tepperwein
